9.fejezet

Hello emberek!Köszönöm az oldalmegtekintéseket!Tudom,már nagyon rég írtam,sajnálom!Most viszont itt az új rész,eddig a leghosszabb.
 xx

~Harry

Miután sikerül megtalálnom a másik kulcsot a fürdőszobához,gyorsan bedugom a lyukba,így sikerül kilöknöm azt a kulcsot amelyikkel Alice bezárta magát.A földön találom őt,eszméletlenül.Odamegyek hozzá,közben pedig belebotlok a borotvámba.Ami véres.Döbbenten nézek Alice-ra és csak most látom,hogy a kezéből vér folyik.Hirtelen

Azt sem tudom mit csináljak.Odamegyek hozzá,az ölembe veszem és kisétálok vele a fürdőből.Lefektetem az ágyamra.Megnézem a pulzusát.Hozom gyorsan az elsősegély dobozt,a konyhából pedig egy bevizezett rongyot amit a fejére teszek.Megpróbálom elállítani a vérzést,lefertőtlenítem a sebet,majd bekötöm.A másik bekötött kezéről leveszem a kötést és úgy döntök,így hagyom,hiszen már jobban néz ki a seb és ha levegő éri gyorsabban gyógyul.

Mikor mindennel végzek az ágy másik oldalára fekszem és idegesen várok.

Nagyjából fél óra múlva Alice mozgolódni kezd.Érdeklődve pillantok felé.Kinyitja szemét,szempilláját néhányszor megrebegteti.Ijedten néz körbe,majd mikor észrevesz lesüti a szemét.

-Alice?-kérdezem.

Rám pillant.

-I-igen?

-Mi volt ez?

-M-mi?

Nagyot sóhajtok.

-Miért?Miért bántod magad?

Nem válaszol.Egy könycsepp gördül le az arcán.Nem bírom őt tovább így látni.

Közelebb húzódom hozzá.Ijedten néz rám,de nem foglalkozom ezzel.Kezemmel odahúzom magamhoz,és átölelem.A lélegzete eláll.

-Mi-mit csinálsz?-hangja remeg.

-Megölellek.

-Miért?

-Mert mindenkinek szüksége van néha egy ölelésre-halványan elmosolyodom.

Meglepve néz rám.

-Köszönöm-mondja halkan.

Nem válaszolok.Legnagyobb meglepetésemre félénken rám néz és még közelebb bújik hozzám.Fejét mellkasomhoz teszi.

Hallom ahogy kis szíve szaporán ver.

-Elmeséled?-kérdezem halkan.

Kérdőn néz rám.

-Mit?

-Hogy ki vagy te.Mi történt veled.

Lesüti a szemét és nyel egyet.De nem válaszol.Néhány percig némán ölelkezve fekszünk.

-Igen-hangja bizonytalanul cseng.De mesélni kezd.

Alice Jones 19 éves.Itt,Londonban született.Mikor az apja megtudta,hogy Alice anyja terhes rögtön lelépett.Az anyja négy éves korában betegségben maghalt.Egy évig árvaházban élt,amíg meg nem találták az egyetlen élő rokonait az apján kívül.Ugyanis ő nem volt hajlandó törődni a lányával.Egy férfi és egy nő,akik csak azért  vették magukhoz,hogy Alice által pénzhez jussanak az árvaháztól.A pénzt még véletelül sem Alice-ra költötték.A férfi rendszeresen verte Alice-t.Rosszul bántak vele.Egyik nap az iskolai folyosón megszólította egy huszonéves férfi.Beszélgettek.Alice azt hitte ő tud neki segíteni.Reményt látott benne.A végzős évből már csak pár hónap volt,de Alice nem bírta tovább.Elszökött a férfivel.Pár hónapig a lakásában lakott,de aztán a férfi erőszakoskodni kezdett.Mikor Alice nem azt tette amit kért megverte.Bezárta a szobába.Legvégül pedig meg akarta erőszakolni.A férfi már nagyon közel jutott ahhoz,hogy ez megtörténjen de ekkor valami csoda folytán Alice-nak sikerült elmenekülnie.Néhány napig az utcán bolyongott reménytelenül.Aztán..aztán jöttem én.Megtaláltam a híd alatt,amint magát vagdossa.

