8.fejezet

~Alice

Az elkövetkezendő egy hét nagyjából eseménytelenül telt.Miután visszaértünk a vásárlásból,már elég késő volt így lefürödtem,és mentem is aludni.Harry pólójában,Harry ágyába.Reggelente mindig valami finomság várt az éjjeliszekrényen.Harry néhányszor elment dolgozni,ugyanis mint kiderült pincér egy étteremben.Ilyenkor én a házban maradtam,és igazából könnyedén elmehettem volna.De ezek után úgy gondoltam,Harry nem egy pszichopata állat ,így maradtam.Nap közben mikor itthon voltunk megpróbálta belőlem kiszedni,mi is történt velem,de én nem bízok még benne annyira,hogy ezt elmondjam neki.Nem tudom,hogy valaha fogok-e egyáltalán.

Egyébként filmeket néztünk,lementünk sétálni,és megpróbált velem beszélgetni.Ami nagyjából úgy sikerült,hogy ő feltette a kérdéseket,én pedig egyszavas válaszokkal,esetleg rövid mondatban válaszoltam rá.

Most épp egy nagy élelmiszer bevásárlásból megyünk haza-haza?Harry otthonába-kocsival.

-Útközben van egy szórakozóhely. Ott vannak a haverjaim,és megígértem,hogy most már benézek hozzájuk,mert nagyon rég találkoztunk. Csak egy kicsit.Ugye nem probléma?- kérdezi Harry.

-Nem.

Persze,hogy nem.Hiszen itt vagyok nála egy hete,nehogy már probléma legyen ez nekem.

Még sosem voltam ilyen helyen.Kíváncsi vagyok,milyen lehet,bár kicsit tartok is a dologtól. Ezeken a helyeken általában sok a kevésbé józan ember.Főleg így este.

Befordulunk egy parkolóba,és Harry szokás szerint kinyitja nekem a kocsiajtót.Már innen hallani a hangosan dübörgő zenét.Bemegyünk a clubba.

Nagy tömeg uralkodik,mindenki táncol,ugrál,iszik,nevet,vagy csak beszélget.Harry a kezemért nyúl,és bevezet a tömegen keresztül egy kicsit eldugottabb részhez,ahol fekete fotelekben nagyjából Harryvel egykorú emberek ülnek.Ahogy meglátják Harryt,arcuk felragyog.

-Haaaarrrry öreg pajtás!Helokaa!-áll fel egy fekete,felzselézett hajú,borostás fiú. Első látásra látszik,hogy már nem teljesen józan.

-Zayn!Mizu haver?-Harry elengedi a kezem,amíg „fiúsan” köszönti barátját.Én egy kicsit hátrébb húzódom.

A többiek is köszöntik Harryt,addig én szemügyre veszem a társoságot.A fekete hajú srác mellett egy szőke hajú lány ül.Egy barna,göndör hajú lány,egy barna felzselézett hajú fiú mellett foglal helyet.Egy egyszemélyes fotelban pedig egy szőke-szintén felzselézett-hajú fiú ül.

Mivel végeztek a „köszöntsük Harryt” résszel,kérdőn felém fordultak.

-Harry,Harry..ki ez a szépség akit megint az ujjaid köré csavartál?-kérdezi a szőke srác.

-Nem is mondtad nekünk,hogy van új barátnőd!-vádaskodik a borostás fiú.

Döbbenten nézek Harryre.Várom,hogy kimagyarázza a dolgokat.

-Nem,srácok ő..nem a barátnőm.Ő...szóval nemrég ismerkedtünk meg és csak barátkotunk.

A legtöbben kételkedve néznek ránk de bólintanak.

-Na ne álljatok már ott olyan szerencsétlenül,üljetek le!

Harry rámnéz,és az utolsó üres fotelba húz maga után.Bár a fotel egyszemélyes,elég nagynak bizonyul,hogy ketten elférjünk benne.

