22.fejezet

Hiii.Sokáig nem voltam,sajnálooom.:( De nagyonnagyonnagyon köszönöm a kommenteket,hihetetlenül jó esnek!:)Most itt egy rész,ami asszem nem lett a legjobb.Lehet,hogy kicsit össze-vissza van,és nem túl izgalmas. De azért remélem nem unjátok majd halálra magatokat...:P:)

Ééés ezt a rész küldeném azoknak a barátnőimnek,akiket imádok és köszönök nekik mindent. <3 Remélem tudják magukról kik azok :)

Bocsánat a rizsáért,jó olvasást!

~ Harry

Egyszerűen megőrjít. Ahogy puha ajkai enyémre tapadnak,ahogy beszívom finom illatát,ahogy apró kezei a derekamra csúsznak. Azok az ajkak! Sokszor elképzeltem már,milyen lehet érintésük de ez felülmúlta minden képzelgésem. Lassan,bizonytalanul,édesen csókol. Bármennyire is szeretném nyelvem a szájába tolni,nem teszem,nem akarom siettetni. Nála már ez is nagy lépésnek számít,örülök,hogy ezt meg engedte nekem.

- H-Harry – zihálva kap levegőért,mikor elhúzódom. Homlokomat övének döntöm és szemeibe nézek.

- Alice? – mosolygok.

Lesüti szemeit és mosolyog ő is.

- Nézz rám,kérlek!

Fölpillant rám,és beharapja alsó ajkát.

- Csodálatos vagy – suttogom,majd ajkam újra az övéhez ér.

Édes szuszogásra ébredek. Mellettem fekszik,összehúzva magát az ölelésemben. Eddig is csodás volt mellette kelni,de most,hogy már az enyém,a gondolata,hogy itt van mellettem teljesen letaglóz. Csak bámulom őt percekig. Hirtelen mocorogni kezd kicsit és,mintha a szája széle kicsit felfelé görbülne. Álmában mosolyog. Engem is mosolygásra késztet. Visszagondolok a tegnap estére. A szívem hevesebben ver,és muszáj vigyorognom. Engedte,hogy megcsókoljam. Ha belegondolok,hogy ennek örülök ennyire,nevetnem kell. Csomó nővel csókolóztam már,de egyik sem szerzett ilyen örömöt. Hitetlenül megrázom a fejem és felsóhajtok. Mit tesz velem ez a lány?

Apró pittyogást hallok,a telefonom jelez. Az éjjeliszekrényhez nyúlok,majd a hátamra fekve nézem meg az sms-t. Louis írt.

„Ma bowling? Alice-nek megmutathatnád már a golyókat.”

Halkan nevetve írok vissza.

„Haha. Nem. Még. ;) Kik lenne ott? Rajtad és a hajlékony múzsádon kívül.”

„Hajlékony ám ;).A CSAPAT. Csupa nagybetűvel. Na jöttök?”

„Ha Alice-nek jó,igen.”

„Papucs…”

„Mondja ezt az,akit hetente VALAKI elhurcol divatbemutatókra…”

„Oké,nyertél. Majd még írok. Pusszanat drágám!”

„Csókollak!”- nevetve írok vissza,majd teszem le a telefont. Szándékosan nem írtam neki az Alice-el történtekről. Azt akarom,hogy saját szemével lássa. Kíváncsi vagyok az arcára.

 Oldalra fordulva két gyönyörűséges barna szempárral találom magam szemben.

- Szia – suttogja.

- Szia – mosolyogva bújok hozzá. Fejemet nyakához dörgölöm,mire halkan felnevet. – Louis írt,hogy nincs-e kedvünk elmenni velük bowlingozni délután. Mit szólsz? – mormogom a nyakába,majd felnézek rá.

- Louissal és Eleanorral?

- Meg még páran. Akikkel találkoztunk már abban a clubban,amikor..- elharapom a mondat végét.

- Ó. Ühm. Oké – bizonytalanul bólint.

- De nem kell,ha nem akarod.

- De! Menjünk – szélesen mosolyog.

- Oké. Viszont…

- I-gen?

- Ma még nem… - kérdőn néz rám,mire közelebb húzom magamhoz és szájon csókolom. Elpirulva fúrja fejét a mellkasomba.

- Imádom,amikor elpirulsz.

Még jobban vörös lesz.

- Jaj Harry.

- Igen?

- Semmi – nagyot sóhajt és szorosan hozzám bújik.

A szekrény előtt áll tanácstalanul. Hangtalanul lépek mögé,és kicsit megugrik mikor derekát körbefonom kezeimmel.

- Mi a baj?

- M-mit vegyek fel?

