6.fejezet

~Alice

Harry mellettem vezet szótlanul.A bevásárlóközpont felé tartunk,hogy ruhákat vegyünk.Nekem.

Ez furcsa számomra.Én sosem kaptam új ruhákat.Mindig más levetett öltözékét hordtam.

Nehezen mentem bele,hogy eljöjjek.Hiszen kije vagyok én Harrynek,hogy pénzt kölcsön rám?Egyáltalán miért akar rám költeni?De mivel nagyon erősködött,és mert tényleg csak ez az egy ruhám van,amit most viselek,belementem.

Harry befordul egy parkolóba.Ezek szerint megérkeztünk.

Leállítja a motort,rám mosolyog és kiszáll a kocsiból. Én is kinyitom az ajtót de az hirtelen beleütközik valamibe.

-Aú!-nyög fel Harry.Ezek szerint az a valami ő volt.Nagy valószínűséggel a feje.

-Jaj.ne haragudj!

Megrémülök ugyanis azt hiszem kiabálni kezd majd velem.De nem.Csak elmosolyodik és megdörzsöli tenyerével a fejét.

-Semmi baj.Gyere!-mondja és megfogja a kezem.Meglepődöm,de nem húzódom ki fogásából. Becsapja a kocsiajtót,bezárja és elindulunk a bejárat felé. Kézenfogva.A tenyere meleg és puha.Nem igazán értem ezt a gesztust.Megijeszt.De nem is merem elengedni a kezét. Hátha az nem tetszene neki,és akkor…

-Szóval..-kezdi Harry miközben beérünk az épületbe és egy női ruhabolt felé tartunk-tudod a méreted?

-Mi-milyen méretem?

-A ruhaméreted.

-Nem igazán.

-Sebaj.A gatyádba biztos bele van írva.

Bólintok.Bemegyünk a ruhaboltba,én pedig csak ámulok.Még sosem voltam ilyen szép helyen,ahol ruhát lehet vásárolni.

Elengedi a kezem.

-Nos..én nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz.Mármint a „lányok és a ruhák” téma számomra mindig is egy megfejthetetlen talány volt. Úgyhogy csak nyugodtan nézelődj,válassz és miután felpróbáltad szívesen megnézem,hogy áll!-rám kacsint.

Jajj ne!Már megint kacsint!Miért kacsint?Ez mégis mit jelentsen nála?Szemrángása van,vagy mi?Mert akkor forduljon orvoshoz!Mégpedig sürgősen!

De ahelyett,hogy ezt firtatnám tovább, csak bólintok és elmerülök a ruhák között.Harry meg leül egy kis puffra és a telefonját kezdi nyomkodni.

Neki kezdek a keresésnek.Annyi minden van itt ami tetszik!Kb. fél órán keresztül nézelődöm,és kiveszem a ruhák közül azt ami tetszik.Meg persze ami jónak tűnik méretre is.Harry felé nézek,és csak akkor veszem észre,hogy már nincs ott.Hirtelen valaki megbök hátulról,ezért gyorsan megfordulok.Ő áll előttem és vigyorog.

-Na,megvagy?

-Igen.

-Akkor had lássam!-mondja,és a próbafülkék felé vezet.Sok fülkénél el van húzva a függöny,és lábak kandikálnak ki mögüle.Az utolsó fülkéhez sétálunk ami előtt egy szék van.Harry leül rá,én pedig bemegyek és elhúzom a függönyt.A  ruhákat felakasztom az akasztóra és neki kezdek a vetkőzésnek.Amit bevallok nem szívesen teszek,mivel tudom,hogy Harry odakint van és bármikor elhúzhatja a függönyt.

Már majdnem az összeset felpróbáltam,mikor kintről Harry megszólal.

-Még egy ruhát sem vettél fel,vagy csak nem jöttél ki megmutatni?

-Öhmm…mindjárt,egy pillanat!

Éppen alsóneműben akasztom vissza az egyik egyberészes ruhát,ami szörnyen állt nekem.Igazából egyik ruha sem tetszett magamon.Rajtam semmi sem áll jól,mint ahogy ez ma is kiderült.

Márcsak egy virágos szoknya van hátra,amit egy fehér inggel veszek fel.Az inget betűröm a szoknya alá.A tükörbe inkább nem is nézek és elhúzom a függönyt.

Harry felnéz a telefonjából és elmosolyodik.

-Nahát,nahát!Csak nem egy tavasz tündér?

Érzem,hogy elpirulok.

-Hát..ha nem jó akkor le is veszem..

-Ki beszélt itt ilyenről?Nagyon jól áll!

Még jobban pirulok.

-K-köszi.

-Csak ezt találtad jónak?-kérdezi.

-Hát volt még talán egy..

-Egy?De hát egy csomó ruhát bevittél!

-I-igen,de..tudod…-nyelek egyet-a legtöbb ruha tetszett…a fogason.De rajtam mind rosszul áll.

A szemét ráncolja.

-Nem hiszem.Menj be és mutasd meg a többit!

Engedelmesen bemegyek a fülkébe és átveszek egy farmer gatyát,egy piros pólóval.Mikor kijövök,Harry megint elmosolyodik.

-Csodásan áll!

A következő fél órában,amíg a ruhákat próbálom Harry mindegyikre mond valami szépet. Ez rendes tőle.Bár nem hiszem,hogy tényleg tetszik neki,vagy érdekelné-e egyáltalán.

Miután végzek átöltözöm a ruhába,amiben eredetileg jöttem és kérdőn nézek Harryre,kezemben a ruhával amit jónak találtam.Vagyis amit inkább ő talált jónak.

-Mehetünk?-kérdezi.

-Igen.

Elindulunk a pénztár felé,de én közben megtorpanok.Harry érzékeli,hogy már nem vagyok mellette,odafordul hozzám és kérdőn néz.

-Harry..ezt mind meg akarod nekem venni?-kérdezem elképedve,ugyanis a kezem tele van.

Elneveti magát.Nevetése,csakúgy,mint beszéde, rekedtes.

-Igen.És nincs miről vitatkoznunk!

-De..

-Nincs de!-eddig barátságos arckifejezése most ellenkezőjére változik,és ettől megijedek-Nem szeretem a „de” szót.

Azzal tovább sétál a kasszához.Én egy kicsit döbbenve állok még pár másodpercig.Aztán én is követem.Lerakom a ruhákat a pultra,a pénztárosnő „lecsipogja” őket,Harry meg kifizeti.A teli zacskót egyik kezével megfogja,a másikkal pedig a kezemért nyúl.

Kéz a kézben indulunk el a kijárat felé.