Nem tudom,mennyi ideig beszélgettek,de nem volt unalmas.Sőt, néha vicces volt.Azon kaptam magam,hogy eleresztettem egy fél nevetést.Harry ilyenkor mosolyogva nézett rám és a szemében elégedettséget láttam.Én igazából nem szóltam semmit,csak ha kérdeztek tőlem.Szerencsére semmi „a múltammal kapcsolatos” kérdést nem tettek fel.Viszont megtudtam,hogy a barna hajú srác Liam,a fekete Zayn,a szőke meg Niall.A göndör hajú lány Danielle,a szőke meg Perrie.

-Harry,Louisék mikor tolják végre haza a seggüket?-kérdezi Zayn.

Harry elneveti magát,aztán válaszol.

-Nem tudom pontosan, Eleanornak elég bonyolult ez a modell izé,így konkrétan bármikor betoppanhatnak.

-Hol is vannak most?

-Los Angelesben süttetik a hasukat!

-Értem.És Nadine is ott dolgozik most?

Harry arca megrándul.

-Nem tudom.Szakítottunk.

-Micsoda?Miért?-kérdezi Perrie.Én is kérdőn nézek Harryre.

-Voltak..gondjaink.

-Például?

-Áhh semmi,nem érdekes.A lényeg,hogy vége.És szabadnak érzem magam!-ordítja el magát,majd a többiekkel együtt elnevetik magukat.

-Meg tudlak érteni.Nadine eléggé..hogy is mondjam..szinte megfojtott téged a jelenlétével!-nevet Niall.

-Jaja-mondja Liam,majd előrehajol és két kezét Harry vállára teszi-Harry..teljes szívemből kívánom,hogy találd meg az igaz szerelmet!-mélyen Harry szemébe néz majd rám.Mintha tekintetével sugallni akarna valamit.Kérdőn nézek rá,de ő csak halványan elmosolyodik,és belepuszil Danielle hajába.

- Csakúgy,mint én!- fejezi be ezzel rövid kis „monológját”.

Harry elmosolyodik.

-Köszi Liam!

Még pár percet beszélgetnek,aztán Harry megszólal.

-Na,ideje mennünk!

-Már most?-kérdezi Niall.

-Igen,sajnálom.

Feláll az ülőhelyiségből és én is úgy teszek.

-Majd még beszélünk!Sziasztok!-mondja Harry és kezet fog a fiúkkal a lányoknak meg puszit ad.Én meg csak állok ott szerencsétlenül.

-Sz-sziasztok-mondom.

Mindannyian rám moslyognak.

-Szia Alicee-mondják egyszerre.

Halványan elmosolyodom majd követem Harryt a kijárat felé.A hosszú folyosón megyünk végig,amikor Harry megszólal.

-Még gyorsan elmegyek a mosdóba,addig megvársz itt?

-Igen-bólintok,majd Harry eltűnik.

Néhány pillanat múlva egy férfi jön felém dölöngélve.Én nekitámaszkodom a falnak,hogy el tudjon mellettem menni a szűk folyosón,de mikor már éppen elmenne mellettem,hirtelen felém fordul.

-Heloka kis maca!Mizu,mizuuuu?-beszél artikulálatlanul.

Oldalra kapom a fejem,de Harry még nem jött meg,és kezdek félni.

-Na mivaaan,ellopta a cicus a nyelved?És mit keresel egyáltalán egy ilyen helyen apuci nélkül??Ez nagyon veszélyes is lehet..nagyon, nagyoon veszélyes-suttogja és egyre csak közeledik felém.Már nem tudok tovább hátrálni,nekiszorít a falnak,és teljesen nekem nyomul.

-Akarsz játszani cicababa?-alkoholos lehelletétől mindjárt hányok.

-E-eressz el!-próbálok határozott lenni de hangom megremeg.

-Még mit nem!Most játszunk kicsit édes!- mondja és rám kacsint.

A szívem hangosan dobog,Alig kapok levegőt.A sírás határán állok.Ki kell találnom valamit,mert Harryre most nem számíthatok.