- Hm… - végignézek rajta,a melegítőalsómban és pólómban áll – Tőlem így is jöhetsz – suttogom a fülébe,mire érzem,hogy megborzong. – De egyébként… - kiveszem a szekrényből kevés pólója közül az egyiket,majd az egyetlen farmerját,amit tőlem kapott.
- Szeretném,ha vennél valami ruhát magadnak ma.

- De…

- Nincs de – suttogom a fülébe ,majd puszit nyomok arcára. – Kimenjek amíg felöltözöl?

- L-légyszíves - bólint nagyot.

Mosolyogva nyomok puszit az arcára,majd hagyom magára.

~ Alice

A pláza felé tartunk. Idegesen babrálok ujjaimmal. Találkoztam már ezekkel az emberekkel,rendesek voltak,de nem tehetek róla,hogy még ezután is idegeskedem. És attól is tartok Harry,hogy fog velem viselkedni mások előtt,most,hogy együtt vagyunk. Együtt vagyunk egyáltalán? A barátnője vagyok?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések ezrei jártak a fejemben azóta mióta megcsókolt. És most is.

Leállítja a motort és kiszáll. Kinyitja előttem az ajtót és mosolyogva fog kézen.  

Ebben a plázában már voltunk egyszer,de még mindig nem tudom felfogni,milyen óriási. Legalább hét emeletes és minden csillog benne. Szökőkutak és növények díszítik a folyosókat.

Elérkezünk a bowlingteremhez az üvegfalon át látom már,hogy ott vannak. Nagyot nyelek,mire Harry rám mosolyog és erősebben fogja a kezem. Besétálunk.

- Helló! – fut oda hozzánk egy szőke fiú. Azt hiszem Niallnek hívják. Csillogó szemekkel fog kezet Harryvel,majd öleli meg. Hozzám fordul és jobb kezét fejéhez emelve szalutál.

- Hölgyem! – nevetve bólintok neki. – Örömömre szolgál újra látni önt! Jöjjön,kérem! – azzal belém karol és a többiekhez vezet,míg Harry mosolyogva követ minket.

- Szia Alice! – szinte egyszerre ordítanak fel,mire néhányan a helyiségből oda fordulnak.

- Sz-sziasztok – zavartan dadogok.        

- Gyere! – Eleanor fog,és lehúz maga mellé és a másik két lányhoz a fotelféleségbe. Azt hiszem a barna hajú Danielle,a szőke meg Perrie.

A fiúk köszöntik Harryt,és rögtön beszélgetésbe elegyednek.

- Na mizu? – kérdezi Perrie.

- S-semmi különös – elpirulok,ugyanis talán mégis van valami különös. Harry és én. Legalábbis azt hiszem.

- Ahaaaa. Hát persze. Na mesélj! – Danielle nevetve néz rám.

- Láááníook! – Louis sétál oda hozzánk – Csak ezt a pályát foglaltuk le,a többi foglalt.És azt beszéltük a fiúkkal,hogy az első kör mindenképp egy fiús kör lenne… Tehát ti most nem kelletek – vigyorog.

- Mi az,hogy nem kellünk? – Eleanor csípőre teszi a kezét.

- Hát,hogy most nem. Addig menjetek el vásárolni,vagy nem tudom.

- Ez jó ötlet – Harry közeledik felénk – Alice-nak kéne néhány ruha. Segítenétek neki? – néz a lányokra.

- Örömmel! – Perrie feláll és magával húz – Imádok vásárolni! – csillogó szemekkel indul meg maga után húzva.

- Várj,Alice! – megtorpanok,Harry pedig felém nyújtja a pénztárcáját – E nélkül nem fog menni – féloldalas mosolyra húzza a száját és lehajol hozzám. A lélegzetem elakad,ahogy száját az enyémhez érinti. Hallom ahogy a többiek elcsendesednek,majd mikor elhúzódik tőlem, Louis felordít:

- Igeeeen! Végre! Ezt is megéltem! – vigyorog és valami fura táncba kezd.

- Louis,nyugi! – Harry nevetve próbálja csitítani.

A többiek csak mosolyognak,de valahogy úgy,hogy legszívesebben elbújnék valahova.

- Na,gyere te kis szerelmes! – Eleanor megfogja a kezem és magával húz,míg Danielle és Perrie követnek minket.

Fogalmam sincs mi a bolt neve,ahova bejöttünk,de hatalmas. Temérdek ruha mindenhol.

- Választunk neked valami szépet! – Danielle rögtön az egyik ruhafogashoz visz és a kezembe nyom valami.

Körülbelül fél órán keresztül válogatjuk a ruhákat. Legfőképpen nekem keresnek valamit,de maguknak is nézegetnek.

- És most az öltözőbe! – Perrie nevetve tol be,majd húzza el mögöttem a függönyt. – Muti,ha fölvetted!

