4.fejezet

~Alice

Mikor reggel magamhoz térek,érzem,ahogy a nap besüt az ablakon és sugarait rám veti.Valami finom illatot érzek,de még nem tudom,hol vagyok.Kinyitom a szemeimet.Hirtelen megijedek az ismeretlen környezettől.De aztán eszembe jutnak a tegnap történtek.Körbenézek,majd észreveszem a finom illat forrását.Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy tálcán tojásrántotta vár rám és kakaó.Meglepődöm.Egyszerűen nem értem,miért ilyen kedves velem ez a férfi.Tegnap éjjel már nem tudtam ilyeneken gondolkodni,ugyanis olyan fáradt voltam,hogy miután Harry kiment az ajtón,rögtön mély álomba merültem.Harry.Furcsa kimondani a nevét.Ha még csak gondolatban is.

A hasam megkordul.Mivel úgy gondolom,a tálcán lévő ételt nekem készítette oda,magamhoz veszem,és mohón enni kezdek.Nagyon finom.

Közben még mindig Harryn gondolkodom.Három lehetőség van.Az első-amitől a nagyon félek-az az,hogy csak addig lesz velem ilyen kedves amíg a bizallmamba nem férkőzik.És ez az egész csak arra megy ki,hogy az ágyában kössek ki.Elvégre mi mást akarna tőlem?Megborzongok.Ez a lehetőség mély rémülettel tölt el.

A második,hogy egyszerűen csak nem normális.Van ilyen.Például tegnap is úgy bámult rám.Mint valami értelmi sérült,aki végre csodát lát.

A harmadik lehetőség pedig…Hogy..segíteni szeretne?Lehetséges ez?

Hirtelen megcsörren valami.Majd mégegyszer.Valaki türelmetlenül nyomkodja minden bizonnyal a bejáratnál a csengőt.Várok.A csengetés nem marad abba,tehát Harry nem nyitotta ki az ajtót.Hol van Harry?

Minden bátorságomat összeszedve kibújok a puha ágyból és kimegyek a folyosóra. Ő nincs sehol.Viszont hangokat hallok a fürdőből.Zuhanyzik.Remek.Most mit csináljak?

A csengő még mindig szüntelenül csörög,így az ajtóhoz lépek és idegesen kinyitom.

Egy lány áll ott.Egy hosszú,szőke hajú,kék szemű gyönyörű lány,miniruhában,aki most eltorzult arccal,megdöbbenve mered rám.

-Te meg ki a fene vagy?!-kérdezi sipító hangon.

Ettől megrémülök és hátrálni kezdek.Ő pedig jön utánam.

-Válaszolj!-sziszegi.

-Én..én Alice vagyok.Alice Jones.

-Nahát,tényleg?És mégis mi a francot keresel a pasim pólójában,a pasim lakásában?!

Upsz.Mérges barátnő.Aki kb. 10cm-es magassarkút visel.Amivel jó meg lehet taposni valakit…Azt hiszem jobb lenne,ha most én inkább…

-Hé,Nadine ne ordibálj vele!

Harry sétál felénk a fürdőből egy szál törülközőben,amit a derekára csavart.Így nem is merek rá nézni.

-Mégis mit jelentsen ez Harry?-visítja-ezek szerint-Nadine.

-Kérlek szépen nyugodj le és ne visíts!

-Akkor magyarázd meg ezt!-ezzel rám mutat.Tehát én vagyok az „ez”.

Harry rám pillant.

-Az ő neve Alice.

Nadine a szemét forgatja.

-Akkor megmagyaráznád Alice-t?-gúnyosan ejti ki a nevemet a száján.

Harry újra rám pillant.

-Alice,megtennnéd kérlek,hogy visszamész a szobámba?

-Persze-mondom,és egy utolsó pillantást vetek a szőkeségre,aki összehúzott szemmel mered rám.Miközben végigmegyek a folyosón,a pillantása égeti a hátamat.Mielőtt belépnék a hálószoba ajtaján,még hallom nyávogó hangját:

-Tehát az ágyadban aludt?!

Miután becsukom magam mögött az ajtót nem hallok már semmmit.

Nagyot sóhajtok.Nem lett volna szabad ide jönnöm.Most mit csináljak?