Hirtelen belerúgok a térdemmel az érzékeny pontjára.Felüvölt és összegörnyed.Abban a pillanatban megpróbálok elszökni és futni kezdek.De alig teszek néhány lépést hátraránt a hajamnál fogva.Fájdalmasan felsikítok.De a dübörgő zenétől senki sem hallja.

-Azt gondoltad ilyen hamar el is mehetsz?De hát még el se kezdtük a mókát!

A hajamnál fogva továbbráncigál a folyósón,majd a falnak nyom.

-Noss..lássuk csak,hol is kezdjük?-mondja és megpróbál megcsókolni.Fejemet elhúzom majd,újra megpróbálok kiszabadulni.Nem sikerül.Sikítozni kezdek.Egy pofon csattan az arcomon.

-Fogd be te kurva!-ordítja az arcomba.

Nem bírom tovább,kitör belőlem a zokogás.Még jobban a falhoz szorít majd elsimít egy szemembe lógó tincset.Könnyes szemeimen keresztül látom,ahogy elmosolyodik.

-Csss kislány.Minden rendben lesz!Jól fogod érezni magad!Ezt garantálom!- mondja majd megszorítja egyik mellemet.

Nem bírok tovább tiltakozni,nincs hozzá erőm. Gyenge vagyok.

-Jó kislány-suttogja,majd nyakamhoz hajol és erősen szívni kezdi.Pechemre ma éppen a szép „tündérszoknyát” vettem fel,amit Harry vett nekem,így könnyedén csúszik fel a keze a combomon.

-K-kérlek..kérlek ne-könyörgök és szememből hatalmas könnycseppek gördülnek le.

Mintha meg se hallaná,lassan elkezd simogatni a bugyin keresztül,miközben még mindig nyakammal van elfoglalva.

Nem.Ezt már nem fogom túlélni.

Lehunyom a szemem és azt kívánom,bárcsak öntudatlanságba sodródnék.Akkor nem érezém.

-Alice?-egy angyali hangot hallok meg.Kipattan a szemem,de nem látok semmit a sötétben,ahol csak a neonlámpák gyér fénye világít.

-Mi a…?!

Támadóm hirtelen a földre zuhan Harry ütésétől.

-Mi a f*szt képzelsz magadról?!-üvölti.

Rúgni kezdi,tiszta erejéből.Döbbenten bámulom őket.Mikor feleszmélek már egy jó nagy vértócsa van a földön,de Harry még mindig nem áll le.

-H-Harry!Elég volt!-sikítom.

Rám néz,a szeme dühösből,gyengéddé válik.Egy pillanatra visszanéz a földön fekvő emberre mad bólint.

-Menjünk innen!-mondja és a kezemet fogva kivezet a helyiségből.

Beszállunk a kocsiba,és egyenesen hazafelé tartunk.Harry nem szól semmit,én pedig a sokk hatására meredten bámulok magam elé.

Megérkezünk,most nem várom meg,hogy Harry nyissa ki nekem a kocsiajtót,ugyanis bent már a levegő fojtogatott,és ki akartam végre érni a friss levegőre.Nem marad sok időm a levegőzésre,mert Harry keze értem nyúl és vezet fel a lakásába.

Kinyitja az ajtót,felkapcsolja a villanyokat,és idegesen felém fordul.Mélyen a szemembe néz-én pedig az övébe.Néhány másodpercig csak így nézzük egymást,majd már nem bírom tovább,kitör belőlem a zokogás.Közelebb jön felém,míg én egyre csak sírok.Aztán nem tudom miért,de befutok a fürdőszobába,és magamra zárom az ajtót.A nevemet kiáltja.Megfordulok és meglátom a tükörképemet.Kócos haj,zilált kinézet,és könnyes szemek.

Ez vagyok én.Mindig is ez voltam.

