11.fejezet

Sziasztok!:)Sajnálom,hogy csak most hozom a részt,de nem voltam itthon,így nem tudtam írni.Most viszont meghoztam,bár szerintem nem lett a legjobb,most nem igazán vagyok "formában".

xx

~Harry

Kiveszek két dobozos sört a hűtőből,majd bemegyek a nappaliba,ahol már Loui kényelmesen elterpeszkedve fekszik a hosszú kanapén.Odadobom neki az italt majd leülök vele szemben a fotelba.

-Ahh ez most jól fog esni-mondja Louis,majd felül és felbontja a dobozt.Én i így teszek,belekortyolok,majd sóhajtva dőlök hátra.

-Na mond csak!Akkor most ő ki is tulajdonképpen?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-Hát..kb. egy hete találtam rá egy híd alatt,amint magát vagdossa..

Louis döbbenten néz rám.

-És..gondoltam hazahozom.Tudom,lett volna ezer más megoldás,de én.., amikor megláttam..én..huhh.Nem tudom.Tényleg nem tudom-keservesen felsóhajtok.

Loui viszont jelentőségteljesen,vigyorogva bámul rám.

-M-mi az?-kérdezem zavartan.

Megköszörüli a torkát.

-Harry drágám..nagyon úgy néz ki,hogy te szerelmes vagy-mondja kuncogva.

-Mi? Nem. Dehogyis. Vagyis …jaj Louis én ezt nem tudom!-mondom kétségbeesetten.

-Én viszont mindent nagyon jól tudok…Ahogy ránéztél..abban a pár pillanatban látszott,hogy odavagy érte!

-Gondolod?Mármint.Tudom,hogy valamit érzek iránta..De nem tudom pontosan mit is.

-Hát.Ez majd kiderül!-kacsint rám,majd kortyol egyet az italból.

-Remélem Louis,remélem-sóhajtom.

Pár pillanatig csendben bámulunk ki a fejünkből,majd megszólal:

-Te,figyelj!Alice szűz még?-kérdezi kicsit halkabb hangerővel.

Döbbenten nézek rá.

-Mi?F-fogalmam sincs.Talán.Miért?

-Semmi,csak..akkor talán te leszel neki az első-vigyorog.

Szomorúan nevetve megrázom a fejem.

-Nem hiszem.Alice olyan..ártatlan.

Igen,Alice az.De belegondolok abba,amit Louis mondott.Talán én lehetnék neki az első…Talán az enyém lehetne…Ha nekem adná magát.

-És mi van veled meg Eleanorral?-terelem a témát.

-Dúl a láw!-vigyorog-Egyszerűen szeretem!Érted?Szeretem-sóhajtozik én meg csak nevetek rajta.

-És hogy az ágyban milyen..huhh azt ne tudd meg!Hajlékony a kincsem!Vajon Alice is..?-kérdezi elgondolkodva én meg kissé elkalandozom.

Alice az ágyban.Az ágyamban.Meztelenül fekszik én pedig fölé hajolva apró puszikat nyomok teste minden szegletére.Egymás nevét suttogjuk.Beletúr a hajamba.Kényeztetem.Kényeztet..Szeretkezünk.

Elég ebből Harry!Fékeznem kell magam,ugyanis a kedélyek ott lent máris felkorbácsolódtak.

Enyhén megrázom a fejem,mintha ez segíteni kilökni az efféle gondolatokat az agyamból,majd megpróbálok Louis-ra koncentrálni,aki még mindig Eleanor hajlékony részeiről meséli az  anegdótákat.

-Hát, szóval így vagyunk,mi-sóhajt,majd elmosolyodik.

Én is mosolygok,örülök,hogy a legjobb barátom boldog.Eleanor és Alice  közelít felénk,az előbbi leül Louis ölébe,utóbbi pedig zavartan álldogál.

-Édes,mi lenne ha Harry-ék is jönnének velünk a moziba?-kérdezi mosolyogva

-Remek ötlet!-vigyorog Loui.

-Neem.Nem akarjuk elrontani  a randitokat-mondom.

-Nem rontanátok el!-felelik egyszerre.

Elnevetem magam.

-Naa,gyertek velünk!Eleanor már egy hónapja várja,hogy kijöjjön ez a film,mert a kedvenc színésze játszik benne.Valami helyes pasi.Elvileg-fintorog Louis.

Eleanor nevetve ad puszit az arcára.

-Ne aggódj,te jobb vagy drágám!-mondja kuncogva,majd összedörgölik orrukat.

Zavartan nézek el,végiggondolom a dolgokat.Ha nem szeretnék,ha mennénk akkor nem hívtak volna.Alice-ra nézek.

-Neked lenne kedved Alice?-kérdezem.

-É-én nekem mindegy.M-még nem voltam moziban-mondja félénken.

