28.fejezet

Jajajaaaj. Nagyon rég nem voltam.Köszönöm a kommenteket!!:) Mindig nagyon jól esnek. Mostantól megint megpróbálok minden vasárnap hozni részt,remélem sikerül. Itt a következő,hope u like it!xx

~ Harry

- Baszki.

Ez volt az egyetlen szó,ami kijön a számon. Ez az egyetlen szó zakatol a fejemben folyamatosan. A szívem szakad meg,ahogy látom véres bal karját és a kést a kezében.  Rögtön odamegyek hozzá és megölelem. Egész testében remeg. Törölközőt hozok neki és a karját törölgetem. A kanapéhoz vezetem és ott csitítgatom. Bocsánatot kér tőlem. Miért kér tőlem bocsánatot? Miért csinálta ezt magával megint? Mikor megkérdezem tőle,azt mondja nem szeretne erről beszélni. Rendben,akkor majd később. Filmet szeretne nézni. Valami vicceset.

Az ágyban fekszünk,feje a mellkasomon pihen. A kezét már leápoltam. Eszembe jut valami,így miután belegyezik a nappaliba vezetem és megkérem,hogy csukja be a szemét. A tükör elé tolom és izgatottan teszem nyakára a nyakláncot. Hazafelé láttam meg egy kirakatban és rögtön Alice jutott eszembe. Köré fonom a karjaim, majd a fülébe suttogok.

- Kinyithatod.

Érzem,ahogy kicsit megborzong,majd kinyitja szemeit. Először kissé ideges pillantást vet magára a tükörben,majd a nyakára vándorol tekintete és nagy szemekkel nézi. Jó sokáig. Én kicsit idegesen állok mögötte. Mi van ha nem tetszik neki? Nem merné elmondani. Valószínű ez lenne.

- H-Harry,ez gyönyörű – remegő hangon keresi tekintetem a tükörben.

- Tetszik? – bizonytalanul nézek bele mogyoróbarna szemeibe. – Mert ha nem,az sem baj,visszavihet . . .

- Nagyon, nagyon tetszik! – vág a szavamba mire elmosolyodom.

- Örülök. Féltem kicsit,hogy nem,mert . . –de elhallgatok,miután meglátom,ahogy az ajkát harapja és elgondolkozva néz. – Mi a baj?

Elvörösödik és lesüti a fejét. Olyan édes ilyenkor!

- Alice?

- É-én csak. É-én tudod. Sz-szóval azt a-akarom mondani,hogy é-én . .

- Hogy? – összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Mit szeretne?

- O-oké. Akkor én m-most k-kimondom.

- Mit? – Nem értem. Idegesség és zavartság tükröződik szemében.

- É-én azt h-hiszem . . Vagyis t-tudom. É-én – mély levegőt vesz és végre a szemembe néz.

– Sz-szeretlek.

Elakadt lélegzettel nézem. Kimondta. Azt mondta szeret. Ő is szeret engem. Csak bámulom Őt. Annyira gyönyörű. Mindenhova néz,csak rám nem.

- N-nem mondasz s-semmit? – bizonytalanul néz föl hosszú szempillái alól.

- É-én. Csak nagyon ledöbbentem.

- M-miért? – mintha kissé szomorú lenne tekintete.

- Nem gondoltam volna,hogy megosztod velem – Ujjaimmal felé nyúlok és egy kósza tincset a füle mögé tűrök. – Köszönöm. És mondjak valamit? – szélesen elmosolyodom,Ő meg nagyokat pislogva néz. – Én is szeretlek. Szeretlek Alice Jones.

Csak nézzük egymást,teljesen elmerülök tekintetében,ami most boldogságot,hitetlenkedést tükröz. És még valamit. Hálát?

- H-Harry én . .

- Igen kiscsillag? – kérdőn nézek rá,ő meg összeráncolt homlokkal megrázza a fejét,a következő pillanatban pedig felém hajol,és szájon csókol. Meglepetten fogadom édes,puha ajkait. Most először kezdeményezett Ő. Karjait bátortalanul nyakam köré fonja,én a kezeimmel csípőjénél fogom.  – Ugorj fel! – suttogom szájába,mire kissé elhúzódva zavartan néz.

- H-hogy?

- Így – megemelem és egy kis gesztussal mutatom,mit csináljon,mire bátortalanul csípőm köré fonja lábait. Kezei a nyakamnál csimpaszkodnak. Elmosolyodom,Ő a száját rágva néz,majd megint megcsókolom. Puha szája az enyém ellen harcol,amíg elindulok a szobámba és le nem fektetem háttal az ágyamra. Egész testemmel fölé kerekedek és úgy kérem,nyissa ki azokat a puha ajkakat. Engedelmesen nyitja szét száját,nyelve táncot jár az enyémmel.