Nem bírom tovább magamat nézni,enyhíteni akarom a fájdalmam.Zokogva a mosdókagyló felett lévő polchoz megyek.Már tudom mit akarok.A fekete borotválkozó készletet keresem,amit már régebben észrevettem.Kiveszem a dobozából, megpillantom az éles pengét és kissé elbizonytalanodom.Aztán eszembe jut,mi történt velem.Minden.

Így már habozás nélkül húzom végig a pengét a csuklómon,ami nincs bekötve.A vér látványától görcsbe rándul a gyomrom és hányingerem lesz.De nem hagyom abba,többször végighúzom a bőrömön.Zihálva nézem,ahogy egyre több vércsepp folyik le a hideg kőre.Hideg.Hideget akarok.Úgy érzem égek.A hátamat a falnak támasztva csúszok le a földre.

A borotvát eldobom.Egy hatalmasat sikítok,ahogy meglátom szétrongálódott kezemet.

-Alice,Alice engedj már be!-csak most veszem észre,hogy Harry már egy ideje az ajtót dörömbölve ordít.

Mi értelme?Mikor lesz vége?

Zokogva nézek az ajtó felé,de nem szólok semmit. 

Bemutatkozás(?)

Helloooo mindenkinek!:)
Szeretnék elmondani egy-két dolgot annak aki erre a blogra téved.
Először is: köszönöm az eddigi oldalmegtekintéseket!
Annyit szeretnék mondani a bloggal kapcsolatban,hogy nekem ez az első blogom.És igazából a történetet(sőt, semmilyen más történetet sem)kezdtem volna el csak úgy,hogy nem teszem fel sehova.Ennek az okát nem tudom,talán mert ilyen vagyok.
Már próbálkoztam írni,csak úgy,de mindig abbahagytam.Nagyon szeretek írni,de ha úgy érzem senki sem látja azt,csak el van mentve a word-be a gépemen,azt minek írom.És mikor eljutok ehhez a gondolathoz,hogy minek írom,utána az következik,hogy hagyom az egészet.Vagy csak ennyit mondok: majd holnap írok.És persze ez nem történik meg.
Tulajdonképpen a blogot magam miatt kezdtem el,mert elegem van abból,hogy mindent elkezdek,aztán abbahagyom és nem lesz belőle semmi.Ez a történet nálam ilyen "önmegvalósítás" féle.Legalábbis azt hiszem.Ha van egyáltalán ilyen.
Ugye,említettem,hogy magam miatt kezdtem el?Csak az a probléma,hogy senki sem mondja,hogy mit csinálok benne jól/rosszul.(Csak a barátaim,de ők meg..hát na ,ők barátok;)).Szóóóval.Ezzel azt szeretném mondani,hogy nagyon örülnék és megköszönném,ha írna valaki egy kommentet,hogy mi a véleménye.:)
Amit pedig még el szeretnék mondani.Az oldal kinézete..nos,khmm én és az informatika  sosem voltunk jóban.(Bár lehet,hogy ez főleg a tanát miatt volt.)És gondolom sokan mondják azt,hogy egy fejléchez és néhány plusz menüponthoz nem kell sok tudnivaló..de én ezekhez hülye vagyok.Örülök,ha sikerül rányomnom az "új bejegyzés" és a "közzététel" gombra.Tehát az oldal styles-a;bocsánat style-ja egyenlőre ez marad.Nem mondom,hogy akinek nem tetszik az ne nézze,mert ha olvasod a blogot nyilván ez elkerülhetetlen.
Megpróbálok hosszabb részeket hozni és minél hamarabb. :)

Ennyi lenne..
xx

7.fejezet

~Harry

Megbántam,ahogy az előbb beszéltem Alicevel.De felídegesített,hogy megint tiltakozni kezdett ellenem.Nem akartam,hogy annyit költsek rá.És igaz,ha én lennék ilyen helyzetben,én sem akarnám.De én szeretnék adni neki.Nagyon szeretnék.

Hirtelen megállok,így Alice kicsi,puha keze majdnem kicsúszik az enyém közül.De én szorosan tartom.