-Akkor még egyel több ok,hogy gyertek!-mondja Eleanor.

-Rendbe,akkor átöltözünk és indulhatunk!-mondom,majd felállok és Alice kezét megfogva,magam után húzom a hálómba.Kiveszek tiszta ruhát a fiókomból és öltözködni kezdek.A szemem sarkából látom,hogy Alice néz,de amint lekapom magamról a felsőm,zavartan lesüti szemét és megindul a szekrényhez ahol az ő ruhái vannak.Mikor már kész vagyok észreveszem,hogy még mindig a pólómban ácsorog,a szekrényben kutatva.

Halkan a háta mőgé lépek és két kezemmel megfogom a csípőjét.Kissé megugrik érintésem alatt,majd megpróbál felém fordulni.

-Mit keresel tündérem?-suttogom.

-Cs-csak n-nem tudom mit vegyek f-fel.

- Hadd segítsek!-kutakodni kezdek,majd előveszek egy csőnadrágot és egy bézs színű felsőt.

-Ez jó lesz?-mosolygok.

-I-igen-bólint,majd a fürdőszoba felé veszi az irányt,miután egy zoknit is kivett.

-Alice!-szólok utána.

-I-igen?-néz megszeppenve rám.

-Bugyi van rajtad?-kérdezem vigyorogva és közben kiveszek egyet az említett fehérneműből,majd felé mutatom.

Döbbenve néz rám,arca vörösödni kezd.

-I-igen-mondja zavartan pislogva,majd bemegy a fürdőbe.

Halkan nevetve  teszem vissza a bugyit,becsukom a szekrényt,majd kimegyek a nappaliba.Néhány perc múlva Alice érkezik közénk,bezárom az ajtót és leliftezünk.

Úgy döntünk Louis kocsijával megyünk,így ő beül a kormány mögé,Eleanor meg mellé.Alice és én a hátsó üléseken foglalunk helyet.

A plázához érve a mozi felé vesszük az irányt és megvesszük a jegyeket.A film kezdéséig fél óra van.

-Nem vagytok éhesek?-kérdezi hirtelen Louis és a meki felé pillantgat.

-De-mondjuk egyszerre El-lel.

-Alice?-nézek rá.

-K-kicsit.

-Csak nagyon sokan vannak ott-nézek a gyorsétterem felé,ahol tömegnyomor volt.

-Együk meg a hambit a moziteremben-szól Louis.

-Rendben.

Miután vettünk italt és popcornt,majd három óriási mekis csomagot becsempéztünk a moziterembe,leülünk a helyünkre.Én a szélén ülök Alice mellett,aki most csodálkozva néz szét a nagy teremben.Ez megmosolyogtat.Mellette Eleanor folgal helyet,majd Louis.

-Na dobjátok a kaját!-suttogja türelmetlenül,mire oda dobok neki két hamrurgert.

-Ezzel akarod kiszúrni a szememet?!-háborodik fel,mire oda dobok neki még egyet.Elégedetten néz,de csakhamar megint problémája akad,mikor megnézi a hamburger tartalmát.

-Nincs benne répa!Neeeeee!-ordít fel keservesen,mire néhányan akik már beültek mind ránk merednek.

-Kicsim,a hamburgerben általában nem találni répát.De ne aggódj,majd otthon csinálok neked olyat!- nyugtatgatja Eleanor.

Nevetve hátradőlök,a szemem sarkából pedig látom,hogy Alice mosolyog.Egy hamurgert nyújtok felé.

-Kérsz?-bólint és elfogadja.

Mindannyian enni kezdünk,és mire a fények halványulni kezdenek,jeleze,hogy kezdődnek a reklámok és előzetesek már mind befejeztük.

Alice-ra nézek és elmosolyodom.Egy kis ketchup maradt a szája szélén.

-Alice!-szólok majd a szájára mutatok,hogy maszatos.Kicsi ujjaival keresgéli a maszatos részt,hogy letörölje, de nem találja.

Nevetve nyúlok felé és mutató ujjammal letörlöm édes kis szájáról.Zavartan néz rám.

-K-köszi-mondja.

-Igazán nincs mit-kacsintok rá,majd a vászon felé fordulok.Néhány perc múlva a terem teljesen besötétedik és kezdetét veszi a film.

10.fejezet

~Alice

Álmodtam.Egy göndör hajú,zöld szemű angyallal. A kezét felém nyújtotta,én pedig megfogtam.Kéz a kézben sétáltunk el a naplementében.

Mikor felébredek,az első amit megérzek a férfiparfüm illata.Még nem nyitom ki a szemem,csak mélyet szippantok,hogy belélegezzem ezt a finom illatot.Az első ami eszembe jut,hogy ma éjjel nem volt rémálmom.

