10.fejezet

~Alice

Álmodtam.Egy göndör hajú,zöld szemű angyallal. A kezét felém nyújtotta,én pedig megfogtam.Kéz a kézben sétáltunk el a naplementében.

Mikor felébredek,az első amit megérzek a férfiparfüm illata.Még nem nyitom ki a szemem,csak mélyet szippantok,hogy belélegezzem ezt a finom illatot.Az első ami eszembe jut,hogy ma éjjel nem volt rémálmom.

Halk kuncogást hallok.Erre kipattannak a szemeim és rémülten veszem észre,hogy a göndör srác fekszik mellettem.Vigyorog.Először nem értem,miért aludtunk egymás mellett aztán eszembe jutnak a tegnap történtek.

-Jó reggelt tündérke!-mondja mosolyogva.

-J-jó rreggelt.

-Hogy aludtál?-kérdezi.

-J-jól-ez most igaz is volt.

-Örülök-mondja.

Örül.Azért örül mert én jól aludtam?Ez..aranyos.

Néhány percig szótlanul fekszünk még,majd mozgolódni kezdek,és kiszállok az ágyból.

-Hova mész?-kérdezi Harry meglepetten,miközben felkönyököl.

-Öhm..wc-re.

-Ja,jó-mondja és visszaereszketik a párnára.

A fürdőbe Harry szobájából is nyílik egy ajtó,így ott megyek be.A wc-hez sétálok,és lehúzom a bugyim,mire döbbenten nézek.A bugyim tiszta vér.Először megijedek,mert nem tudom mi ez.Aztán még egyszer megijedek,mert rájövök.Nem tudom most mit csináljak.Nem mintha nem lett volna velem még ilyen,hiszen 15 éves korom óta rendszeresen jön.Csak az utóbbi időben erről teljesen elfeledkeztem,és most nem tudom mit mondjak Harrynek.Mindig is utáltam az ilyen helyzeteket.

Már vagy tíz perce álldogálok itt,tétlenül járkálva,hogy most mi legyen.Ekkor bekopognak az ajtón.

-Alice?Minden rendben?-kérdezi Harry,bennem meg megáll az ütő.

-I-igen.Egy perc és megyek!

-Oké-hallom távolodó hangját.

Nagy levegőt veszek,és kilépek az ajtón.Harry az ágyán ül,egy szál alsóban és furán néz rám.Mikor látom izmos,tetoválásokkal teli felsőtestét,mindig hevesebben ver a szívem és megijedek.Bár ilyen még csak párszor volt,és csak néhány percre,így nem tudtam jól megfigyelni a tetkókat.Csak a legnagyobbat láttam még teljesen,ami a mellkasán van.Két egymás felé forduló madár.

-Baj van Alice?-kérdezi.

-Öhm.N-nem.Csak..Tudod nekem..-itt kínosan elhallgatok.

-Igen?-szemöldökét felvonva kérdezi.

-É-én.Szóval..-itt nagy levegőt veszek és úgy döntök nem húzom tovább-vérzek-mondom és lesütöm a szemem.

-T-tessék?-Harry hitetlenkedve néz rám-Megvágtad magad?-arca elkomorul,és elém lép.

Lassan felemelem a fejem és a szemébe nézek.

-N-nem.Nem úgy,hanem…

Harry összeráncolt szemöldökkel néz rám,majd mintha arca felvilágosodna.

-Ó.Szóval..értem-mosolyog,majd legnagyobb meglepetésemre elneveti magát.

-M-mi az?-kérdezem zavartan,ő meg tovább nevet.-S-semmi csak..ezt úgy közölted,mintha éppen valami hadititkot adtál volna ki-nevet.

Jaj.Nevet.Rajtam.

-Bocsi…csak ez így végiggondolva elég vicces-kuncog.

Szóval ha végiggondolva vicces.. akkor végiggondolom. És igen. Így tényleg elég nevetséges. Elvégre ez egy természetes dolog,ami szinte minden nőnél jelentkezik.

Kicsit elmosolyodom én is.Harry abbahagyja a nevetést és és pimaszul néz rám.Egy fejjel magasabb nálam.

-Megnézem,mit tehetek érted-kacsint,majd eltűnik a fürdőben.

Én addig leülök az ágyra és tudomásul veszem,hogy sajnos elkezdett fájni a hasam is.