-Alice figyelj..sajnálom,ahogy az előbb beszéltem veled.Nem tudom mi ütött belém-tényleg nem tudom-sajnálom.

Bűnbánó szemekkel nézek rá.Nagyon remélem,hogy nem ijesztettem meg nagyon az előbbi viselkedésemmel és megbocsájt.

-S-semmi baj Harry-mondja és halványan elmosolyodik.Olyan jó hallani a nevem a szájából!Abból a pici,édes szájból.Vajon tényleg olyan édes,mint amilyennek látszik?

És a mosolya..remélem egyszer egy igazi vigyort is meg fog ereszteni felém.

-Akkor minden oké?

-Minden oké.

Újra megfogom apró kezét és továbbmegyünk.Boltok mellett haladunk el,de akaratlanul is lelassítok,ugyanis az egy kirakatban meglátok egy fekete női csipkés fehérneműt.Először megpróbáom beleképzelni Alicet,de aztán rájövök,hogy nem lenne jó,ha ilyen dolgokról képzelődnék vele kapcsolatban.

-Mi az?-kérdezi Alice mikor már teljesen megálltam.

-Semmi.Csak azon gondolkodtam,hogy..-megköszörülöm a torkom,hiszen mégsem mondhatom el neki,valójában min járt az eszem-ööö..fehérnemű?

Nagyokat pislogva néz rám.

-T-tessék?

-Szóval..csak azon gondolkodtam,hogy nincs-e szükséged fehérneműre.Mert itt ez a bolt-fejemmel arrafelé bökök.

Ő is oda néz de nem válaszol.

-Hát..nem tudom.Ahogy te szeretnéd.

-Akkor vegyünk!Nem lenne kellemes naponta mosni ami most van rajtad.

Bólint.

Bemegyünk az üzletbe.

-Jó napot kívánok,segíthetek valamiben?-kérdezi kedvesen az idős eladó.

-Jó napot!Igen szeretnénk alsóneműt venni,ennek a tündérnek itt mellettem!

Az eladó Alice-ra néz,aki lesüti a szemét.

-Rendben,jöjjenek!

A női ruhákhoz vezet minket.

-Nos.Valami egyszerűbbet,vagy esetleg valami különlegeset szeretnének?

Kérdőn nézek Alice-ra,bár nem hinném,hogy akármilyen különleges kívánsága lenne.

-Valami egyszerűbbet,ha lehet-mondja.

Az eladó bólint,majd az egyik polchoz vezet minket.

-Mérete?

Alice megrázza a fejét.

-N-nem tudom.

-Kérem,vegye el a kezét a mellkasáról,és így megnézném,hogy körübelül milyen kell!

Alice,kezeit,amiket eddig szorosan szorított magához,zavartan leejti maga mellé.

Az eladó és én is a mellkasára nézünk.Jó,igazából nem mintha értenék ezekhez a dolgokhoz,sőt igazából teljesen felesleges volt oda néznem,de hát na.Én is férfiból vagyok.

Visszanézek Alice-ra,akinek most arca piros a zavartól.Ezen muszáj elmosolyodnom.

-Ahogy látom ez a méret lenne a megfelelő,de szóljon,ha nem jó-az eladó a polcsor egyik részéhez vezet.

-Rendben,köszönjük!-szólok,majd az idős hölgy visszasétál a pulthoz.

Leveszek úgy tíz darabot és Alice kezébe nyomom.

-Próbáld fel őket!-mondom és a próbafülke felé vezetem.

Kb. negyed óra várakozás után kijön.

-Ezek jók-mondja,és megmutatja a kiválasztott darabokat.A többit megfogom.

-Majd megkérjük az eladót,hogy ezeket tegye vissza ő.Mehetünk?-mosolygok.

Bólint,és elindulunk a kassza felé.Kifizetem,és megkérem,hogy tegye vissza a többit a helyére,majd elköszönünk és távozunk.

6.fejezet

~Alice

Harry mellettem vezet szótlanul.A bevásárlóközpont felé tartunk,hogy ruhákat vegyünk.Nekem.