Halk kuncogást hallok.Erre kipattannak a szemeim és rémülten veszem észre,hogy a göndör srác fekszik mellettem.Vigyorog.Először nem értem,miért aludtunk egymás mellett aztán eszembe jutnak a tegnap történtek.

-Jó reggelt tündérke!-mondja mosolyogva.

-J-jó rreggelt.

-Hogy aludtál?-kérdezi.

-J-jól-ez most igaz is volt.

-Örülök-mondja.

Örül.Azért örül mert én jól aludtam?Ez..aranyos.

Néhány percig szótlanul fekszünk még,majd mozgolódni kezdek,és kiszállok az ágyból.

-Hova mész?-kérdezi Harry meglepetten,miközben felkönyököl.

-Öhm..wc-re.

-Ja,jó-mondja és visszaereszketik a párnára.

A fürdőbe Harry szobájából is nyílik egy ajtó,így ott megyek be.A wc-hez sétálok,és lehúzom a bugyim,mire döbbenten nézek.A bugyim tiszta vér.Először megijedek,mert nem tudom mi ez.Aztán még egyszer megijedek,mert rájövök.Nem tudom most mit csináljak.Nem mintha nem lett volna velem még ilyen,hiszen 15 éves korom óta rendszeresen jön.Csak az utóbbi időben erről teljesen elfeledkeztem,és most nem tudom mit mondjak Harrynek.Mindig is utáltam az ilyen helyzeteket.

Már vagy tíz perce álldogálok itt,tétlenül járkálva,hogy most mi legyen.Ekkor bekopognak az ajtón.

-Alice?Minden rendben?-kérdezi Harry,bennem meg megáll az ütő.

-I-igen.Egy perc és megyek!

-Oké-hallom távolodó hangját.

Nagy levegőt veszek,és kilépek az ajtón.Harry az ágyán ül,egy szál alsóban és furán néz rám.Mikor látom izmos,tetoválásokkal teli felsőtestét,mindig hevesebben ver a szívem és megijedek.Bár ilyen még csak párszor volt,és csak néhány percre,így nem tudtam jól megfigyelni a tetkókat.Csak a legnagyobbat láttam még teljesen,ami a mellkasán van.Két egymás felé forduló madár.

-Baj van Alice?-kérdezi.

-Öhm.N-nem.Csak..Tudod nekem..-itt kínosan elhallgatok.

-Igen?-szemöldökét felvonva kérdezi.

-É-én.Szóval..-itt nagy levegőt veszek és úgy döntök nem húzom tovább-vérzek-mondom és lesütöm a szemem.

-T-tessék?-Harry hitetlenkedve néz rám-Megvágtad magad?-arca elkomorul,és elém lép.

Lassan felemelem a fejem és a szemébe nézek.

-N-nem.Nem úgy,hanem…

Harry összeráncolt szemöldökkel néz rám,majd mintha arca felvilágosodna.

-Ó.Szóval..értem-mosolyog,majd legnagyobb meglepetésemre elneveti magát.

-M-mi az?-kérdezem zavartan,ő meg tovább nevet.-S-semmi csak..ezt úgy közölted,mintha éppen valami hadititkot adtál volna ki-nevet.

Jaj.Nevet.Rajtam.

-Bocsi…csak ez így végiggondolva elég vicces-kuncog.

Szóval ha végiggondolva vicces.. akkor végiggondolom. És igen. Így tényleg elég nevetséges. Elvégre ez egy természetes dolog,ami szinte minden nőnél jelentkezik.

Kicsit elmosolyodom én is.Harry abbahagyja a nevetést és és pimaszul néz rám.Egy fejjel magasabb nálam.

-Megnézem,mit tehetek érted-kacsint,majd eltűnik a fürdőben.

Én addig leülök az ágyra és tudomásul veszem,hogy sajnos elkezdett fájni a hasam is.

Nagyjából tíz perc múlva Harry kijön a fürdőből egy csomaggal és egy kicsi papírdobozzal a kezében.Én ekkor már az ágyon fekszem összegörnyedve mert a pocakomba egy óriási csomó képződött és nem akar alábbhagyni a fájdalom se.

-Itt vannak..betét és gyógyszer a hasfájásra..Ha megfelel.

Óvatosan felülök és elveszem tőle a csomagokat.Fogalmam sincs,miért tárol magánál ilyeneket,de ebben a percben nem is nagyon érdekelt.Csak az ágyban akartam feküdni.

-K-köszönöm-mondom,és felállok,mire hirtelen megszédülök és megbotlok,de Harry elkap.

-Jól vagy?-kérdezi rémülten mire bólintok.

-I-igen..de ha nem probléma ma inkább az ágyban maradnék-mondom,és az egyik szekrényhez sétálok,ahova Harry tette a cuccaimat, kiveszek egy tiszta bugyit és eltűnök a fürdőszobában.

Mikor kijövök,ő már egy pohár vízzel vár,gyógyszerrel a kezében.