Miután mindezt elmondta hitetlenül nézek Alicera.Miközben beszélt könnycsatornái megeredtek és szemei kivörösedtek.

Az éjjeliszekrényhez nyúlok papír zsebkendőért.Szipogva elfogadja és kifújja az orrát.

Nem tudok mit mondani.Képtelen vagyok megszólalni.Végül csak ki nyögök valamit.

-S-ajnálom-hangom elcsuklik.

Alice rám néz a nagy szempillái alól,majd lesüti a szemét.

-Alice..megengeded,hogy…Kérlek had segítsek!

Félénken a szemembe néz.

-M-miben?

Elmosolyodom.

-Hogy szebbnek lásd a világot.Hogy jobb legyen a világod.Hogy..boldog legyél.

Nem válaszol.

-É-én csak ennyit szeretnék.Hogy boldognak lássalak-suttogom.

Aprót bólint.

Nagyjából fél óráig feküdtünk az ágyon,még mindig ölelkezve amikor megszólalok.

-Nincs kedved megnézni egy filmet?

Csodálkozva néz rám.

-D-de van.

-Oké.Akkor válassz egyet én meg addig csinálok valami kaját-mosolygok.

-O-oké.

Mosolyogva kisétálok a szobámból.Vajon mikor hagyja abba,azt,hogy a szavak elején akadozva beszél?

A konyhában úgy döntök csinálok egy kis hidegtál féleséget.Egyszerűen fogok néhány zsömlét,kettévágom,majd ráteszem egy nagy tálcára.Felvágottakat teszek mellé,és zöldségeket.Két pohárba gyümölcslét töltök és indulok is vissza Alice-hoz.

Ő már az ágyam szélén ül a kiválasztott DVD-vel és épp a bekötözött kezét nézegeti.

Elé rakom a tálcát.

-Remélem ez jó lesz vacsorának-mosolygok.

-P-persze.

Elveszem a DVD-t az ágyról.Igazából szerelem.Mármint ez a címe.Nagyon szeretem ezt a filmet,mert vicces és tetszik amiről szól.Beteszem a lejátszóba,majd Alice mellé ülök az ágyra.Hátamat nekitámasztom az ágy szélének és nyomkodni kezdem az irányítót,míg végül rá nem nyomok a lejátszás gombra.Az elején jönnek még ilyen zenés izék,hogy milyen stúdióban készítették meg ilyenek,úgyhogy Alice-hoz fordulok.

Most veszem észre,hogy még mindig az ágy szélén kuporog.Elnevetem magam.

-Alice nyugodtan gyere ide!-megpaskolom magam mellett az ágyat.

-Hát..öhm..oké.

Odajön mellém,én pedig az ölembe veszem a tálcát.

-Na gyerünk,egyél!-nevetek.Halványan elmosolyodik és levesz néhány dolgot a tálcáról.Utána én is így teszek.

A film meg közben elkezdődik.Sok részén nevetek vagy megmosolygom.A szemem sarkából Alice reakcióit nézem.Ő is néha elmosolyodik.Néha pedig elpirul.A filmen.Ezt végtelenül aranyosnak találom és önkéntelenül is hatalmas vigyorra húzódik a szám.

Egyik alkalommal kicsit tovább nézem a kelleténél és észreveszi,hogy bámulom.Nem kapom el a fejem,csak mosolygok.

-M-mi az?-kérdezi zavartan.

-Semmi.

Egy óra múlva vége is van a filmnek.Lekapcsolom a TV-t.

-Hogy tetszett?-kérdezem.

-Jó volt-elmosolyodik.

Ettől pedig hirtelen gyorsabban ver a szívem,és kicsit ideges leszek.

-Öhm..későre jár.

-I-igen.Elmegyek fürödni…Nem baj?-kérdezi félénken.

-Persze,hogy nem.Csak vigyázz a kötésedre!