Ez furcsa számomra.Én sosem kaptam új ruhákat.Mindig más levetett öltözékét hordtam.

Nehezen mentem bele,hogy eljöjjek.Hiszen kije vagyok én Harrynek,hogy pénzt kölcsön rám?Egyáltalán miért akar rám költeni?De mivel nagyon erősködött,és mert tényleg csak ez az egy ruhám van,amit most viselek,belementem.

Harry befordul egy parkolóba.Ezek szerint megérkeztünk.

Leállítja a motort,rám mosolyog és kiszáll a kocsiból. Én is kinyitom az ajtót de az hirtelen beleütközik valamibe.

-Aú!-nyög fel Harry.Ezek szerint az a valami ő volt.Nagy valószínűséggel a feje.

-Jaj.ne haragudj!

Megrémülök ugyanis azt hiszem kiabálni kezd majd velem.De nem.Csak elmosolyodik és megdörzsöli tenyerével a fejét.

-Semmi baj.Gyere!-mondja és megfogja a kezem.Meglepődöm,de nem húzódom ki fogásából. Becsapja a kocsiajtót,bezárja és elindulunk a bejárat felé. Kézenfogva.A tenyere meleg és puha.Nem igazán értem ezt a gesztust.Megijeszt.De nem is merem elengedni a kezét. Hátha az nem tetszene neki,és akkor…

-Szóval..-kezdi Harry miközben beérünk az épületbe és egy női ruhabolt felé tartunk-tudod a méreted?

-Mi-milyen méretem?

-A ruhaméreted.

-Nem igazán.

-Sebaj.A gatyádba biztos bele van írva.

Bólintok.Bemegyünk a ruhaboltba,én pedig csak ámulok.Még sosem voltam ilyen szép helyen,ahol ruhát lehet vásárolni.

Elengedi a kezem.

-Nos..én nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz.Mármint a „lányok és a ruhák” téma számomra mindig is egy megfejthetetlen talány volt. Úgyhogy csak nyugodtan nézelődj,válassz és miután felpróbáltad szívesen megnézem,hogy áll!-rám kacsint.

Jajj ne!Már megint kacsint!Miért kacsint?Ez mégis mit jelentsen nála?Szemrángása van,vagy mi?Mert akkor forduljon orvoshoz!Mégpedig sürgősen!

De ahelyett,hogy ezt firtatnám tovább, csak bólintok és elmerülök a ruhák között.Harry meg leül egy kis puffra és a telefonját kezdi nyomkodni.

Neki kezdek a keresésnek.Annyi minden van itt ami tetszik!Kb. fél órán keresztül nézelődöm,és kiveszem a ruhák közül azt ami tetszik.Meg persze ami jónak tűnik méretre is.Harry felé nézek,és csak akkor veszem észre,hogy már nincs ott.Hirtelen valaki megbök hátulról,ezért gyorsan megfordulok.Ő áll előttem és vigyorog.

-Na,megvagy?

-Igen.

-Akkor had lássam!-mondja,és a próbafülkék felé vezet.Sok fülkénél el van húzva a függöny,és lábak kandikálnak ki mögüle.Az utolsó fülkéhez sétálunk ami előtt egy szék van.Harry leül rá,én pedig bemegyek és elhúzom a függönyt.A  ruhákat felakasztom az akasztóra és neki kezdek a vetkőzésnek.Amit bevallok nem szívesen teszek,mivel tudom,hogy Harry odakint van és bármikor elhúzhatja a függönyt.

Már majdnem az összeset felpróbáltam,mikor kintről Harry megszólal.

-Még egy ruhát sem vettél fel,vagy csak nem jöttél ki megmutatni?

-Öhmm…mindjárt,egy pillanat!

Éppen alsóneműben akasztom vissza az egyik egyberészes ruhát,ami szörnyen állt nekem.Igazából egyik ruha sem tetszett magamon.Rajtam semmi sem áll jól,mint ahogy ez ma is kiderült.