-Szerintem jobb,ha ezt beveszed.

Bólintok,elveszem a poharat és a tablettát és lenyelem.A pohár tartalmát kiiszom,majd Harry kiveszi a kezemből.

-Nyugodtan feküdj vissza-mosolyog és kimegy a szobából.

A következő egy óra maga a pokol.A fájdalom nem múlik,pedig már bevettem még egy gyógyszert néhány perce.A dobozon azt írják,fél óra amíg hat.Az első adag nem hatott.A másodikhoz elvileg még huszonöt perc kell.Lassan dél lesz.

Nem bírom tovább,egy könnycsepp gördül ki a szememből,és egy elfojtott kiáltás.A hasamtól a térdemig az egész testem görcsben áll.Összegömbölyödve fekszem a matracon,háttal az ajtónak.

Lépéseket hallok a hátam mögül,majd érzem ahogy a matrac ereszkedni kezd.Megérzem Harry kellemes illatát,és letörlöm a könnyeim az arcomról.

Nem igazán tudom Harry mire készül amíg meg nem érzem erős mellkasát a hátamnál,egyik kezével pedig át nem ölel.

- Hozzak valami másik gyógyszert a patikából?-suttogja a fülembe.

- N-nem kell köszönöm-mondom.Persze kéne,mert nagyon úgy tűnik ez nem igazán hat rám,de nem akarom ugráltatni.Épp eleget tett eddig értem.

- Aú-akaratlanul csúszik ki a számon egy nyögés,mikor a csomó összehúzódik a hasamban.

- Dehogynem kell.Elmegyek-mondja.

-Ne!K-kérlek!Maradj velem!-mondom.

Jó érzés,hogy valaki itt van velem,és nem egyedül kell szenvednem.Így könnyebb.

Könnyek szöknek a szemembe és csorognak le az arcomon.Mindig is annyira irigyeltem azt,akinek ez nem fáj.Nekem mindig is egy rémálom volt. Falfehér vagyok,és szédülök is ilyenkor. Egy hónapban egyszer.Még szerencse,hogy csak az első napon.

-H-harry..nem vehetnék be még egy tablettát?-suttogom.

-Nem hiszem,hogy jó ötlet.Már kettőt bevettél,és azt írják ennél többet nem szabad egyszerre.

Kétségbesett,halk zokogásban török ki.Sosem bírtam elviselni a fájdalmat.Se szellemileg,se fizikailag.

Kicsit megremegek mikor Harry még közelebb húzódik hozzám,fejét megemeli és kezével letörni a könnycseppeket az arcomról.

-Kicsi Alice!Ne sírj kérlek!-suttogja majd a pólóm végéhez nyúl,és följebb húzza,addig,hogy látszódjon a hasam.Eddig a póló takart deréktól lefelé a térdemig is,de most,hogy felhúzta a fekete bugyim is kilátszott.Zavartan és félve nézek Harryre,hogy megértsem mit akar.

-M-mit cs-csinálsz?-kérdezem,mikor nem mond semmit.

De nem válaszol,csak kezét a hasamhoz közelíti,majd ráteszi.Ledermedek érintésétől,a szívem hangosan ver.

Lassan mozgatni kezdi a kezét hasamon,én pedig meglepve nézek magam elé.Simogat.

Fejét a vállam és a fejem közötti részhez emeli,a hajamat elsimítja és óvatosan puszikat hagy bőrömön.

-Minden rendben-suttogja a fülembe.

Abban a pillanatban el is hiszem neki.Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem.

Körübelül fél óra múlva a fájdalom csillapodni kezd.Nem tudom,hogy Harrytől-e,aki szorgalmasan simogatta és masszírozta a hasam egész idő alatt;vagy a gyógyszertől.De elmúlt a kibírhatatlan fájdalom.

Harry még mindig a hasam simogatja,és a nyakam körüli részt puszilgatja.

Nagyot sóhajtok és kissé félve teszem Harry nagy kezére a kezem.

-E-elmúlt.K-köszönöm-mondom halkan,és a nyakamat nyújtogatom,hogy láthassam arcát.

Elmosolyodik,és apró puszit nyom az arcomra.Érintése éget.

-Ennek örülök.De ugye nem baj,ha ezt folytatom?-kérdezi féloldalas mosollyal, és kezét újra mozgatni kezdi.

-N-nem-mondom zavartan és leveszem róla tekintetem,kezéről pedig a kezem.Megirent egy ponton a csípőm felett a hasamnál amitől megremegek.Nagyon csikis vagyok és az az egyik gyenge pontom.

-Mi az?-kérdeti mert ő is észrevette remegésem.

-Semmi..csak nagyon csikis vagyok.

