15.fejezet

~Harry

Az imént egy angyalba ütköztem.Az én angyalomba.Fehér ruhája tökéletesen simul apró kis testéhet.Óriási,barna szemeivel döbbenten néz rám,majd lesüti szemeit.

-Öhm..nem.

Értetlenül nézek rá.

-Mi nem?

-N-nem vagyok sz-ép.D-de rendes tőled,hogy ezt mondod.

Tágra nyílt szemekkel pásztázom.Szép?Méghogy nem szép!Hiszen gyönyörű.

-Alice..- közelebb megyek hozzá és a fülébe suttogom - gyönyörű vagy.Akár egy angyal – érzem,ahogy megremeg.Hátrébb húzódom és még egyszer szemügyre veszem elbűvölő arcát,mely már pirospozsgás.Egyszerűen ellenállhatatlan.

-Imádlak zavarba hozni – suttogom még mindig,mire lesüti a szemét.Mutató ujjammal megemelem állát,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Egy gyönyörű angyal – felé hajolok,de csak lassan,hogy lássam reakcióját.Kikerekedett szemekkel,gyorsuló szívveréssel néz rám.Arcához hajolok és egy apró puszit nyomok rá.Ajkaim a kelleténél kicsit tovább időznek sima bőrén,de mikor elhúzódom Ő csak félénken elmosolyodik.

-K-köszönöm.

-Nincs mit köszönnöd. Csak az igazat mondom - féloldalasan elmosolyodok majd rá kacsintok.

-Öhm,akkor megyünk?-néz rám zavartan,bólintok,megfogom kicsiny kezét és magam után húzom.

A nagy terembe visszaérve Alice értetlenül fordul El-hez.

-Öhm,te mikor jöttél vissza?

El csak elneveti magát.

-Körübelül két perce.Csak láttam,hogy jól elvoltatok ezért inkább egy másik úton jöttem!-kacsint ránk.

Én csak elnevetem magam majd visszakacsintok.Alice értetlenül néz felváltva ránk,majd a vászon elé áll.

Alan először csak elkattintgat néhány képet,míg Alice beáll különböző pózokba.

-Oké!Ugye az előbb még azt mondtam legyen egy kicsit szexi a nézésed.Most pedig ennek az ellenkezője kellene nekem!Most legyen…olyan,mint amikor először megláttalak!Olyan…ártatlan-pontosan tudom Alan mire gondol.

Alice-nak nem kell megerőltetnie magát,hogy ártatlanul nézzen ki.Ő eleve ilyen.Ártatlan.Angyali ártatlanság.

A szépség a vászon előtt megpróbál eleget tenni a fotós kérésének,aki úgy látszik meg van elégedve.

-Nagyszerű!Tökéletes!-mondogatja folyamatosan.

Ahogy ott áll…Semmihez nem fogható.Életembe nem láttam még ilyen szépet.A fekete hajú lány,Nadine..semmi sem hozzá képest.

-Oké, és most El!Jöhet a rózsa!

Rózsa?

Eleanor egy nagy zsákot cipel a vászonhoz,majd szórni kezdi belőle a rózsaszirrmokat.Alice és én csodálkozva nézzük,ahogy a földön lévő „fehér teríték” megtelik rózsaszirommal,melyek közt néhány szál rózsa is akad.

-É-és most mit kell csinálnom?-kérdezi Alice.

-Ugyanezt,mit eddig drágám!Rajta,nem érünk rá egész nap!- türelmetlenkedig Alan,mmire Alice megint pózolni kezd.

És azt hiszem ezzel megkezdődik az én halálom is.Ahogy ott a fehér rózsák között áll és óvatosan elmosolyodik.Gyönyörű.A gyomromban,mintha egy apró csomó keletkezne és a szívverésem is gyorsul.

-Jaj,mindjárt jövök!-szól hirtelen El,majd elhagyja a termet.

Egy telefon csörren meg hirtelen.Alan idegesen leteszi a fényképezőt,majd a telefonnal együtt arrébb sétál.

-Bocsánat,ezt fel kell vennem!Mindjárt jövök,ne menjetek sehova!-azzal beszélni kezd a telefonjába.

Alice  tehetetlenül áll ott én meg úgy döntök odamegyek.Meg akarom érinteni.

Szégyenlősen elmosolyodik,mikor közvetlenül előtte megállok.

-Na,hogy tetszik a modell szakma?-mosolygok.

-N-nem rossz.Fárasztóbb,mint gondoltam.

Elnevetem magam.

-Szóval fárasztó..- egyik kezéért nyúlok,felemelem magunk mellé és összekulcsolom őket.

Kezeinkre néz,majd lesüti szemeit.

-Említettem már,hogy gyönyörű vagy?

Szája szélén apró mosoly játszadozik,de nem szólal meg.Homlokomat övének döntöm.

-Gyönyörű,gyönyörű,gyönyörű…

-Gyönyörű!Állj!Maradjatok ahogy vagytok!-Alan szól hozzánk és a szemem sarkából látom,ahogy gyorsan a fényképezőért kap,majd vadul kattintgatni kezd.