Márcsak egy virágos szoknya van hátra,amit egy fehér inggel veszek fel.Az inget betűröm a szoknya alá.A tükörbe inkább nem is nézek és elhúzom a függönyt.

Harry felnéz a telefonjából és elmosolyodik.

-Nahát,nahát!Csak nem egy tavasz tündér?

Érzem,hogy elpirulok.

-Hát..ha nem jó akkor le is veszem..

-Ki beszélt itt ilyenről?Nagyon jól áll!

Még jobban pirulok.

-K-köszi.

-Csak ezt találtad jónak?-kérdezi.

-Hát volt még talán egy..

-Egy?De hát egy csomó ruhát bevittél!

-I-igen,de..tudod…-nyelek egyet-a legtöbb ruha tetszett…a fogason.De rajtam mind rosszul áll.

A szemét ráncolja.

-Nem hiszem.Menj be és mutasd meg a többit!

Engedelmesen bemegyek a fülkébe és átveszek egy farmer gatyát,egy piros pólóval.Mikor kijövök,Harry megint elmosolyodik.

-Csodásan áll!

A következő fél órában,amíg a ruhákat próbálom Harry mindegyikre mond valami szépet. Ez rendes tőle.Bár nem hiszem,hogy tényleg tetszik neki,vagy érdekelné-e egyáltalán.

Miután végzek átöltözöm a ruhába,amiben eredetileg jöttem és kérdőn nézek Harryre,kezemben a ruhával amit jónak találtam.Vagyis amit inkább ő talált jónak.

-Mehetünk?-kérdezi.

-Igen.

Elindulunk a pénztár felé,de én közben megtorpanok.Harry érzékeli,hogy már nem vagyok mellette,odafordul hozzám és kérdőn néz.

-Harry..ezt mind meg akarod nekem venni?-kérdezem elképedve,ugyanis a kezem tele van.

Elneveti magát.Nevetése,csakúgy,mint beszéde, rekedtes.

-Igen.És nincs miről vitatkoznunk!

-De..

-Nincs de!-eddig barátságos arckifejezése most ellenkezőjére változik,és ettől megijedek-Nem szeretem a „de” szót.

Azzal tovább sétál a kasszához.Én egy kicsit döbbenve állok még pár másodpercig.Aztán én is követem.Lerakom a ruhákat a pultra,a pénztárosnő „lecsipogja” őket,Harry meg kifizeti.A teli zacskót egyik kezével megfogja,a másikkal pedig a kezemért nyúl.

Kéz a kézben indulunk el a kijárat felé.

5.fejezet

~Harry

Remek.Ez is jól sikerült.”Hosszútávú” kapcsolatomnakezennel vége.Hogy lehet valaki ilyen idegesítő?Mit nem lehet érteni azon,hogy csak segíteni szeretnék ennek a lánynak?Azt mondta válasszak.Hát én bizony választottam.Nem fogom elküldeni innen Alicet,csak mert ő féltékenykedik!Huhh.Most szomorúnak kéne lennem?Mert szakított velem?Érdekes,mert nem vagyok.Sőt.Valahogyan szabadnak érzem magam.

-Harry?

Egy angyali hangot hallok meg a hátam mögül.Amint kimondjta a nevem,a hátamon jóleső bizsergés fut végig.

-Igen Alice?

-Mi-minden rendben?-néz rám nagy szemekkel.

-Hát persze.

-Közelebb jön és bátortalanul leül a kanapéra.

-De..veszekedtetek.Miattam.

Ez nem kérdés volt tőle.

-Igen, veszekedtünk.De nem miattad.

Jó,részben miatta,de nem csak ezért.Most,hogy jobban belegondolok,igazából sosem voltunk olyan jó páros.Az első hetünk együtttöltött időszaka után már nem volt az igazi.

Jól látom?Mintha egy könnycsepp gördülne le Alice arcán.Lesüti a fejét.Odamegyek hozzá,és leguggolok elé.

-D-de igen.Miattam-sírja.

