7.fejezet

~Harry

Megbántam,ahogy az előbb beszéltem Alicevel.De felídegesített,hogy megint tiltakozni kezdett ellenem.Nem akartam,hogy annyit költsek rá.És igaz,ha én lennék ilyen helyzetben,én sem akarnám.De én szeretnék adni neki.Nagyon szeretnék.

Hirtelen megállok,így Alice kicsi,puha keze majdnem kicsúszik az enyém közül.De én szorosan tartom.

-Alice figyelj..sajnálom,ahogy az előbb beszéltem veled.Nem tudom mi ütött belém-tényleg nem tudom-sajnálom.

Bűnbánó szemekkel nézek rá.Nagyon remélem,hogy nem ijesztettem meg nagyon az előbbi viselkedésemmel és megbocsájt.

-S-semmi baj Harry-mondja és halványan elmosolyodik.Olyan jó hallani a nevem a szájából!Abból a pici,édes szájból.Vajon tényleg olyan édes,mint amilyennek látszik?

És a mosolya..remélem egyszer egy igazi vigyort is meg fog ereszteni felém.

-Akkor minden oké?

-Minden oké.

Újra megfogom apró kezét és továbbmegyünk.Boltok mellett haladunk el,de akaratlanul is lelassítok,ugyanis az egy kirakatban meglátok egy fekete női csipkés fehérneműt.Először megpróbáom beleképzelni Alicet,de aztán rájövök,hogy nem lenne jó,ha ilyen dolgokról képzelődnék vele kapcsolatban.

-Mi az?-kérdezi Alice mikor már teljesen megálltam.

-Semmi.Csak azon gondolkodtam,hogy..-megköszörülöm a torkom,hiszen mégsem mondhatom el neki,valójában min járt az eszem-ööö..fehérnemű?

Nagyokat pislogva néz rám.

-T-tessék?

-Szóval..csak azon gondolkodtam,hogy nincs-e szükséged fehérneműre.Mert itt ez a bolt-fejemmel arrafelé bökök.

Ő is oda néz de nem válaszol.

-Hát..nem tudom.Ahogy te szeretnéd.

-Akkor vegyünk!Nem lenne kellemes naponta mosni ami most van rajtad.

Bólint.

Bemegyünk az üzletbe.

-Jó napot kívánok,segíthetek valamiben?-kérdezi kedvesen az idős eladó.

-Jó napot!Igen szeretnénk alsóneműt venni,ennek a tündérnek itt mellettem!

Az eladó Alice-ra néz,aki lesüti a szemét.

-Rendben,jöjjenek!

A női ruhákhoz vezet minket.

-Nos.Valami egyszerűbbet,vagy esetleg valami különlegeset szeretnének?

Kérdőn nézek Alice-ra,bár nem hinném,hogy akármilyen különleges kívánsága lenne.

-Valami egyszerűbbet,ha lehet-mondja.

Az eladó bólint,majd az egyik polchoz vezet minket.

-Mérete?

Alice megrázza a fejét.

-N-nem tudom.

-Kérem,vegye el a kezét a mellkasáról,és így megnézném,hogy körübelül milyen kell!

Alice,kezeit,amiket eddig szorosan szorított magához,zavartan leejti maga mellé.

Az eladó és én is a mellkasára nézünk.Jó,igazából nem mintha értenék ezekhez a dolgokhoz,sőt igazából teljesen felesleges volt oda néznem,de hát na.Én is férfiból vagyok.

Visszanézek Alice-ra,akinek most arca piros a zavartól.Ezen muszáj elmosolyodnom.

-Ahogy látom ez a méret lenne a megfelelő,de szóljon,ha nem jó-az eladó a polcsor egyik részéhez vezet.

-Rendben,köszönjük!-szólok,majd az idős hölgy visszasétál a pulthoz.

Leveszek úgy tíz darabot és Alice kezébe nyomom.

-Próbáld fel őket!-mondom és a próbafülke felé vezetem.

Kb. negyed óra várakozás után kijön.

-Ezek jók-mondja,és megmutatja a kiválasztott darabokat.A többit megfogom.

-Majd megkérjük az eladót,hogy ezeket tegye vissza ő.Mehetünk?-mosolygok.

Bólint,és elindulunk a kassza felé.Kifizetem,és megkérem,hogy tegye vissza a többit a helyére,majd elköszönünk és távozunk.