Végigfekszem az ágyon és meredten bámulok magam elé kb. negyed órán keresztül.Aztán ezt megunom,felkelek és odamegyek a szobában lévő polcokhoz,szekrényekhez.Megnézem a DVD-ket.Itt is sok van belőlük,akárcsak a nappaliban.Van itt sci-fi,fantasy,vígjáték meg minden.Még romantikus filmek is.Sőt,elég sok van belőle.Egy DVD doboza nélkül hever a szekrényen.A címe:Igazából szerelem.Erre összeráncolom a homlokom.Ezt nem néztem volna ki belőle.

A CD-kre tekintek.A polc egyik részén modern előadók szerepelnek,de ahogy látom egyik sem elektronikus zene.Másik részén pedig régebbi előadók albumjai vannak,és van néhány klasszikus zene is köztük.Mozart.Bach.Vivaldi.

Na ezt nem gondoltam volna.

A könyvekre nézek.Itt is van a legújjab kiadásúból a legrégeibbikig.Régi,és mai történetek.

Pillantásom a szobában lévő képekre vándorol.Egyiken Harry látható,két idősebb emberrel nála.Egy nő és egy férfi.A nőnek hihetetlenül göndör,barna haja van és nagy,barna szeme.

A férfi,nagy termetű,barna hajú,igéző zöld szemeivel néz rám.Mosolyognak.A férfi arcán ismerős gödröcskék jelennek meg.A nő göndör haját a szemébe fújja a szél.Harry szülei.Tehát innen örökölte a fürtjeit,gyönyörű zöld szemeit,és mély gödröcskéit.

Egy másik képen Harry egy barna,felzselézett,összevissza álló hajú fiúval vigyorog.

Megint egy másikon egy barna hajú,zöld szemű lányt ölel meg éppen.A lány cuppanós puszit ad arcára,Harry pedig mosolyog.A legjobban ez a kép fogott meg.Nagyon szorosan tartja magához a lányt.Vajon ki lehet ő?

Hirtelen összerezzenek, mert kiabálást hallok.

-Rendben Harry,ha ezt akarod!

-Nem ezt akarom,de nem hagysz más választást!

Néhány pillanatnyi csönd.Valaki mélyen kifújja a levegőt.

-Rendben.Akkor szia Harry!

-Szia Nadine!

Ezzel egy ajtócsapódás következik,és újra mély csend.

3.fejezet

~Harry

Döbbent képe láttán legszívesebben elnevetném magam.De nem szeretném megbántani,így csak halványan elmosolyodom.

-Te az ágyamban.Én pedig a kanapén.

Arcán megkönnyebbülés fut végig.Tényleg ennyire megijesztettem volna?

-Nagyon..r-rendes vagy, de nekem jó a kanapé is-válaszol.

-Az ágy sokkal kényelmesebb,higgy nekem!

-Épp ezért te aludj ott,hiszen ez a te házad!

-És mivel ez az én házam én döntöm el,ki hol alszik.Tehát tiéd az ágy.

Nem akarom,hogy a kanapén aludjon.Azt akarom,hogy az ágyamban hajtsa álomra fejét.

-De...-kezdené megint,viszont közbevágok.

-Semmi de!Ügy lezárva!

-Oké-mondja megszeppenten.

Miért fél tőlem?

-Éhes vagy?

Elgondolkodva emeli rám tekintetét.

-Egy kicsit.

Elmosolyodom.

-Rendben,szendvics jó lesz?

Csodálkozva néz rám.

-P-persze.

Kimegyek a konyhába,kiszedem a hűtőből a hozzávalókat és elkezdem csinálni a sonkás szendvicset.Közben azon gondolkodom,hogyan vehetném rá,hogy elmondja,mi történt vele.Szemmel láthatólag tart tőlem és zavartan érzi magát.És a keze!Miközben kötöztem azon gondolkodtam,mi vehette rá ezt a lányt arra,hogy ezt tegye magával.Bárcsak tudnám!

Mikor kész a szendvics ráteszem egy tányérra,veszek egy poharat és narancslevet töltök bele.Ráteszem őket egy tálcára majd visszamegyek vele a nappaliba.Ő a kanapén ül és maga elé bámul.Mikor észrevesz zavartan rám emeli tekintetét.Felé nyújtom a tálcát.

