33.fejezet

Öööö igen azt mondtam hétvégén jön . . De nekem meg nem jött ihlet. Komolyan lefagytam,hogy most mi legyen. És most itt van,bár rövid,de most csak ennyit tudok.
És szeretném elmondani,hogy csütörtökön elutazom és hétfőn érek vissza,de utána ugye suli . . Úgyhogy most lesz egy kis szünet addig a hétvégéig. Sajnálom,de olyan helyre megyek,ahol talán még térerő sem lesz . . Úgyhogy most ne várjatok új részt,remélem megértitek. Jó olvasást. xx

~ Harry

- Szabad? – kérdezem alsógatyában kopogtatva  a fürdőszoba ajtaján,de még a válasz előtt benyitok. Alice meglepetten néz maga előtt tartva egy szál törülközőt. A tükörbe nézve láthatom meztelen hátát és fenekét. Mosolyogva lépek elé.

- Kész vagy?

- I-igen,csak épp törölközni akartam . . – mondja az ajkát rágva. Zavarba hoztam megint. Mentségemre legyen mondva neki nem nehéz pírt varázsolni arcára. Viszont hirtelen eszembe jut valami és elvigyorodom.

- Majd én segítek – mondom és mögé lépek. Azonnal fordulna felém,de a vállánál fogva visszatartom és a törölközőért nyúlok. – Add ide – húzom meg egy kicsit. Alice arcán nyugtalanság és félelem fut át,mint,ahogy eddig minden alkalommal,amikor meztelenül láttam. Pontosan,ahogy néhány perce  még a medencénél.  – Naa – búgom fülébe,mire óvatosan elengedi az anyagot,én pedig kihúzva kezéből a mosdókagyló fölötti hatalmas tükör elé fordítom.

- N-ne . . – motyogja és becsukja szemeit.

Utál meztelen lenni. Utálja a testét,utál magában mindent. Fél.

- Az én kedvemért,kérlek – csókolom meg lassan nyakát.

Mivel nem szól semmit,ezt igennek veszem. Kicsit hátrébb lépek és leguggolok. A törölközővel a talpától a nyakáig megtörlöm. Kicsit többet elidőzök fenekén, és mikor hátához érek összeszorul a szívem. Úgy látszik elfelejtette valamilyen szinten,ezért nem tettem szóvá a foltokat a bőrén. Zúzódások,sebhelyek. Közel hajolva megpuszilom a hátán az összes hibát. Hibák a bőrén. Hibák,amik azzá teszik Őt,aki. Amitől,olyan,amilyen. Amitől ilyen félénk,félős,halk. Amitől a félelmet látom szemeiben,a bizonytalanságot. És hálát. Hálás,azért,mert úgy bánok vele,ahogyan mindig is kellett volna vele bánniuk.

Mikor végzek a tükörbe pillantok.  Időközben kinyitotta szemét és Ő is oda néz,ott találkozik tekintetünk. Szememet végigvontatom nőies testén és akaratlanul is megnyalom alsó ajkam. Úgy kívánom.

A törölközőt most teste elé tartom,majd mellkasa fölött kezdem  letörölni vizes kis testét. A tükörben tartom vele a szemkontaktust,amíg formás melleiről gondoskodom. Pirul,mint a pipacs,és ezt imádom.  Lejjebb haladok pocijára,amiről azt gondolja túl nagy. Ez egyáltalán nem igaz,pont megfelelő méretű. Nekem tökéletesen megfelel. Először combjaira térek rá,de mikor feljebb mennék látom,milyen ideges lesz.

- Csak megtöröllek – suttogom fülébe.

Óvatosan két lába közé tartom az anyagot,mire felsóhajt. Imádom ezt a sóhajt. A tükörben nézem mogyoróbarna szemeit,amik szégyenkezve bámulnak vissza rám. Szégyelli mindazt,amit tegnap éjjel tettem vele. Annyira ártatlan. Talán ezért is tetszett annyira.