Nagyjából tíz perc múlva Harry kijön a fürdőből egy csomaggal és egy kicsi papírdobozzal a kezében.Én ekkor már az ágyon fekszem összegörnyedve mert a pocakomba egy óriási csomó képződött és nem akar alábbhagyni a fájdalom se.

-Itt vannak..betét és gyógyszer a hasfájásra..Ha megfelel.

Óvatosan felülök és elveszem tőle a csomagokat.Fogalmam sincs,miért tárol magánál ilyeneket,de ebben a percben nem is nagyon érdekelt.Csak az ágyban akartam feküdni.

-K-köszönöm-mondom,és felállok,mire hirtelen megszédülök és megbotlok,de Harry elkap.

-Jól vagy?-kérdezi rémülten mire bólintok.

-I-igen..de ha nem probléma ma inkább az ágyban maradnék-mondom,és az egyik szekrényhez sétálok,ahova Harry tette a cuccaimat, kiveszek egy tiszta bugyit és eltűnök a fürdőszobában.

Mikor kijövök,ő már egy pohár vízzel vár,gyógyszerrel a kezében.

-Szerintem jobb,ha ezt beveszed.

Bólintok,elveszem a poharat és a tablettát és lenyelem.A pohár tartalmát kiiszom,majd Harry kiveszi a kezemből.

-Nyugodtan feküdj vissza-mosolyog és kimegy a szobából.

A következő egy óra maga a pokol.A fájdalom nem múlik,pedig már bevettem még egy gyógyszert néhány perce.A dobozon azt írják,fél óra amíg hat.Az első adag nem hatott.A másodikhoz elvileg még huszonöt perc kell.Lassan dél lesz.

Nem bírom tovább,egy könnycsepp gördül ki a szememből,és egy elfojtott kiáltás.A hasamtól a térdemig az egész testem görcsben áll.Összegömbölyödve fekszem a matracon,háttal az ajtónak.

Lépéseket hallok a hátam mögül,majd érzem ahogy a matrac ereszkedni kezd.Megérzem Harry kellemes illatát,és letörlöm a könnyeim az arcomról.

Nem igazán tudom Harry mire készül amíg meg nem érzem erős mellkasát a hátamnál,egyik kezével pedig át nem ölel.

- Hozzak valami másik gyógyszert a patikából?-suttogja a fülembe.

- N-nem kell köszönöm-mondom.Persze kéne,mert nagyon úgy tűnik ez nem igazán hat rám,de nem akarom ugráltatni.Épp eleget tett eddig értem.

- Aú-akaratlanul csúszik ki a számon egy nyögés,mikor a csomó összehúzódik a hasamban.

- Dehogynem kell.Elmegyek-mondja.

-Ne!K-kérlek!Maradj velem!-mondom.

Jó érzés,hogy valaki itt van velem,és nem egyedül kell szenvednem.Így könnyebb.

Könnyek szöknek a szemembe és csorognak le az arcomon.Mindig is annyira irigyeltem azt,akinek ez nem fáj.Nekem mindig is egy rémálom volt. Falfehér vagyok,és szédülök is ilyenkor. Egy hónapban egyszer.Még szerencse,hogy csak az első napon.

-H-harry..nem vehetnék be még egy tablettát?-suttogom.

-Nem hiszem,hogy jó ötlet.Már kettőt bevettél,és azt írják ennél többet nem szabad egyszerre.

Kétségbesett,halk zokogásban török ki.Sosem bírtam elviselni a fájdalmat.Se szellemileg,se fizikailag.

Kicsit megremegek mikor Harry még közelebb húzódik hozzám,fejét megemeli és kezével letörni a könnycseppeket az arcomról.

-Kicsi Alice!Ne sírj kérlek!-suttogja majd a pólóm végéhez nyúl,és följebb húzza,addig,hogy látszódjon a hasam.Eddig a póló takart deréktól lefelé a térdemig is,de most,hogy felhúzta a fekete bugyim is kilátszott.Zavartan és félve nézek Harryre,hogy megértsem mit akar.

-M-mit cs-csinálsz?-kérdezem,mikor nem mond semmit.

De nem válaszol,csak kezét a hasamhoz közelíti,majd ráteszi.Ledermedek érintésétől,a szívem hangosan ver.