Alice bemegy a fürdőszobába és becsukja maga mögött az ajtót.Én addig kiviszem a tálcát,aztán visszajövök és a háttal beesek az ágyba.Lehunyom a szemem.Rögtön Alice arcát látom magam előtt.Hosszú,barna haját,gesztenyebarna szemeit.Kicsi orrát és száját…Ami mosolyra görbül néha.Azt akarom,hogy mindig mosolyogjon.Hogy nekem mosolyogjon.Hogy enyém legyen a mosolya.Hogy enyém legyen..

Gondolataimból a kulcs nyikordulása zökkent ki és a halk léptek amik felém közelednek.Kinyitom a szemem és egy angyal néz le rám.Mosolyog.

-E-elaludtál?-kérdezi.

-Nem.Csak gondolkoztam-válaszolok.

Bólint és zavartan álldogál tovább az ágy szélénél.A pólója végét gyűrögeti.Mármint az én pólóm végét.

-Gyere!-suttogom,és kinyújtom felé a kezem.Bizonytalanul megfogja,és felmászik az ágy másik részére.Lefekszik,én pedig kissé oldalra fordulok,hogy rá tudjam rakni a takarót.Az oldalára fordul és összegömbölyödik.Én a hátamon fekve bambulok.

-Alice..?

-I-igen?

-Te..te voltál már szerelmes?Úgy igazán?-rápillantok.

Meglepve és egyben zavartan néz rám.Lesüti a szemét.

-É-én,..én nem tudom-suttogja.

Csöndben vagyunk pár pillanatig.

-T-te?-kérdezi halkan.

Meglep,hogy visszakérdez,és a válaszon is el kell gondolkodnom.

-Én..talán..de nem tudom.

Mostmár én is az oldalamra fordulok.Így szemben fekszünk egymással,és hallom apró lélegzetvételeit.

-Aludnod kéne.Késő van-suttogom.

Bólint.

Éppen felkönyökölök,hogy elinduljak a fürdőbe,aztán kis alvóhelyemre a kanapéra amikor Alice megszólal.

-K-köszönöm.

-Mit?-meglepetten nézek rá.

-Hogy megvédtél.M-ma este.És hogy..itt lehetek.

Elmosolyodom.

-Semmiség.És örülök, hogy itt vagy-rákacsintok,amitől lesüti gyönyörű szemeit.

Felülök és éppen készülök kiszállni az ágyból amikor meghallom a nevem a szájából.

-H-harry?-édesen mondja ki ezt az öt betűt.

-Igen Alice?

-Esetleg...itt maradnál velem éjszakára?-alig hallhatóan suttogja,arca vörös lesz.

Én meg döbbenten nézek rá.

-P-persze...Ha probléma akkor..

-Nem.Dehogyis probléma.szívesen alszom veled-széles mosolyra húzom a szám,ő meg lesüti szemeit.

Gyorsan lekapom a felsőmet,mire Alice döbbenten néz rám.Elnevetem magam.

-Csak nem szeretek ruhában aludni..De nyugi.Az alsógatya rajtam marad - rákacsintok, Alice feje meg rákvörös lesz.

Leveszem a gatyám és befekszem mellé.Megint az oldalunkra fordulva,egymással szemben fekszünk.

-Szerintem..ez a takaró..elég nagy kettőnknek-mondom pimaszul-Persze,ha nem gond.

Zavartan néz rám.Imádom zavarba hozni.

Kicsit közelebb megyek hozzá és magam felé húzom a nagy takarót.

-És..így egymást is melegítjük.

A feje már nem is vörös hanem lila.Nem bírom tovább,elnevetem magam.Először hitetlenkedve néz rám,de végül az ő szája is mosolyra görbül.Ettől pedig hihetetlenül boldog vagyok.

Becsukja a szemét és aludni próbál.Én az éjjeliszekrényhez hajolok,ahol a kislámpa még ég és lekapcsolom azt.

Csak a holdfény süt be a szobába,megvilágítva ezzel Alice arcát.

-Alice?

Kinyitja a szemét,majd gyorsan visszacsukja.

-Igen?

-Aludj jól-suttogom.

Mosolyogva merül álomba.Én is mosolygok.Hisz ma este egy angyal alszik mellettem.