5.fejezet

~Harry

Remek.Ez is jól sikerült.”Hosszútávú” kapcsolatomnakezennel vége.Hogy lehet valaki ilyen idegesítő?Mit nem lehet érteni azon,hogy csak segíteni szeretnék ennek a lánynak?Azt mondta válasszak.Hát én bizony választottam.Nem fogom elküldeni innen Alicet,csak mert ő féltékenykedik!Huhh.Most szomorúnak kéne lennem?Mert szakított velem?Érdekes,mert nem vagyok.Sőt.Valahogyan szabadnak érzem magam.

-Harry?

Egy angyali hangot hallok meg a hátam mögül.Amint kimondjta a nevem,a hátamon jóleső bizsergés fut végig.

-Igen Alice?

-Mi-minden rendben?-néz rám nagy szemekkel.

-Hát persze.

-Közelebb jön és bátortalanul leül a kanapéra.

-De..veszekedtetek.Miattam.

Ez nem kérdés volt tőle.

-Igen, veszekedtünk.De nem miattad.

Jó,részben miatta,de nem csak ezért.Most,hogy jobban belegondolok,igazából sosem voltunk olyan jó páros.Az első hetünk együtttöltött időszaka után már nem volt az igazi.

Jól látom?Mintha egy könnycsepp gördülne le Alice arcán.Lesüti a fejét.Odamegyek hozzá,és leguggolok elé.

-D-de igen.Miattam-sírja.

Micsoda?Most komolyan azért sír mert úgy véli tönkretette a kapcsolatomat?

-Alice.Nem.

-De igen!-zokogja-És ezért is kell elmennem.

Megdöbbenve nézek rá.

-Micsoda?

-E-el megyek.El kell mennem.Csak teher vagyok neked is.Tönkre foglak tenni.

Megrémíszt.Mi az,hogy nekem is csak teher lenne?Mi az,hogy tönkre fog tenni?Ki kell találnom valamit,hogy itt tartsam.

-Alice.Kérlek nyugodj meg!És nézz a szemembe!

Csak azért sem csinálja amit kérek.

-Alice!-hangom mostmár  idegesebben csenghet,ugyanis szipogva felemeli a fejét.Szemei vörösek a sírástól.Nem akarom őt így látni.

-Ide figyelj!Nadinnel…igen,szakítottunk.És részben tényleg azért,mert nem tudta elfogadni,hogy te most itt laksz nálam egy darabig.De…gondolod,hogyha tényleg annyira szeretett volna,akkor is választás elé állít?Vagy,én engedtem volna elmenni,ha annyira nagyon szeretem?Valószínűleg nem.Ha annyira szeretném,akkor most utána rohannék és megmondanám neki,hogy elküldelek,bármit megteszek,csak jöjjön vissza hozzám.De amint látod nem mentem utána,hanem itt ülök veled.Tehát nem szeretem annyira.Talán soha nem is szerettem.

Nagyokat pislogva néz rám.

-És egyáltalán nem vagy teher.Sőt,unalmas kis életembe végre egy kis színt hoztál-kissé elmosolyodom.

Megszeppenve bámul még mindig.

-Tehát...ne akarj elmenni, rendben?És ha jól tudom,amúgy sincs nagyon hová…

Mintha elgondolkodna.Szerintem mérlegeli a dolgokat.Beleharap alsó ajkába.

-R-rendben.

Ettől a kis „rendbentől”hatalmas kő esik le a szívemről.Nem tudom,miért,de annyira szeretném,ha itt maradna.Velem.

-De Harry..mit csinálok én itt?-kérdezi.

Ezen elgondolkodom.Mit csináljon?Én csak annyit szeretnék,hogy jól érezze magát,és mosolyogjon.

-Hát…éled az életed.Azzal a különbséggel,hogy mostmár én is a része vagyok-rákacsintok.

Lesüti a szemét.Ha ránézek szinte mindig lesüti a szemét.

-Amúgy…finom volt a reggeli?

Rámnéz.

-Igen.Köszönöm.

Bólintok.Direkt azért keltem fel előbb,hogy valami finomat készítsek neki.

Végignézek öltözékén.Még mindig ugyanaz a ruha van rajta.A farmer és a pólóm.Ami nem mellesleg nagyon jól áll neki.De csak nem lehet ebben mindig.

-Mit szólnál ahhoz...ha elmennénk vásárolni?

Furcsán néz rám-

-Vásárolni?

-Ja.Ruhákat.Neked.

Döbbenten néz rám.

-Nekem?

Elnevetem magam.

-Csak nem maradhatsz ebben a cuccban életed végéig!

-De nekem nincs pénzem.

-Nekem viszont van.

Összeráncolt szemöldökkel néz rám.Úgy kisimítanám az arcát ilyenkor!

-Nem vehetsz nekem dolgokat-ellenkezik.

-Miért nem?- kíváncsian nézek rá.Vajon ebből mit hoz ki?

-Mert nem fogadhatom el.

-De igen.

-De nem.

-De igen.

-De nem!

-Egészen biztos vagyok benne,hogy igen!

Néhány másodpercig mozdulatlanul bámul rám,majd legnagyobb meglepetésemre elneveti magát.Nevetése csilingelő,mintha apró harang szólna.Ezzel engem is nevetésre késztet.

-Mi az?-kérdezem mosolyogva.

Még nevet egy kis ideig, majd  rám néz.

-Nem tudom.