- Egy csoda vagy – suttogom nyakába,miután végigpusziltam szépséges bőrét. Aprót felnyög,mikor nyelvemet végigsimítom a füle mögött. Elégedetten elmosolyodom. Bátortalan,de tetszik neki.

- Csókolj meg k-kérlek – suttogja,miután már pillanatok óta csak mozdulatlanul nézem. Eleget teszek kérésének. Karjai,amik eddig csak mozdulatlanul feküdtek,most útra kelnek. Egyik aprócska kezét a mellkasomra teszi a másikkal pedig legnagyobb meglepetésemre a hajamba túr,majd óvatosan meghúzza. Felnyögök. Teljesen felizgatott. Legszívesebben letépném róla mindent és most azonnal a magamévá tenném. Hangosabban nyögök,mikor nyelvét végighúzza alsó ajkamon. Te jó ég. Megőrülök.

- A-Alice – kicsit elhúzódom és zihálva nézek rá. Ő is hasonlóan néz. – Ezt most abba kell hagynunk.

- M-miért? – összeráncolt homlokkal néz.

~ Alice

Minden bátorságomat össze kellett szednem,hogy kezemmel hajába túrjak,és,hogy megnyaljam ajkát. Új érzések kavarogtak bennem,és be kell valljam,nagyon is tetszettek. Tetszett,ahogy fölemelt,és úgy vitt a szobájába,ahogy az is,ahogy nyelvével a számmal játszott.

És most azt mondja,hogy abba kell hagynunk. Miért?

- Valamit r-rosszul csináltam? – a gondolatra rögtön elszomorodom. Nem csináltam jól,pedig én jónak éreztem.

- Rosszul? – Harry úgy néz rám,mint aki megőrült,majd hangosan elneveti magát,amitől még jobban zavarba jövök. – Hogy rosszul csináltál-e valamit? – hitetlenül néz. – Pont fordítva. Nagyon is jól.

- Akkor? – értetlenül nézek.

- Olyan jól csináltad,hogy teljesen felizgattál. De gondolom,te nem akarsz tovább menni,amivel nincs is semmi baj,csak akkor engem ne kínozzunk – megint nevet.

- Ó – azt hiszem értem mire gondol. Elvörösödöm. – B-bocsánat.

- Ne kérj bocsánatot tündér. Még sosem láttam olyat,aki ilyenért kért volna bocsánatot – mosolyogva csóválja a fejét. A fejem még vörösebbre vált.

- T-tényleg j-jól csináltam? – ajkamat rágva bizonytalanul elmosolyodom.

- Nagyon is. Túl jól – vigyorog Harry,a lepkéim meg életre kelve csapdossák szárnyaikat.

- K-köszönöm,hogy ilyen f-figyelmes vagy.

- Ezt hogy érted? – mosolyogva tűri el egy tincsemet a fülem mögé.

- H-hogy figyelsz,hogy é-én meddig akarom – oldalra pillantok,nem merek a szemébe nézni,de kezével fejemet felé fordítja,így kénytelen vagyok a szemébe nézni.

- Ez természetes,drága – lassan elmosolyodik,és én is így teszek.

- A-zért, még m-megcsókolsz?

Felnevet.

- Most?

- Most – bólogatok.

- Semmi másra nem vágyom jobban – Vigyorogva közelíti felém ajkait.

~

- Hűű -  tátott szájjal meredek az előttünk lévő repülőgépre. – Ezzel megyünk?

- Igen – Harry mosolyogva fogja meg a kezem és fölhúz a lépcsőn.

Egy magánrepülőhöz hűen,minden nagyon szép. Bőrülések vannak körbe,a szoba elején pár rendes ülés,tv és fürdőszoba is van. Eleanor és Louis száll fel.

- Nem rossz,mi? – mosolyog rám El,én meg visszamosolyogva bólintok.

- Indulhatunk uraim? – egy férfi jelenik meg egyenruhában.

Harry és Louis odamennek és beszélnek valamit,én addig leülök,és Eleanor is lehuppan mellém.

- Nagyon szép – nézek körül a fejemmel megint.

- Hát igen. Meg vannak az előnyei ennek a modellkedésnek. Meg a hátrányai is.. – elfintorodik.

- P-például?

- Hát egy probléma például,hogy nagyon meg van határozva,hogy mit ehetünk. Vagy,hogy sokat kell utaznom,és így kevesebben láthatom az én Louisom. De nem panaszkodom,szeretem ezt csinálni! – mosolyog. – És a pasikra rátérve . . mi újság a te Harryddel? Hogy alakulnak a dolgok?

Kérdésére rögtön elpirulok.

- H-hát. Nem is tudom.