Halkan elneveti magát,és kezét megint arra a részre fekteti. Mutatóujjával köröket rajzol a területre,amibe én beleremegek,és majdnem odateszem a kezem,hogy hagyja abba,de nem merem.Nem merem megérinteni a kezét.

Most már két ujjával köröz,az izmaim pedig megfeszülnek.

-Szóval itt a gyenge pontod..-suttogja a fülembe,mire én lehunyom a szemem.Csikis ,igen…De olyan gyengéden mozgatja ujjait,hogy el tudom viselni ezt az érzést,és csak a jóra koncentrálok.Például arra,hogy a gyomromba már nem egy nagy csomó van..Hanem apró lepkék.Lepkék,amik hevesen verdesnek Harry érintése alatt.

Nem ismertem eddig ezt az érzést.De örülök,hogy már tudom milyen.

Hirtelen csengés hallatszik.A bejáratnál nyomkodja valaki eszeveszettül a csengőt.

Harry kikászálódik az ágyból,és kimegy,hogy ajtót nyisson.Én követem,és megállok a folyosó végén,ahol a fal egy kicsit eltakar.A folyosón lévő óra kettőt mutat.Meglepődöm,hogy ennyi ideig voltam az ágyban.

Harry kinyitja az ajtót,majd hirtelen valaki a nyakába ugrik és lábaival körbefonja derekát.

-Haaarryy tesóó!-ordítja önkívületi állapotban-De rég láttalak!

Harry nevetve körbefordul maguk körül.

-Hééj Loui!Szállj már le rólam!Sérvet kapok!

Louis(ezek szerint),nem száll le róla csak kissé hátratolja fejét,hogy jobban lássa Harryt,és aranyos kutyaszemekkel néz rá.

-Hazza drágám!Úgy hiányoztál!-„zokogja” könnyes szemekkel.

-Te is nekem Louis csak könyörgöm,szállj le rólam!-nevet Harry.

Louis végre leszáll róla,majd végigméri őt.Egyik kezét Harry vállára teszi.

-Látom gyúrtál.Éééés…ugye sok répát ettél?!-kérdezi.

-Hát persze,Loui,persze-nevet Harry.

Még beszélgetnek egy kicsit,de már nem igazán figyelek rájuk,csak végigmérem újonnan jött vendégünket.

Piros gatyát visel,ami csak bokáig ért,és fehér pólót amin van néhány fekete csík.Ha jól látom zokni nincs rajta.Barna haja kócosan meredezik össze-vissza,nagy barna szemei vidámságot sugároznak.A fiú a képről,Harry szobájában.

-És ki az a tündérke ott?-erre a mondatra eszmélek föl,és fejemet gyorsan visszahúzom a fal mögé,de még éppen látom,hogy Harry megfordul és kérdőn néz erre.

-Alice!Megtennéd,hogy idejössz?-kérdezi.

Először csak a fejemet dugom ki,mire mindkét fiú elmosolyodik.Louis érdeklődve néz felváltva rám és Harryre.Lassan odasétálok Harryhez,majd bizonytalanul megállok mellette és ránézek.

-Alice,ő itt Louis,a legjobb barátom!Loui,ő itt Alice!-mondja mosolyogva.

-Szia Alice!-mondja Loui mosolyogva,majd a  kezét nyújtja.

Én Harryre nézek,aki bátorítóan bólint.Elfogadom a kezét és kezet rázunk.

-Sz-szia –mondom közben bizonytalanul.

Miután elengedem a kezét még közelebb húzódom Harryhez.

-Na látom,amíg nem voltam itt végre leváltottad a hárpiát!-nevet Louis.

Harry zavartan néz rám aztán vissza a barátjára,én meg elvörösödöm.

-Öhm..mi nem vagyunk együtt-mondja Harry.Igen.Mi nem vagyunk együtt.

Louis meglepve néz ránk.

-Ó, vagy úgy.Akkor bocsánat-mondja és rám néz.

-S-semmi baj-mondom halkan.

-Öhm..ha már a barátnőknél tartunk..a tiéd hol van? - kérdezi Harry.

-Mindjárt jön,csak még a kocsiban telefonál,tudod milye..-de nem tudta befejezni mert ekkor egy kedves arcú,barna,hullámos hajú lány toppant be a még mindig nyitott bejárati ajtón.

-Milyen vagyok,kedve?-kérdezi nevetve mire Louis megköszörüli a torkát.

-Öhm..gyönyörű-mondja végül,majd mindketten elnevetik magukat.A lány most Harryre és rám néz felváltva.

-Sziasztok!Milyen rég láttalak,Hazz!-mondja mosolyogva és megöleli Harryt,majd hozzám fordul.

-Szia!Örülök,hogy megismerhetlek!Eleanor vagyok!Louis barátnője-mondja és megölel.Én meglepve nézek, de visszaölelem.

Visszahúzódik Louishoz majd kérdőn néz ránk.