- Kész vagy – csókolok a válla és a nyaka közötti részbe,majd beledörgölöm fejem. Kuncogva fordítja felém arcát,én pedig azonnal lecsapok ajkaira. Nyelvemmel felfedezem száját,amit azt hiszem sose fogok megunni. Hogy is tehetnék ilyet? Mikor már teljesen felém fordult,kezei hajamba túrnak,amitől elégedetten sóhajtok. Imádom,mikor azok a vékony kis ujjak a fürtjeim közt kalandoznak,és a bőröm masszírozzák. Hirtelen felindulásból derekánál fogva fölkapom és a mosdó állvány szélére ültetem,én pedig a lábai közé állok. Egy pillanatra megáll a szája meglepetésében,de nemsokára tovább folytatja ajkaim kínzását. A csók egyre hevesebb,mélyebb lesz. Érzem,ahogy az alsógatya anyaga megfeszül ott és mikor aprócskát,de annál többet jelentőt belenyög fülembe,azt hiszem itt a végem. Hirtelen elhúzódok és élesen beszívva a levegőt nézek rá. Egy pillanatra elakad a lélegzetem,mikor felfogom,hogy meztelenül,szétárt lábakkal ül velem szemben,de gyorsan megrázom a fejem és leemelem onnan. Értetlenül néz rám,de teljesen megértem. Az egyik pillanatban még erőszakosan csókolom,aztán hirtelen zavartan abbahagyom. De nem bírtam volna tovább ezt a kínzást,amit Ő nyújt,ha nem lehet az enyém. És mivel tudom,hogy még nem akar tovább lépni,nem akarom erőltetni a dolgot.

- Khm – köhintek.  – Menj az ágyba,mindjárt jövök,csak nem szeretem a klóros vizet  - utalok a medencében töltött időnkre.

- O-oké  . . – motyogja és meztelenül sétál ki az ajtón.

Huh. Gyorsan lekapom az alsóm,mire meredező férfiasságom végre szabad utat kap. A szemeim forgatva nézem. Ő az első,aki egy csókkal is kiváltja ezt belőlem. Hát ez remek. Gyorsan a zuhanyzóba megyek,de elegem van a hideg vízből. Megnyitom a csapot,úgy,hogy a fejem fölött beszerelt zuhanyrózsából ömöljön a  víz,és szégyen,nem szégyen,de magamhoz nyúlok.

Kilesek az ajtón. A szobában csak az éjjeli szekrényen lévő kis lámpa ég,ami megvilágítja Alice-t. Elaludt. Hát persze,hogy elaludt,amennyit a zuhany alatt tököltem . . Szó szerint. Meztelenül lépek ki az ajtón és elmosolyodom,hogy Alice mit szólna,ha hirtelen felébredne és meglátna így. Halkan elnevetem magam,mikor magam elé képzelem reakcióját. Először döbbenten nézne,majd elfordulna és vörösen kérné,hogy vegyek már föl valamit. És mit szólna,ha megtudná mit tettem néhány perccel ezelőtt? És,hogy közben Őt képzeltem magam elé . .

Alsógatyában fekszem be mellé,de először még mobilomat veszem elő a kis szekrényről mellőlem.

Hopp,két üzenet is várt. Anya és Niall írt.

Anyáét nyitom meg először.

„ Megvagytok kicsim? Már hiányoztok. xx”

Elmosolyodom. Hiányzunk neki. Mi ketten. Nem csodálom. Mármint,én,mint fia természetes,hogy hiányzom neki. Alice-t pedig nagyon megkedvelte. Miután voltunk nála,felhívott és csak úgy áradozott róla. Hogy milyen kedves,aranyos,békés lány. Hát persze,hogy tetszett neki,hiszen,bár nem tudta pontosan milyen lánnyal kavarok éppen,de azt sejtette,hogy milyen lehet. A lány meg a „kapcsolat” is. Legalábbis úgy hiszem. Ő mindig mindent tud. Hisz az anyukám. Nadine-t is bemutattam nekik,mikor azt hittem vele más lesz,de csak egyszer látták és őszintén örülök is neki. Most,hogy rá gondolok,hirtelen idegesség fog el. Hogy mit művelt ez a divatbemutatón . . Inkább nem is gondolok rá,mielőtt végleg felmegy a pumpa bennem.

Anya azt is hosszan ecsetelte nekem,mennyire megdöbbentette Alice története. Aztán szigorúan rám szólt,hogy vigyázzak rá,és nehogy bántani merjem. Majd gyengéden hozzátette : „És sose hagyd el! Egy kincset kaptál,ne dobd el.” Nem fogom.