- Naa,mondj már valamit!

- Hát o-oké. Képzeld,azt mondta,hogy s-szeret – suttogom.

- Úúú! – El tapsikolni kezd és közelebb hajol hozzám. – Ez remek! És te?

- É-én is m-mondtam neki.

- Úúú! – hirtelen megölel. Meglepődöm,de jól esik. Mikor elhúzódik csillogó szemekkel néz rám. – És még valami?

- H-hát. Már a szüleihez is el vitt. – Egy kis üveget veszek elő,és inni kezdek.

- Azta! – elismerően néz rám.  – És lefeküdtetek már? – nagy szemeivel érdeklődve kérdezi,én meg félrenyelem a vizet és köhögni kezdek. Harry,aki még a pilótával van elfoglalva,aggodalmasan néz rám,de jelzem neki kezemmel,hogy minden rendben,mire mosolyogva visszafordul. – Gondolom akkor nem – Eleanor kicsit zavartan tűri el egyik tincsét. – Bocsánat a kérdésért.

- S-semmi – mosolygok rá.

- Biztos?

- Tényleg semmi baj,csak meglepődtem. M-meg . .eléggé félek ettől a dologtól . . – lesütöm a fejem.

Megértően néz rám.

- Tudom,milyen érzés. Én is nagyon ki voltam. Viszont így visszanézve . . Nem kell félni. Ne félj. Harry nem az erőszakos fajta addig vár,amíg csak akarod. És vigyázni fog rád. Ebben biztos vagyok – kezét a vállamra téve bátorítóan néz. Megnyugtat.

- É-és . . szerinted lehetséges e-ez egyáltalán? Hogy Harry meg é-én? Egy p-párként?

- Mért ne lenne lehetséges Alice? – felnevet. – Ha engem kérdezel,szerintem nagyon összeilletek.

Bizonytalanul mosolygok.

-K-köszi. Mindenért.

- Semmi – vigyorog  és a kezébe veszi a mellettünk lévő magazint.

- Eleanor? – érdeklődve néz rám. -  A-akkor mi most barátok v-vagyunk?

Elmosolyodik.

- Persze,Alice.

Hirtelen elönt a boldogság.

- K-köszi.

- Ezt nem kell megköszönni – nevet fel.

- O-oké- Csak t-tudod nekem még s-sosem volt barátom.

Arcára döbbenet és szomorúság ül ki. Hirtelen közelebb jön és szorosan megölel.

- Sajnálom. De most már van. Én,Louis,Perrie,Danielle és a többi fiú,akikkel találkoztál. Bár még nem ismerünk annyira,főleg a többiek,de mi itt vagyunk neked,oké? Hozzánk bármikor fordulhatsz. Meg persze Harryhez. És úúú,a lányokkal csinálhatnánk valamikor egy pizsipartit! Meg lóghatunk együtt amikor csak időnk van rá,ha szeretnéd. Mit szólsz?

- Az n-nagyon jó lenne. Köszönöm – még szorosabban ölelem.

- És ami a karodat illeti. Ne csináld többet ezt kérlek – eltol magától és a szemembe néz.

Lehajtom a fejem,és az ujjaimat babrálom.

- Az n-nem olyan könnyű.

Fölpillantok,aggodalmasan néz.

- Csak próbáld meg oké?

Bólintok.

- Rendben – halványan elmosolyodik.

- Mit csinálnak a hölgyek? – Louis lehuppan El mellé és gyorsan szájon csókolja. Harry mellém ül és megpuszil,mire elpirulok.

- Képzeld el kedves,hogy beszélgettünk! – válaszol Eleanor a barátja kérdésére.

- Ezek a lányok,miket nem szoktak csinálni! Nem igaz Harry? – tettetett csodálkozással néz Harryre,mi meg csak nevetünk.

- Viszont indulunk kell. Gyere! – Harry föláll és kezét nyújtja majd az egyik üléshez vezet és beköt. A mellettem lévőbe ül,és magát is beköti. Hirtelen elfog a pánik. Harry észreveszi,hogy valami nincs rendben.

- Mi baj? – megfogja a kezem és megszorítja.

- N-nem fogunk lezuhanni?

Elmosolyodik.

- Nem.

- És nem lesz rossz?

- A repülés? Nem. – Hüvelykujjával köröket rajzol kézfejemre,amitől kicsit sikerül ellazulnom.

- De f-félek.

- Ne félj. Itt vagyok – kezével végigsimít arccsontomon. – Bár nem tudom ez mennyire nyugtat meg – halkan nevet.

- Igazából. . Megnyugtat.

És tényleg. Ha belegondolok,hogy itt van mellettem,a testem elernyed és nem félek annyira. Mert Ő itt van velem. És szeret. Azt hiszem.