-Ő Alice…-mondja Harry de mielőtt befejezhetné Loui közbevág.

-És nem.Nincsenek együtt-kacsint Eleanorra.

-Hát persze,hogy nem!Egy percig sem gondoltam volna!-mondja nevetve.

-Na jó elég lesz ebből!-mondja Harry-mi lenne ha én beszélgethetnék egy kicsit Louissal ti meg addig néznétek egy kis filmet a szobámban?

-Ez remek ötlet!-mosolyog Eleanor,becsukja az ajtót,és elindul Harry szobája felé.

Én zavartan álldogálok tovább Harry mellett.

-Alice?Jó így neked?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-I-igen,persze-mondom és elindulok Eleanor után.Még egyszer hátra nézek,mielőtt belépek a szobába.Mindketten bíztatóan mosolyognak.Vissamosolygok és belépek a szobába,ahol pár percel ezelőtt Harryvel feküdtünk.

Eleanor már az ágyon ül,távirányítóval a kezében és mosolyogva megpaskolja maga mellett a helyet.Óvatosan felmászom én is az ágyra.Bekapcsolja a TV-t és kapcsolgatni kezdi.Megáll egy adónál majd kérdőn rám néz.

-Itt aludtál?-kérdezi.

-I-igen-válaszolok meglepetten.

-Mármint, itt az ágyban?-kérdezi mosolyogva.

-Igen-mondom és nem értem mit akar.

Valószínűleg egy csomó nőről tud, aki Harry ágyában aludt.Csak ők nem csak aludtak…

Eleanor úgy látszik csak ennyit akart mert mosolyogva nézett újra a TV-re.

-M-miért?-kérdezem félénken.

Újra rám néz és elgondolkodik.

-Tudod…Harry már elég sok nővel volt együtt..de az ágyában még egy sem aludt.

Döbbenve nézek rá.

-Hogy-hogy?

-Nem tudom.Ő mondta.Talán..talán csak várt valaki különlegesre.

-G-gondolod?-kérdezem bizonytalanul.

-Szinte biztos vagyok benne!-kacsint rám,majd megfogja a távirányítót és csatornát vált.

9.fejezet

Hello emberek!Köszönöm az oldalmegtekintéseket!Tudom,már nagyon rég írtam,sajnálom!Most viszont itt az új rész,eddig a leghosszabb.
 xx

~Harry

Miután sikerül megtalálnom a másik kulcsot a fürdőszobához,gyorsan bedugom a lyukba,így sikerül kilöknöm azt a kulcsot amelyikkel Alice bezárta magát.A földön találom őt,eszméletlenül.Odamegyek hozzá,közben pedig belebotlok a borotvámba.Ami véres.Döbbenten nézek Alice-ra és csak most látom,hogy a kezéből vér folyik.Hirtelen

Azt sem tudom mit csináljak.Odamegyek hozzá,az ölembe veszem és kisétálok vele a fürdőből.Lefektetem az ágyamra.Megnézem a pulzusát.Hozom gyorsan az elsősegély dobozt,a konyhából pedig egy bevizezett rongyot amit a fejére teszek.Megpróbálom elállítani a vérzést,lefertőtlenítem a sebet,majd bekötöm.A másik bekötött kezéről leveszem a kötést és úgy döntök,így hagyom,hiszen már jobban néz ki a seb és ha levegő éri gyorsabban gyógyul.

Mikor mindennel végzek az ágy másik oldalára fekszem és idegesen várok.

Nagyjából fél óra múlva Alice mozgolódni kezd.Érdeklődve pillantok felé.Kinyitja szemét,szempilláját néhányszor megrebegteti.Ijedten néz körbe,majd mikor észrevesz lesüti a szemét.

-Alice?-kérdezem.

Rám pillant.

-I-igen?

-Mi volt ez?

-M-mi?

Nagyot sóhajtok.

-Miért?Miért bántod magad?

Nem válaszol.Egy könycsepp gördül le az arcán.Nem bírom őt tovább így látni.

Közelebb húzódom hozzá.Ijedten néz rám,de nem foglalkozom ezzel.Kezemmel odahúzom magamhoz,és átölelem.A lélegzete eláll.

-Mi-mit csinálsz?-hangja remeg.

-Megölellek.

-Miért?

-Mert mindenkinek szüksége van néha egy ölelésre-halványan elmosolyodom.

Meglepve néz rám.

-Köszönöm-mondja halkan.

Nem válaszolok.Legnagyobb meglepetésemre félénken rám néz és még közelebb bújik hozzám.Fejét mellkasomhoz teszi.

Hallom ahogy kis szíve szaporán ver.

-Elmeséled?-kérdezem halkan.

Kérdőn néz rám.

-Mit?

-Hogy ki vagy te.Mi történt veled.