Visszaírok neki,hogy köszönjük,minden rendben,ő is hiányzik nekem. Tényleg hiányzott. Elég ritkán látom,és én mindig is „anyás fiú” voltam. De inkább nem panaszkodom,van akinek nincs anyukája . .

Niall üzenetét is csekkolom.

„ Haver,ugye nem felejtetted el az esküvőt?

Ui. Remélem jól érzitek magatokat. ;)”

Esküvő? Ki megy férjhez? Pár pillanatig értetlenül bámulom a kijelzőt,aztán leesik. Niall bátyjának,Gregnek az esküvője. Már hónapokkal ezelőtt,mikor Alice még nem is volt nekem,meghívtak a nagy eseményre,bár még meghívót nem kaptam. Valószínű ezért is ment ki a fejemből. Meg persze mert egyfolytában az én Alicemmel vagyok elfoglalva.

„Ööö. Neeem . . Ilyenkor nem szokás meghívót kapni?

Ui. Nagyon jól érezzük . . ;)” – írom vissza.

Pár perc múlva jön a válasz.

„Nem kaptál? Biztos elkeveredett. Szólok,nekik,hogy küldjenek.

Ui. Érzitek a dolgot,mi?”

Halkan nevetve írok vissza.

„ Nem szükséges. J

Ui. Érezzük . . „

Rezek a telefon,mikor jön a válasz.

„Na jól van,érezzétek csak. Majd beszélünk. „

„ Csááá”

Épp mikor zárnám le a billentyűzárat,fölugrik egy ablak.

„ Hajlékony?”

Halkan nevetve rázom a fejem. Az egyetlen ember,aki képes ilyet írni az Louis.

„ Nem tudom . . ” – írom vissza.

 Rögtön jön a válasz.

„Nem tudod???! Hát mi a lóf*szt csináltok ti??Egyáltalán minek mentetek oda? Hogy hülye turistaként,hülyén kattintgassátok azt a hülye gépet??? ”

„ Talán igen . . J „

„De..”

„Louis,neki most erre van szüksége. Egyszerű,normális dolgokat kell,hogy megéljen.”

„ Oké,értem én,de azért egy kicsit sem volt semmi?”

„ Volt valami…”

„J J J „

Szükségét érzem,hogy leírjam még neki  :

„ De most nem ez a lényeg. Nem ezért kell nekem.”

A válaszomból valószínűleg érezhette,hogy megkomolyodtam,így ő is hasonlóz ír vissza.

„ Tudom. Segíts neki. Szüksége van rád. Megérdemli. Te is őt.”

Elmosolyodom. Louis régóta a legjobb barátom. Pontosan ezért. Bármikor,bármennyit tudunk hülyülni,de ha komolyan akarok valamiről beszélni,ő akkor is mindig ott van nekem. A legtöbb ember csak felszínesen ismeri,de én beletartozom abba a kevés kis emberbe,akik tudják,Loui nem csak egy poéngép,aki mindig vigyorog és mindig komolytalan,hanem a szíve is ott van a helyén és boldogan segít,amikor csak kell. Ebbe a kevés emberbe bele tartozik a „csapat”. Akikkel Alice-t elvittem bowlingozni. Mi fiúk, gimi óta együtt lógunk,aztán mindenkinek szépen barátnője lett. Eddig a barátnők nem igazán álltak a csapat fiú tagjaihoz közel,csak maga a „lány barátja”,de most hogy kezdünk idősebbek lenni és egyre komolyabb minden,a lányok is itt vannak nekünk. 

„ Köszi,tesó. Szeretlek xx”

Pillanatokon belül érkezik a válasz,pontosan olyan,amilyet vártam.

„ Én is Haroldom! Én is! Már megint megríkattál . .

Ui. Bármikor. xx  „

„ Na jól van,mentem szunyálni. Ha hazaértünk ütközünk. x „

„ Alszom,fekszem,alszom fekszem . . x”

Vigyorogva teszem el a telefonom. Tizenéves korunkban láttunk valami hülye angol mesét gyerekeknek,amiben ezt énekelték. „ Alszom,fekszem,alszom,fekszem”.  Azóta így köszön el esténként.

Szorosan Alice mellé bújok és átkarolom. Mélyen beszívom finom illatát és lehunyom szemeim. Olyan kicsi és törékeny. Vigyáznom kell rá.