Micsoda?Most komolyan azért sír mert úgy véli tönkretette a kapcsolatomat?

-Alice.Nem.

-De igen!-zokogja-És ezért is kell elmennem.

Megdöbbenve nézek rá.

-Micsoda?

-E-el megyek.El kell mennem.Csak teher vagyok neked is.Tönkre foglak tenni.

Megrémíszt.Mi az,hogy nekem is csak teher lenne?Mi az,hogy tönkre fog tenni?Ki kell találnom valamit,hogy itt tartsam.

-Alice.Kérlek nyugodj meg!És nézz a szemembe!

Csak azért sem csinálja amit kérek.

-Alice!-hangom mostmár  idegesebben csenghet,ugyanis szipogva felemeli a fejét.Szemei vörösek a sírástól.Nem akarom őt így látni.

-Ide figyelj!Nadinnel…igen,szakítottunk.És részben tényleg azért,mert nem tudta elfogadni,hogy te most itt laksz nálam egy darabig.De…gondolod,hogyha tényleg annyira szeretett volna,akkor is választás elé állít?Vagy,én engedtem volna elmenni,ha annyira nagyon szeretem?Valószínűleg nem.Ha annyira szeretném,akkor most utána rohannék és megmondanám neki,hogy elküldelek,bármit megteszek,csak jöjjön vissza hozzám.De amint látod nem mentem utána,hanem itt ülök veled.Tehát nem szeretem annyira.Talán soha nem is szerettem.

Nagyokat pislogva néz rám.

-És egyáltalán nem vagy teher.Sőt,unalmas kis életembe végre egy kis színt hoztál-kissé elmosolyodom.

Megszeppenve bámul még mindig.

-Tehát...ne akarj elmenni, rendben?És ha jól tudom,amúgy sincs nagyon hová…

Mintha elgondolkodna.Szerintem mérlegeli a dolgokat.Beleharap alsó ajkába.

-R-rendben.

Ettől a kis „rendbentől”hatalmas kő esik le a szívemről.Nem tudom,miért,de annyira szeretném,ha itt maradna.Velem.

-De Harry..mit csinálok én itt?-kérdezi.

Ezen elgondolkodom.Mit csináljon?Én csak annyit szeretnék,hogy jól érezze magát,és mosolyogjon.

-Hát…éled az életed.Azzal a különbséggel,hogy mostmár én is a része vagyok-rákacsintok.

Lesüti a szemét.Ha ránézek szinte mindig lesüti a szemét.

-Amúgy…finom volt a reggeli?

Rámnéz.

-Igen.Köszönöm.

Bólintok.Direkt azért keltem fel előbb,hogy valami finomat készítsek neki.

Végignézek öltözékén.Még mindig ugyanaz a ruha van rajta.A farmer és a pólóm.Ami nem mellesleg nagyon jól áll neki.De csak nem lehet ebben mindig.

-Mit szólnál ahhoz...ha elmennénk vásárolni?

Furcsán néz rám-

-Vásárolni?

-Ja.Ruhákat.Neked.

Döbbenten néz rám.

-Nekem?

Elnevetem magam.

-Csak nem maradhatsz ebben a cuccban életed végéig!

-De nekem nincs pénzem.

-Nekem viszont van.

Összeráncolt szemöldökkel néz rám.Úgy kisimítanám az arcát ilyenkor!

-Nem vehetsz nekem dolgokat-ellenkezik.

-Miért nem?- kíváncsian nézek rá.Vajon ebből mit hoz ki?

-Mert nem fogadhatom el.

-De igen.

-De nem.

-De igen.

-De nem!

-Egészen biztos vagyok benne,hogy igen!

Néhány másodpercig mozdulatlanul bámul rám,majd legnagyobb meglepetésemre elneveti magát.Nevetése csilingelő,mintha apró harang szólna.Ezzel engem is nevetésre késztet.

-Mi az?-kérdezem mosolyogva.

Még nevet egy kis ideig, majd  rám néz.

-Nem tudom.