Lesüti a szemét és nyel egyet.De nem válaszol.Néhány percig némán ölelkezve fekszünk.

-Igen-hangja bizonytalanul cseng.De mesélni kezd.

Alice Jones 19 éves.Itt,Londonban született.Mikor az apja megtudta,hogy Alice anyja terhes rögtön lelépett.Az anyja négy éves korában betegségben maghalt.Egy évig árvaházban élt,amíg meg nem találták az egyetlen élő rokonait az apján kívül.Ugyanis ő nem volt hajlandó törődni a lányával.Egy férfi és egy nő,akik csak azért  vették magukhoz,hogy Alice által pénzhez jussanak az árvaháztól.A pénzt még véletelül sem Alice-ra költötték.A férfi rendszeresen verte Alice-t.Rosszul bántak vele.Egyik nap az iskolai folyosón megszólította egy huszonéves férfi.Beszélgettek.Alice azt hitte ő tud neki segíteni.Reményt látott benne.A végzős évből már csak pár hónap volt,de Alice nem bírta tovább.Elszökött a férfivel.Pár hónapig a lakásában lakott,de aztán a férfi erőszakoskodni kezdett.Mikor Alice nem azt tette amit kért megverte.Bezárta a szobába.Legvégül pedig meg akarta erőszakolni.A férfi már nagyon közel jutott ahhoz,hogy ez megtörténjen de ekkor valami csoda folytán Alice-nak sikerült elmenekülnie.Néhány napig az utcán bolyongott reménytelenül.Aztán..aztán jöttem én.Megtaláltam a híd alatt,amint magát vagdossa.

Miután mindezt elmondta hitetlenül nézek Alicera.Miközben beszélt könnycsatornái megeredtek és szemei kivörösedtek.

Az éjjeliszekrényhez nyúlok papír zsebkendőért.Szipogva elfogadja és kifújja az orrát.

Nem tudok mit mondani.Képtelen vagyok megszólalni.Végül csak ki nyögök valamit.

-S-ajnálom-hangom elcsuklik.

Alice rám néz a nagy szempillái alól,majd lesüti a szemét.

-Alice..megengeded,hogy…Kérlek had segítsek!

Félénken a szemembe néz.

-M-miben?

Elmosolyodom.

-Hogy szebbnek lásd a világot.Hogy jobb legyen a világod.Hogy..boldog legyél.

Nem válaszol.

-É-én csak ennyit szeretnék.Hogy boldognak lássalak-suttogom.

Aprót bólint.

Nagyjából fél óráig feküdtünk az ágyon,még mindig ölelkezve amikor megszólalok.

-Nincs kedved megnézni egy filmet?

Csodálkozva néz rám.

-D-de van.

-Oké.Akkor válassz egyet én meg addig csinálok valami kaját-mosolygok.

-O-oké.

Mosolyogva kisétálok a szobámból.Vajon mikor hagyja abba,azt,hogy a szavak elején akadozva beszél?

A konyhában úgy döntök csinálok egy kis hidegtál féleséget.Egyszerűen fogok néhány zsömlét,kettévágom,majd ráteszem egy nagy tálcára.Felvágottakat teszek mellé,és zöldségeket.Két pohárba gyümölcslét töltök és indulok is vissza Alice-hoz.

Ő már az ágyam szélén ül a kiválasztott DVD-vel és épp a bekötözött kezét nézegeti.

Elé rakom a tálcát.

-Remélem ez jó lesz vacsorának-mosolygok.

-P-persze.

Elveszem a DVD-t az ágyról.Igazából szerelem.Mármint ez a címe.Nagyon szeretem ezt a filmet,mert vicces és tetszik amiről szól.Beteszem a lejátszóba,majd Alice mellé ülök az ágyra.Hátamat nekitámasztom az ágy szélének és nyomkodni kezdem az irányítót,míg végül rá nem nyomok a lejátszás gombra.Az elején jönnek még ilyen zenés izék,hogy milyen stúdióban készítették meg ilyenek,úgyhogy Alice-hoz fordulok.

Most veszem észre,hogy még mindig az ágy szélén kuporog.Elnevetem magam.

-Alice nyugodtan gyere ide!-megpaskolom magam mellett az ágyat.

-Hát..öhm..oké.

Odajön mellém,én pedig az ölembe veszem a tálcát.

-Na gyerünk,egyél!-nevetek.Halványan elmosolyodik és levesz néhány dolgot a tálcáról.Utána én is így teszek.

A film meg közben elkezdődik.Sok részén nevetek vagy megmosolygom.A szemem sarkából Alice reakcióit nézem.Ő is néha elmosolyodik.Néha pedig elpirul.A filmen.Ezt végtelenül aranyosnak találom és önkéntelenül is hatalmas vigyorra húzódik a szám.

Egyik alkalommal kicsit tovább nézem a kelleténél és észreveszi,hogy bámulom.Nem kapom el a fejem,csak mosolygok.