Mosolyogva bámulok Alice-ra,kinek homloka még mindig az enyémet érinti,így közelről is hallhatom aranyos kis lélegzetvételeit.

-Még meddig kell így maradnunk?-suttogja,mire kicsit elnevetem magam.

-Most pedig!Most pedig csináljatok valamit!

Értetlenül fordulunk Alan-hez .

-Mármint.Mozogjatok!Életképeket szeretnék!Érted Harry?-néz rám jelentőségteljesen,én meg bólintok.

Megfogom Alice egyik kezét és megint feltartva összekulcsolom enyémmel.Másik kezét vállamra helyezem,tenyeremet pedig csípőjére teszem.

Lépek egyet előre,mire ő egyet hátra.Majd megint.Táncolunk.Megpörgetem.Elneveti magát.Kisimítok egy szemébe lógó tincset.Szégyenlősen elmosolyodik.Az ölembe kapom.Megprörgetem.Édesen sikongatva kéri,hogy tegyem le.Leteszem,mikor kicsit megszédül,ezért utána kapok,nehogy elessen.Mindketten elnevetjük magunkat.Apró puszit lehelek arcára,majd nyakára.A háta mögé megyek és puszikkal hintem be nyaka és álla találkozását.

-Harry!Megtennéd,hogy leveszed az inged?-kérdezi Alan,mire én meglepődve nézek rá.

-Csak,ha Alice-t nem zavarja-nézek az említettre.

-Ühm.N-nem-motyogja vörösödve.

Elvigyorodom és elkezdem kigombolni.Alice zavartan néz.Ledobom a fekete ingem és Őrá pillantok.Tekintetét végigvezeti meztelen felsőtestemen,majd a földet kezdi bámulni.

Mögé lépek és a fülébe suttogom:

-Ugye nem zavar?-kicsit megborzong,de nem néz rám.

Puszit nyomok szinte vörös arcára és kezeim dereka köré fonom.Nyakát kezdem puszilgatni,mire halkan felsóhajt.Csak a fényképező kattanásait és egyre sűrűbb lélegzetvételeink hallhatók.

-H-Harry?-suttogja.

-Igen,édes?-számat puha bőréhez nyomom.

Nem válaszol,szemeit lehunyja.

-Milyen gyors a szívverésed – súgom fülébe,mire megremeg – milyen gyorsan tud dobogni…az az édes kis szív – figyelek arra,hogy Alan ne hallja mit mondok neki.

-Megmutassam az enyém hogy dobog?-mellé lépek és magam felé fordítom.Kezéért nyúlok és mellkasomhoz irányítom.Tágra nyílt szemekkel néz szemeimbe,mígnem remegő keze mellkasomra tapad.Bal oldalamra terelem érintését,hogy minél jobban érezze.Kicsiny tenyere csak még kisebbnek tűnik nagy testemen.Az érintése pedig…Tüzet gyújt bennem,de egyben meg is nyugtat.

-Érzed?-nézek mélyen a szemébe,és kezét még jobban magamhoz szorítom.

Nem szólal meg ,csak bólint.

-Akkor jó - mosolyodok el és felé hajolok.Puszit hagyok arcának mindkét oldalán,végül ajkaimat homlokának nyomom.

-Egy angyal vagy  - suttogom alig hallhatóan,mire nagyot sóhajt.

-N-nem vagyok.

-De igen.Egy földre szállt angyal.

Miután hazaérünk a fotózásról készítek egy kis kaját,majd megvacsorázunk a konyhasztalnál.Alice a kezébe vett zsömlébe harap bele rágni kezdi a falatot.Észreveszi,hogy őt nézem és zavartan félrenéz mire én csak elmosolyodom.

-Elfáradtál?

Aprót bólint.

A telefonom rezgő hangot ad ki,ami jelzi,hogy üzenetem jött.Kiveszem a zsebemből a telót és mosolyogva nézek Alice-ra.

-Eleanor azt mondja már át is tudja küldeni a képeket.Megnézzük?

Kissé mintha felcsillanna a szeme,majd bólint.

Miután lefürödtem Alic-et várom az ágyban a laptopomat nyomkodva.Már megjött az e-mail,amiben a képeket csatolta de Ő nélküle nem nézem meg.

Ajtó nyikorgást hallok,a következő pillanatban pedig egy tünemény sétál felém,az éjjeli kislámpa fényében. Hosszú,hullámos haját föltűzte egy csattal amit én adtam neki.A szintén tőlem kapott póló nagyon jól áll neki.Legalábbis nekem nagyon tetszik,ahogy a rövidsége miatt láttatni engedi formás combjait.Följebb is vezetném tekintetem,de a póló azon a területen már jól takar mindent.

Óvatosan bemászik az ágyba és a háttámlának támaszkodik.Én is így teszek,majd megnyitom a fájl-t és ezzel elkezdődik a „vetítés”.