Egy órán keresztül nekem válogatunk. A lányok,mintha valami zsűri tagjai lennének,ülnek a fülke előtti padon és díjazzák a szerelésemet. Mikor valami nem tetszik nekik fintorogva mutatnak,hogy vegyem le,mert nem jó. Igazából rendkívül szórakoztató a dolog,még sosem csináltam ilyet. Mármint sosem voltam lányokkal vásárolni. Nem volt kivel,de ha lett volna,akkor sem ment volna ez. Viszont nagyon jól esik,hogy foglalkoznak velem.

- Itt van még egy ! -  hallom El hangját a függöny mögül.

- Eleanor, most már elég lesz! Nem bírok többet felpróbálni! Kifáradtam – nevetek.

- Utolsó! Eskü! – sóhajtva nyúlok a benyújtott ruháért. Egy vörös koktélruha.

- Nem hiszem,hogy nekem ez…

- De! Addig nem jössz ki,amíg fel nem vetted!

Szemeimet forgatva,de mosolyogva bújok bele a ruhába. Megnézem a tükörképem. Khm. Egy kissé kivágott. És rövid. És szörnyen áll.

- Muti! – hallom Perrie hangját.

- Nem. Nem megyek ki.

- Alice!

- N-nem.

- Nem kell ahhoz neked kijönnöd – Danelle elhúzza a függönyt. – Hűha!

Mosolyogva néznek rám.

- Megvesszük. Mindenképp – El határozottan mér végig.

- De elég hülyén nézek benne ki,nem?

Bámulnak pár másodpercig,majd elnevetik magukat.

- Nem. Visszük.

- De nagyon drága..- nézek az árcímkére és megdöbbenek. Miből van ez,aranyból?

- Hazz,azt mondta bármit vehetsz. Ez pont megteszi bárminek – mosolyog El.

- De nem szeretném,hogy ennyit költsön rám.

- Hidd el. Szerintem az arca,amikor meglát ebben,minden pénzt megér majd – Perrie rám kacsint,én meg nem teljesen értem,hogy miről beszél,de végül belegyezek,így pár más új szerzeménnyel elhagyjuk az üzletet.

Egy cipőbolt felé vesszük az irányt,ahol Perrinek remek ötlete támad. Keressünk mindannyian olyan cipőt,ami ronda. Akié a legrondább,az nyer. Hát mit ne mondjak nem egy nem túl szép pár lábbeli sorakozott a polcokon. Mikor mindenki talált egyet,a tükörhöz megyünk és lefotózkodunk gyönyörűséges lábbelinkben. Eleanor diktálja,hogy milyen fejet vágjunk hozzá.

- Most vigyor! Kinyújtott nyelv! Vicsor! Megdöbbent! – nevetve követjük az utasításait.

Miután itt végzünk,elhagyjuk a boltot és egy úgy cipővel gazdagodva megyünk be a sminkboltba. Én pedig csak ámulok. Mennyi minden van itt! Még soha nem sminkeltem magam ki. A lányok jártasak itt,rögtön keresgélik,próbálgatják a dolgokat. Én a szempillaspirálokhoz megyek. Olyan sok van belőle! Ezek ugyanazok egyáltalán? Akkor meg miért kell ilyen sok?

- Veszel egyet? – Perrie lép mellém.

- Ühm. Nem is tudom. Sz-szerinted?

- Szerintem a szempillaspirál jól állna. De nem kell vakolat az arcodra – mosolyog és kiválaszt egyet. – Ez nekem mindig beválik – nyomja a kezembe.

Úgy döntök kipróbálom,úgyhogy miután a többiek kiválogatták magukat,kifizetem és Danielle vezetésével egy kávézó féleség felé indulunk.

- Mit kérsz? – kérdezi.

- Hát nem igazán tudom,hogy ezek mik. Amit te – mosolygok.

- Oké! – azzal leadja a rendelést.

A műanyag poharakkal egy asztalhoz ülünk. Most veszem csak észre,hogy mindenkinál milyen sok zacskó van.

- Basszus,nem tudom,hogy fogom megmagyarázni Zaynnek,hogy ez a cipő nekem létfontosságú,és muszály volt megvennem! – sóhajt fel Perrie mire kuncogni kezdek,majd az italomba kortyolok – Már látom lelki szemeim előtt. Minek kell neked még egy cipő? Vagy ezer van! – mély hangon dörmög,mire nevetni kezdünk. – De ezt ő nem értheti! Ez létfontosság! – bólogat hevesen.

- Bizony! Ahogy nekem ez a jó kis felső! – Eleanor teljesen egyetért. – Viszont. Most fontosabb dolgokról kell konzultálnunk –arca komolyra fordul és összekulcsolja kezeit. – Alice? Mi van Harryvel? – vonja föl a szemöldökét és mindenki rám néz. Én meg rögtön elvörösödöm.