-M-mi az?-kérdezi zavartan.

-Semmi.

Egy óra múlva vége is van a filmnek.Lekapcsolom a TV-t.

-Hogy tetszett?-kérdezem.

-Jó volt-elmosolyodik.

Ettől pedig hirtelen gyorsabban ver a szívem,és kicsit ideges leszek.

-Öhm..későre jár.

-I-igen.Elmegyek fürödni…Nem baj?-kérdezi félénken.

-Persze,hogy nem.Csak vigyázz a kötésedre!

Alice bemegy a fürdőszobába és becsukja maga mögött az ajtót.Én addig kiviszem a tálcát,aztán visszajövök és a háttal beesek az ágyba.Lehunyom a szemem.Rögtön Alice arcát látom magam előtt.Hosszú,barna haját,gesztenyebarna szemeit.Kicsi orrát és száját…Ami mosolyra görbül néha.Azt akarom,hogy mindig mosolyogjon.Hogy nekem mosolyogjon.Hogy enyém legyen a mosolya.Hogy enyém legyen..

Gondolataimból a kulcs nyikordulása zökkent ki és a halk léptek amik felém közelednek.Kinyitom a szemem és egy angyal néz le rám.Mosolyog.

-E-elaludtál?-kérdezi.

-Nem.Csak gondolkoztam-válaszolok.

Bólint és zavartan álldogál tovább az ágy szélénél.A pólója végét gyűrögeti.Mármint az én pólóm végét.

-Gyere!-suttogom,és kinyújtom felé a kezem.Bizonytalanul megfogja,és felmászik az ágy másik részére.Lefekszik,én pedig kissé oldalra fordulok,hogy rá tudjam rakni a takarót.Az oldalára fordul és összegömbölyödik.Én a hátamon fekve bambulok.

-Alice..?

-I-igen?

-Te..te voltál már szerelmes?Úgy igazán?-rápillantok.

Meglepve és egyben zavartan néz rám.Lesüti a szemét.

-É-én,..én nem tudom-suttogja.

Csöndben vagyunk pár pillanatig.

-T-te?-kérdezi halkan.

Meglep,hogy visszakérdez,és a válaszon is el kell gondolkodnom.

-Én..talán..de nem tudom.

Mostmár én is az oldalamra fordulok.Így szemben fekszünk egymással,és hallom apró lélegzetvételeit.

-Aludnod kéne.Késő van-suttogom.

Bólint.

Éppen felkönyökölök,hogy elinduljak a fürdőbe,aztán kis alvóhelyemre a kanapéra amikor Alice megszólal.

-K-köszönöm.

-Mit?-meglepetten nézek rá.

-Hogy megvédtél.M-ma este.És hogy..itt lehetek.

Elmosolyodom.

-Semmiség.És örülök, hogy itt vagy-rákacsintok,amitől lesüti gyönyörű szemeit.

Felülök és éppen készülök kiszállni az ágyból amikor meghallom a nevem a szájából.

-H-harry?-édesen mondja ki ezt az öt betűt.

-Igen Alice?

-Esetleg...itt maradnál velem éjszakára?-alig hallhatóan suttogja,arca vörös lesz.

Én meg döbbenten nézek rá.

-P-persze...Ha probléma akkor..

-Nem.Dehogyis probléma.szívesen alszom veled-széles mosolyra húzom a szám,ő meg lesüti szemeit.

Gyorsan lekapom a felsőmet,mire Alice döbbenten néz rám.Elnevetem magam.

-Csak nem szeretek ruhában aludni..De nyugi.Az alsógatya rajtam marad - rákacsintok, Alice feje meg rákvörös lesz.

Leveszem a gatyám és befekszem mellé.Megint az oldalunkra fordulva,egymással szemben fekszünk.

-Szerintem..ez a takaró..elég nagy kettőnknek-mondom pimaszul-Persze,ha nem gond.

Zavartan néz rám.Imádom zavarba hozni.

Kicsit közelebb megyek hozzá és magam felé húzom a nagy takarót.

-És..így egymást is melegítjük.

A feje már nem is vörös hanem lila.Nem bírom tovább,elnevetem magam.Először hitetlenkedve néz rám,de végül az ő szája is mosolyra görbül.Ettől pedig hihetetlenül boldog vagyok.

Becsukja a szemét és aludni próbál.Én az éjjeliszekrényhez hajolok,ahol a kislámpa még ég és lekapcsolom azt.

Csak a holdfény süt be a szobába,megvilágítva ezzel Alice arcát.

-Alice?

Kinyitja a szemét,majd gyorsan visszacsukja.

-Igen?

-Aludj jól-suttogom.

Mosolyogva merül álomba.Én is mosolygok.Hisz ma este egy angyal alszik mellettem.