Mosolyogva nézem a képeket,amiken Alice egyre biztosabban veszi fel a pózt,amit elvárnak tőle.Hihetetlenül vonzó és szexi a képeken.Mint egy igazi modell.A csuklóján a hegeket tényleg leretusálták.A smink csak még jobban kiemelte nőies vonásait,a kivágott póló pedig több belátást nyert az intimebb részhez,amit valószínű,minden férfi bámulattal nézne.

Gondolataim már teljesen elkalandoztak,mikor egy halk hüppögést hallok meg.Alice-hez fordulok,kinek könycseppek folynak végig gyönyörű arcán.Megrökönyödve nézek szemébe,mikor megkérdezem:

-M-mi a baj?

Lesüti szemeit,mire egy újabb könycsepp gördül ki szeméből.Nem válaszol.

-Alice,légy szíves mondj valamit mert nem tudom mi bajod és ez megőrít!-szólok rá egy kicsit élesebben,mint szeretném,mire abbahagyja a szipogást és félve rám néz.

-Alice?-nézek rá nagy szemekkel.

Nagyot nyel és végre megszólal:

-Ezek a képek..olyan…-már azt hiszem a meghatottságtól sír,mert annyira tetszenek neki,mikor befejezi a mondatot - ...rosszak.

Elképedve nézek rá.

-Mi?

Ezek a képek csodálatosak!

-É-én..annyira ronda vagyok rajtuk-suttogja és az eddig visszatartott könnyei most megerednek, végigfolynak álla vonaláig majd a paplanra esnek.

Nem tudom elhinni.Nem hiszem el.Ezt gondolja magáról?Mégis hogy gondolhat ilyet?Ha nem is ismerném személyesen,a képek láttán az első ami eszembe jutna ó,hogy elkérem a telefonszámát.Annyira kívánatos,de egyben édes azokon a képeken.

De ezt így nem mondhatom neki,mert megijed.

-Alice..-sóhajtok.Nem igazán tudom,mit mondjak.- Ezek a fotók..eszméletlen jók lettek.És Te pedig eszméletlenül jól nézel ki rajtuk. –mondom a szemébe nézve,mire egy újabb könycsepp cseppen le.

-N-nem igaz.Annyira..undorító – mondja és a szájából most először hallok egy szót,melyet hihetetlen ellenszenvvel mondott ki.Úgy mondta ki,mintha valami állatról beszélne.Senki másról nem tud így beszélni,csak magárol.Mert nem szereti magát.Utálja magát.De én annyira..

-É-és e-ezt csak a-azért mondtad mert r-rendes vagy velem-motyogja lesütött szemekkel.

Szembebbenés nélkül nézek rá.

-Alice!Ugye tudod,hogy ez mind nemigaz?Ne gondold magad rondának!Göynyörű szép lány vagy!Érted?GY-Ö-NY-Ö-R-Ű!Nem igaz,hogy nem látod!Minden fiú oda lenne érted,ha hagynád hogy megismerjenek!Én már csak tudom!És ezeket nem azért mondom mert rendes srác vagyok..Hanem mert így gondolom és így is érzek…És nem utolsó sorban férfiból vagyok,tehát tapasztalom is,hogy…-itt hirtelen elhallgatok,mielőtt olyat mondadék amit nem kéne,és a melegítőalsómra pillantok,oda középre,ahol…Szóval ahol a férfiak érzik,ha vonzódnak valakihez…

Alice kikerekedett szemekkel,döbbenten néz rám.Még pislogni is elfelejt,én pedig a torkom köszörülöm.

-Nos hát.Öhm.Igen-szólok zavartan,mire legnagyobb meglepetésemre egy kuncogást hallok.

Felé kapom a fejem és érdeklődve nézek rá,mire lesüti szemeit.Én csak elmosolyodom és örülök,hogy jobb kedve lett.

-Tehát téma lezárva!Most pedig folytassuk!-mondom és tovább nézzük a képeket.Még van néhány Alice-ról,aztán jönnek a közös képek.Amin abban az angyali ruhában áll és mosolyog.Először csak Ő látható,majd később én is beállok mellé és együtt fotóznak minket.A képek egyálktalán nem erőltetettek vagy beállította.Pillanatképek sikeredtek,amiken mosolygunk.Vagy amikor éppen félmeztelenül állok mögötte ő pedig a szégyentől elpirulva,zavartan lesüti szemeit.Mosolygova nézem a képeket,a szívem pedig hangosan ver a csendes szobában.Alice-hez fordulok,hogy megkérdezzem a véleményét.De észreveszem,hogy lekókatt fejjel,becsukott szemmel,édesen szuszog már.Alszik.

Elvigyorodom és elteszem a laptopot.Alice felé térdelek és kissé lejjebb húzom,hogy kényelmesebb legyen neki.Betakargatom és apró puszit nyomok arcára.Lekapcsolom az éjjeli lámpát,majd én is becsukom szemem,hagyva hogy gondolataim elsodorjanak, egy lány felé,aki iránt már biztos többet érzek,mit holmi vonzódást.