-Köszönöm szépen-mondja alig hallhatóan.

Bólintok,jelezve,hogy igazán nincs mit és leülök a nappaliban lévő fotelba.Figyelem,ahogy apró kezeivel megfogja az ételt és telt ajkaihoz emeli.Végigmérem.Egy szakadt farmergatya feszül rajta,ami igazán kiemeli kicsiny termetéhez képest hosszú ,formás lábait.Felsőtestén az én pólóm lóg rajta.Hosszú,barna haja kócosan hull vállára.Arca beesett,fáradtnak látszik.És észre veszek valamit.Bal szemöldöke felett egy kicsi seb éktelenkedik,ami éppen gyógyuló félben van.Összeráncolt homlokkal nézem tovább,mikor hirtelen felém kapja a fejét és kérdő szemekkel az enyémeket fürkészi.Megint megállapítom,milyen gyönyörűek a szemei…Igazából,most,hogy így jobban megfigyeltem rá kellett jönnöm,hogy egy nagyon is szép lányt hoztam magammal haza.

-Mi az?-kérdezi.

Először nem értem mit akar,de hamar rájövök,hogy már legalább két perce őt bámulom.Ez valószínűleg zavarba hozhatta.

Elmosolyodom.

-Semmi.

Miután befejezi az evést,a narancslevet is legörgeti torkán.

-Na,most már biztos nagyon álmos lehetsz.Gyere!

Elindulok a hálószobám felé,de hátra nézek,követ-e.De csak bizonytalanul áll a kanapé mellett.

-Ha nem jössz a saját lábadon,én cipellek be!

Erre a mondatra rögtön követ a szobám felé.Odamegyek az ágyamhoz és felveszem a takarót.

-Feküdj le!

Bizonytalanul az ágy mellé lép és felmászik rá,majd a hátára fekszik.A takaróval,amit eddig a kezembe fogtam gondosan betakargatom.Mikor felnézek rá, arcán, mintha megdöbbenet ülne.

-Szólj ha valami baj van!És meg ne próbálj elszökni!

Aprót bólint.Elmosolyodom.

-Jó éjt Alice!

Kimegyek és becsukom magam mögött az ajtót.

Én is nagyon fáradt vagyok már,így nem törődve a fürdéssel át veszek egy másik alsógatyát,előszedek egy pokrócot és lefekszem a kanapéra.Megpróbálok elaludni.Nem igazán sikerül.Alicen gondolkodom.Mi történhetett vele?Hiszen eddigi ismereteim alapján olyan esetlen és ártatlan.Ki tudná őt bántani?

Magam elé képzelem gyönyörű,szív alakú arcát.A szemöldöke fölötti sebet.Nagy szemeit.Rémült tekintetét.Kicsiny ajkait,amivel nem is szólna hozzám,ha nem kérdeznék tőle.Pisze orrát.Hosszú,barna haját,amibe legszívesebben beletúrnék.

Nagyot sóhajtok.Rég nem találkoztam ilyen…ilyen lánnyal.Volt már dolgom egy-kettővel.Volt köztük olyan aki tényleg nagyon szép volt,és szerelmes is voltam belé.Legalábbis azt hiszem.És volt olyan is ,aki kevésbé volt tetszetős,de nem igazán érdekelt,mikor ágyba bújtattam őket.Nem néztem az arcukat,a szemükbe meg végképp nem néztem.Csak dugtunk.Érzelmek nélkül.Bevallom ezekre az egyéjszakás kalandokra nem vagyok büszke.De már nem tudom visszacsinálni.

Hirtelen eszembe jut Nadine.Az első találkozásunk.Louissal mentem be épp a modellfotózásra.Ő rögtön odament Eleanorhoz én pedig rögtön felfigyelten Nadinra.Pont őt fotózták,épp nagyban pózolt.De amint észrevett,már nekem csinálta a showt.Felém kacsintgatott,a száját nyaldosta,harapdálta,egyszóval flörtölt velem.És mit ne mondjak,jól is állt neki.Később rögtön elkértem a számát,és megejtettük az első randit.Aztán megejtettünk még valami mást is…Szóval gyorsan folytak az események,Nadine nem az a tökölős típús.És most már körübelül egy hónapja együtt vagyunk.Wow.Nálam ez rekord.