Lassan mozgatni kezdi a kezét hasamon,én pedig meglepve nézek magam elé.Simogat.

Fejét a vállam és a fejem közötti részhez emeli,a hajamat elsimítja és óvatosan puszikat hagy bőrömön.

-Minden rendben-suttogja a fülembe.

Abban a pillanatban el is hiszem neki.Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem.

Körübelül fél óra múlva a fájdalom csillapodni kezd.Nem tudom,hogy Harrytől-e,aki szorgalmasan simogatta és masszírozta a hasam egész idő alatt;vagy a gyógyszertől.De elmúlt a kibírhatatlan fájdalom.

Harry még mindig a hasam simogatja,és a nyakam körüli részt puszilgatja.

Nagyot sóhajtok és kissé félve teszem Harry nagy kezére a kezem.

-E-elmúlt.K-köszönöm-mondom halkan,és a nyakamat nyújtogatom,hogy láthassam arcát.

Elmosolyodik,és apró puszit nyom az arcomra.Érintése éget.

-Ennek örülök.De ugye nem baj,ha ezt folytatom?-kérdezi féloldalas mosollyal, és kezét újra mozgatni kezdi.

-N-nem-mondom zavartan és leveszem róla tekintetem,kezéről pedig a kezem.Megirent egy ponton a csípőm felett a hasamnál amitől megremegek.Nagyon csikis vagyok és az az egyik gyenge pontom.

-Mi az?-kérdeti mert ő is észrevette remegésem.

-Semmi..csak nagyon csikis vagyok.

Halkan elneveti magát,és kezét megint arra a részre fekteti. Mutatóujjával köröket rajzol a területre,amibe én beleremegek,és majdnem odateszem a kezem,hogy hagyja abba,de nem merem.Nem merem megérinteni a kezét.

Most már két ujjával köröz,az izmaim pedig megfeszülnek.

-Szóval itt a gyenge pontod..-suttogja a fülembe,mire én lehunyom a szemem.Csikis ,igen…De olyan gyengéden mozgatja ujjait,hogy el tudom viselni ezt az érzést,és csak a jóra koncentrálok.Például arra,hogy a gyomromba már nem egy nagy csomó van..Hanem apró lepkék.Lepkék,amik hevesen verdesnek Harry érintése alatt.

Nem ismertem eddig ezt az érzést.De örülök,hogy már tudom milyen.

Hirtelen csengés hallatszik.A bejáratnál nyomkodja valaki eszeveszettül a csengőt.

Harry kikászálódik az ágyból,és kimegy,hogy ajtót nyisson.Én követem,és megállok a folyosó végén,ahol a fal egy kicsit eltakar.A folyosón lévő óra kettőt mutat.Meglepődöm,hogy ennyi ideig voltam az ágyban.

Harry kinyitja az ajtót,majd hirtelen valaki a nyakába ugrik és lábaival körbefonja derekát.

-Haaarryy tesóó!-ordítja önkívületi állapotban-De rég láttalak!

Harry nevetve körbefordul maguk körül.

-Hééj Loui!Szállj már le rólam!Sérvet kapok!

Louis(ezek szerint),nem száll le róla csak kissé hátratolja fejét,hogy jobban lássa Harryt,és aranyos kutyaszemekkel néz rá.

-Hazza drágám!Úgy hiányoztál!-„zokogja” könnyes szemekkel.

-Te is nekem Louis csak könyörgöm,szállj le rólam!-nevet Harry.

Louis végre leszáll róla,majd végigméri őt.Egyik kezét Harry vállára teszi.

-Látom gyúrtál.Éééés…ugye sok répát ettél?!-kérdezi.

-Hát persze,Loui,persze-nevet Harry.

Még beszélgetnek egy kicsit,de már nem igazán figyelek rájuk,csak végigmérem újonnan jött vendégünket.

Piros gatyát visel,ami csak bokáig ért,és fehér pólót amin van néhány fekete csík.Ha jól látom zokni nincs rajta.Barna haja kócosan meredezik össze-vissza,nagy barna szemei vidámságot sugároznak.A fiú a képről,Harry szobájában.

-És ki az a tündérke ott?-erre a mondatra eszmélek föl,és fejemet gyorsan visszahúzom a fal mögé,de még éppen látom,hogy Harry megfordul és kérdőn néz erre.