- S-semmi.

- Hah! Olyan nincs! Az a csók is egy semmi volt? Na halljuk! – mondja Danielle.

- M-mit?

- Hogy történt? – Perrie izgatottan mered rám.

- Ó. Most meséljem el? – nézek csodálkozva,ők meg vadul bólogatnak. Jaj,nem igazán szeretek beszélni. És még sosem csináltam ilyet. Mármint sosem volt részem ilyen „csajos beszélgetésben”. De olyan kíváncsian bámulnak rám!  – Ú-úgy volt,hogy… - és elkezdem mesélni,attól kezdve,hogy Louis megjelent az ikrekkel. Izgatottan figyelnek,olykor „hűűznek,hóóznak” és sóhajtoznak.

- Hát ennyi – kortyolok az italomból.

- Ez annyira édes! – sóhajt fel Danielle.

- És romantikus! – mosolyog Perrie.

- Imádnivalóak vagytok együtt! – vigyorog Eleanor.

Lesütöm a szemeim,de nem bírom ki mosolygás nélkül.

- Most pedig lássuk a képeket!

Nevetve nézegetjük El telefonján a cipőboltban készült fotókat. Hihetetlenül sokat csináltunk és most jövök rá valamire. Életemben először viselkedem úgy,mint ahogyan kéne egy velem egykorúnak. Eddig sosem volt ilyenben részem. És most végtelenül hálás vagyok,hogy ez is megtörtént. Három nagyon kedves lánnyal töltöttem a délutánt és nagyon jól is éreztem magam.

- Köszi lányok – szólalok meg halkan.

- Mit? – Perrie homlokráncolva néz.

- A m-ma délutánt. És,hogy b-befogadtatok.

- Jaj Alice! – azzal mindhárman közelebb jönnek hozzám és megölelnek. – Nagyölelés! – nevetve veszek el ölelő karjaikban.

- Így! – Perrie felkeni a vörös rúzst a számra. A pláza mosdójában vagyunk,én már a vörös ruhámban,kifestve.

- Ez biztos,hogy jó így? – fészkelődöm.

- Igen,csak ne mozogj mert elkenem! – fogja meg a fejem.

- De miért is kell ez?

- Louis írt egy sms-t. Amiben először is közölte,hogy egy kört már rég lejátszottak és mehetnénk vissza. És,hogy reméli,nem költöttem sokat – kuncog – Majd hozzátett még valamit,ami egyenlőre titok!

- De Harry kérte ezt?

- Természetesen nem. Ez csak a mi kis magánakciónk – vigyorog.

- Na kész is! – fordít a tükör felé Perrie.

- Ajajj – mérem magam végig. – Ez így jó? - kérdezem meg legalább ezredszerre.

- Igen! – kicsit élesebben mondják mindhárman.

- De nem gondoljátok,hogy..

- Nem!

- Oké – sóhajtok. Ha ők mondják…

- Na gyerünk, Harry már vár! – Eleanor a kezemnél húzva vezet ki a folyosóra.

A lefelé haladó mozgólépcső felé haladunk.

- A bowlingterem nem fönt van?

- Már kint várnak. Azt mondják elegük lett a bowlingból. Annyit vártak ránk – nevet El.

Leérünk a mozgólépcsőn,és mielőtt kilépnénk az automata ajtón megtorpanok.

- Hé. Dögös vagy – kacsint rám El,mire nyelek egyet,majd kilépünk az ajtón.

Rögtön megcsap a szél. Nincs hideg,de azért kicsit fázom.A ruhában és a hozzá illő topánkában amit most vettem,hűvös a londoni időjárás.

Lefelé lépkedek a ruhás szatyrokkal a kezembe,a lábam elé nézve,nehogy elessek,amikor hirtelen beleütközöm valamibe. Illetve valakibe.

- B-bocsánat  - pillantok fel,viszont azonnal elpirulok. Kissé hátrébb lép és jó alaposan végigmér. Lusta mosoly csúszik fel szájára majd közelebb jön hozzám. A szatyrokat kiszedi a kezemből,és hagyja a földre esni őket,majd megfogja kezeim,homlokát pedig enyémnek támasztja. Levegő után kapkodok,ahogy szája az enyémhez közelít. Mikor hozzám ér teljes kábulatba esek. Lassan csókol meg,türelmesen. Kezei a derekamra csúsznak,úgy szorít magához közelebb. Sóhajtva húzódik el tőlem és néz a szemeimbe. A fülemhez hajol és rekedtes hangján suttogja:

- Iszonyat dögös vagy. Legszívesebben most azonnal letépném rólad ezt a ruhát.