És,hogy miért is vagyok vele?Hát.Ő egy igazi bombázó.Szőke,hosszú hajú,kék szemű lány,tökéletes alakkal.Az ágyban egy igazi vadmacska.De persze nem csak a külsőségekre megyek.Nadinnak van néhány jó tulajdonsága is, mélyen belül.Csak ezeket legtöbbször nem mutatja ki.Így kívülről nem csodálom,hogyha csak egy elkényeztetett libát látnak benne.És ez valamennyire igaz is.Eszembe jut a délutáni veszekedésünk.Nagyon idegesítő tud lenni.Tudom,hogy nem ő az "igazi".De így mindent összevetve egész jól megvagyok vele…főleg ha nem beszél olyan sokat.

2.fejezet

~Alice

Kinyújtotta felém a kezét,rámmosolygott,én pedig elfogadtam.Nem tudom miért.Talán mert amikor belenéztem abba a gyönyörű zöld szempárba, úgy éreztem biztonságban vagyok.

Még mindig a kezemet fogva húz maga után.Kiérünk az útra ahol egy fekete BMW áll.Megnyomja a kulcsot,az anyósüléshez megy és kinyitja a kocsiajtót.Várakozva néz rám.

-Beszállsz?-kérdezi mosolyogva.

Kissé elbizonytalanodom.Mit akar tőlem?De aztán végiggondolom a dolgokat és úgy érzem ennél rosszabb már úgy sem lehet.Így hát beszállok a kocsiba.Becsapja utánam az ajtót és beszáll a vezetőülésre.Elindulunk.Kiváncsi vagyok,hogy pontosan hova is visz de inkább nem szólalok meg.Félek.Mi van ha épp most rabol el,ráadásul úgy,hogy önként felajánlkoztam neki?Megköszörüli a torkát.

-Na és..hogy hívnak?-kérdezi.

-Alice Jones-felelem.Utálom ezt a nevet.Alice...mint abban a hülye mesében.Beleesik egy valamibe aztán "Csodaországba" kerül...hah...Na persze.A Jones pedig...hát azt mégjobban gyűlölöm,ugyanis az édes jó apámra emlékeztet.

-Szép név.Én Harry vagyok.Harry Styles.

Ezzel az információval nem igazán tudok mit kezdeni.Bár ezek szerint nem csak nekem van hülye "mesebeli" nevem.A Harry névről mindig harry Potter jut eszembe.Megállunk egy piros lámpánál.Felém fordul,a kivilágított utcában most tudom csak jjovvan szemügye venni.Nagy termetű.Göndör hajú.A fürtjei belelógnak arcába.Pár másodpercig csak nézzük egymást aztán hirtelen felszisszenek.A felvágott csuklómra nézek,amiből egy kicsit még mindig folyik a vér.Most pedig lüktet és fáj.

-A kocsimba sajnos nincsen elsősegély cucc.De mindjárt megérkezünk.Vagy inkább elvigyelek a kórházba?-kérdezi.

-Ne!-kapom fel a fejemet.Még csak az kéne nekem!

Zöld szeme megvillan egy másodpercre,és mintha a szája sarka felfelé görbülne.A lámpa zöldre vált.Kb. még 10 perc kocsikázás után megérkezünk.Kiszáll az autóból és mielőtt kinyithatnám az ajtót ott terem és kisegít.

-Ööö..köszönöm-felelem félénken.

-Igazán nincs mit-mondja és rámkacsint.Rámkacsint?Te jó ég,lehet,hogy nem kellett volna eljönnöm vele..Valószínűleg meglátja arcomon a gyors  hangulatváltozásomat,ezért így szól:

-Hé.Nyugi.Nem kell tőlem félned.-mosolyog rám.Aha..jó.

Körbenézek.Egy lakótelepen vagyunk.Nem egy lepukkant hely.Sőt,nagyon is szép.Nézegetnék még ki a fejemből,de hirtelen egy kéz megfogja az enyémet.Megijedek,és kirántom magam a fogásából.