-Alice!Megtennéd,hogy idejössz?-kérdezi.

Először csak a fejemet dugom ki,mire mindkét fiú elmosolyodik.Louis érdeklődve néz felváltva rám és Harryre.Lassan odasétálok Harryhez,majd bizonytalanul megállok mellette és ránézek.

-Alice,ő itt Louis,a legjobb barátom!Loui,ő itt Alice!-mondja mosolyogva.

-Szia Alice!-mondja Loui mosolyogva,majd a  kezét nyújtja.

Én Harryre nézek,aki bátorítóan bólint.Elfogadom a kezét és kezet rázunk.

-Sz-szia –mondom közben bizonytalanul.

Miután elengedem a kezét még közelebb húzódom Harryhez.

-Na látom,amíg nem voltam itt végre leváltottad a hárpiát!-nevet Louis.

Harry zavartan néz rám aztán vissza a barátjára,én meg elvörösödöm.

-Öhm..mi nem vagyunk együtt-mondja Harry.Igen.Mi nem vagyunk együtt.

Louis meglepve néz ránk.

-Ó, vagy úgy.Akkor bocsánat-mondja és rám néz.

-S-semmi baj-mondom halkan.

-Öhm..ha már a barátnőknél tartunk..a tiéd hol van? - kérdezi Harry.

-Mindjárt jön,csak még a kocsiban telefonál,tudod milye..-de nem tudta befejezni mert ekkor egy kedves arcú,barna,hullámos hajú lány toppant be a még mindig nyitott bejárati ajtón.

-Milyen vagyok,kedve?-kérdezi nevetve mire Louis megköszörüli a torkát.

-Öhm..gyönyörű-mondja végül,majd mindketten elnevetik magukat.A lány most Harryre és rám néz felváltva.

-Sziasztok!Milyen rég láttalak,Hazz!-mondja mosolyogva és megöleli Harryt,majd hozzám fordul.

-Szia!Örülök,hogy megismerhetlek!Eleanor vagyok!Louis barátnője-mondja és megölel.Én meglepve nézek, de visszaölelem.

Visszahúzódik Louishoz majd kérdőn néz ránk.

-Ő Alice…-mondja Harry de mielőtt befejezhetné Loui közbevág.

-És nem.Nincsenek együtt-kacsint Eleanorra.

-Hát persze,hogy nem!Egy percig sem gondoltam volna!-mondja nevetve.

-Na jó elég lesz ebből!-mondja Harry-mi lenne ha én beszélgethetnék egy kicsit Louissal ti meg addig néznétek egy kis filmet a szobámban?

-Ez remek ötlet!-mosolyog Eleanor,becsukja az ajtót,és elindul Harry szobája felé.

Én zavartan álldogálok tovább Harry mellett.

-Alice?Jó így neked?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-I-igen,persze-mondom és elindulok Eleanor után.Még egyszer hátra nézek,mielőtt belépek a szobába.Mindketten bíztatóan mosolyognak.Vissamosolygok és belépek a szobába,ahol pár percel ezelőtt Harryvel feküdtünk.

Eleanor már az ágyon ül,távirányítóval a kezében és mosolyogva megpaskolja maga mellett a helyet.Óvatosan felmászom én is az ágyra.Bekapcsolja a TV-t és kapcsolgatni kezdi.Megáll egy adónál majd kérdőn rám néz.

-Itt aludtál?-kérdezi.

-I-igen-válaszolok meglepetten.

-Mármint, itt az ágyban?-kérdezi mosolyogva.

-Igen-mondom és nem értem mit akar.

Valószínűleg egy csomó nőről tud, aki Harry ágyában aludt.Csak ők nem csak aludtak…

Eleanor úgy látszik csak ennyit akart mert mosolyogva nézett újra a TV-re.

-M-miért?-kérdezem félénken.

Újra rám néz és elgondolkodik.

-Tudod…Harry már elég sok nővel volt együtt..de az ágyában még egy sem aludt.

Döbbenve nézek rá.

-Hogy-hogy?

-Nem tudom.Ő mondta.Talán..talán csak várt valaki különlegesre.

-G-gondolod?-kérdezem bizonytalanul.

-Szinte biztos vagyok benne!-kacsint rám,majd megfogja a távirányítót és csatornát vált.