Harry összeráncolt szemöldökkel néz rám.Majd kínosan elröhögi magát és beletúr göndör hajába.

-Csak meg akartam fogni a kezed-mondja.

-De miért?-kérdezem.

-Nem is tudom.Olyan automatikusan jött a mozdulat.De bocsánat ha esetleg megsértettelek vele.

-Nem..semmi...csak megilyedtem.

-Nagyon ijedős vagy-gyengéden elmosolyodik.Nem válaszolok, inkább csak lesütöm a szemem.

-Na gyere!-mondja és elindul a ház felé.Habozok.Most még elfuthatok.De miután belépek a házba már nehezebb lesz megszöknöm,ha esetleg valai lenne...Megáll és hátrafordul.Mélyen a szemembe néz.

-Alice?-kérdezi.A pillantása annyira nyugtató.

-I-i-gen?

-Jössz?-felvonja a szemöldökét.

Na Alice?Mész?Vagy maradsz?Ha maradok minden ugyanolyan marad...Ha megyek valami változni fog..Nem biztos,hogy jó irányba.De én már nem bírom.Változásra vágyom.És amikor ránézek erre a fiúra...nem tudom de mintha látnék valamit.Reményt?

-I-igen!-mondom és követem.

Bemegyünk a bejáraton és beszállunk a liftbe.A ház tíz emeletes.Mi a tizedikig meg sem állunk.Kinyílik a liftajtó és egy folyosóra lépünk ki.A folyosón két végén két ajtó van.Mi a jobbik felé tartunk.Az ajtón egy húszas szám szerepel,ami azt jelzi,hogy ez a házban a húszadik lakás.Harry kinyitja az ajtót majd előre enged.Belépek az előszobába és kérdőn nézek Harryre,hogy most mi lesz.Leveszi a cipőjét,így én is úgy teszek.Már venném le a kabátomat,mikor mögém áll és leveszi ő.

-Nyugodtan nézz körbe,addig én előkerítem az elsősegélydobozt-mondja mosolyogva.

Így is teszek.A kicsi előszobából nyílik a nappali egybekötve a konyhával.Innen még egy folyosó nyílik,arra egy fürdőszoba található,egy zuhanyzóval és egy óriási káddal.A folyosó másik oldalán még egy ajtó nyílik.Gondolom az a hálószobálya.Benyitok.A szoba egyik felében egy hatalmas franciaágy terül el,vele szemben pedig egy plazma tévé a falra elősítve.A szoba egyik oldalán polcok sorakoznak,tele könyvekkel,DVD-kel és CD-kel.A szobában még helyet foglal egy kisebb heverő,amihez neki van döntve egy gitár.A ház nem nayon nagy de nagyon szép.És egyáltalán nem mondható,hogy esetleg egy gengszter féleség lalik itt.Ettől kicsit megnyugodok.

-Alice!Gyere!-kiáltja Harry.

A nappaliban találom meg,az elsősegélydobozt tartja a kezében.

-Ülj le!-paskolja meg maga mellett a kanapét.Leülök és türelmesen várakozok,miközben kötögeti a kezemet.

-Elmondod,hogy mért csináltad ezt?-kérdezi.

Nem válaszolok.

-Tehát nem-felsóhajt-előbb utóbb úgyis kiszedem belőled.

Nem hiszem de higyjen amit akar.Befejezte a csuklóm kötését.

-Na jó.Most látom nem vagy beszédes kedvedben úgyhoy szerintem aludjunk!-mondja.

Aludni?Itt?Én aztán nem merek!Eltűnik a hálószobályában,és kihoz egy polót.Odaadja.

-Ezt vedd fel pizsama gyanánt.Bocsi de nincs nagyon jobb ötletem.Akarsz most fürödni vagy inkább reggel?

-Majd reggel-válaszolom.Hullafáradt vagyok.Bemegyek a fürdőbe és átveszem a sima fekete pólót.Mikor kijövök ő már egy szál boxerben van.Ettől kicsit megijedek.Ezt látja is rajtam és elneveti magát.

-Mondtam,hogy nem akarok tőled semmit.Csak segíteni.

Kifújom a levegőt.

-Oké..És...hol aludhatok?

Elvigyorodik.

-Természetesen az ágyamban.

1.fejezet

~Harry


Áh ez a buli is egy nagy szar volt.Ráadásul kurvák mindenütt.Attól még,hogy összevesztem(megint)Nadinnel nem fogom megcsalni őt.Nem vagyok az a típus...Pedig a mai "kis" üvöltözése után simán megtehetném.De nem akarom.
Kisétálok a szórakozóhelyről,bepattanok a kocsimba és elhúzok.De hamarosan meg állok az út szélén mert...hát hogyismondjam.El kell végeznem a dolgomat.Miután kiszállok a kocsiból meglátok egy kisebb hidat egy kis folyó felett.Ez egy elég forgalmas út  és máshol nem igazán tudok könnyíteni magamon,így elindulok a híd alá.Olyan éjjeli egy körül lehet.Már éppen toltam volna le a sliccem amikor egy halk szipogást hallokmeg.Hirtelen hátrafordulok és egy-a sötétségben nehezen kivehető-alakot pillantok meg összekuporodva ülni.Nem igazán tudtam mit csináljak.
-Őő...hello!
Nem válaszol.Fel sem néz.Közelebb megyek hozzá,de véletlenül belerúgok egy földön fekvő valamibe.Egy késbe.Egy véres késbe.Az utcai lámpák világításától kitűnően látszik ahogy a vér végigcsorog a kés élén.
-Mi a...-kezdem erre pedig felnéz az alak.Egy lány.Egy sápadt,karikás szemű lány.Most látom meg,hogy csuklójából ömlik a vér.Riadtan néz  rám.
-Bántottak?Vagy ezt te csináltad magaddal?-kérdezem.
Nem szólal meg.Na jó ebből elég lesz!Legugolok elé.
-Hahó!Jó lenne ha megszólalnál,akkor talán tudnék segíteni!
Letörli a az arcát amin néhány másodpercel ezelőtt még könnyek csorogtak le.Mély levegőt. vesz.
-Semmi bajom.Nem kell segíteni.Jól vagyok-mondja.Felvonom a szemöldököm.
-Nekem nem úgy látszik...
-Menj el.Légyszíves.
-Nem igazán szeretnélek itt hagyni egyedül.Még a végén valami hülyeséget csinász.Bocsánat,a kezed vágdosásásál is nagyobb hülyeséget-mondom neki.
Nem néz rám.Hát jó.
-Na.Gyere,hazaviszlek!Merre laksz?
Nem válaszol.Csak belenéz a szemembe.De szép az ő szeme!Gesztenyebarna.
-Figyelj-kezdem-bennem megbízhatsz oké?Nem foglak bántani.Esküszöm.
Sűrűn pislog.
-Mit akarsz tőlem?-kérdezi remegő hangon.
-Csak segíteni.És bekötni a kezedet.A végén még elvérzel.
Ijedten a csuklójára mered.Szerencsére a kést nem vágta nagyon mélyre.
-Én..-kezdi-nem tudok hova menni.Nincs hova mennem.
-Hát..akkor nincs más választásod.Jössz velem.
-Ho-va?
-A lakásomba.
Nyel egy nagyot.
-Én inkább it maradnék...
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet.Gyere!Légyszíves!
Felállok és kinyújtom felé a kezem.A szemembe néz.Bíztatóan rámosolygok.Ő pedig mély levegőt vesz,és megfogja a kezemet.

Prológus

Mikor az ember kicsi úgy hiszi az lesz amit ő akar.Nem szólhat bele senki.Azt hiszi,ha majd felnő sikerülni fog.Nagy dolgokat tervez.Reménykedik.Álmodik.

Mikor a tükör elé állok mindig megkérdezem magamtól:ki vagyok én?Egyáltalán miért vagyok itt?Mégis kinek kellek én?Egyedül vagyok.Félek.Nagyon félek.

Engem miért nem véd meg valaki?Miért nem ölel át és suttogja a fülembe,hogy minden rendben lesz?Miért nem mondja senki:szükségem van rád?Miért?Olyan sokat kérek?Én csak szeretném...csak szeretném ha szeretnének.