13.fejezet

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hozom az új részt.Azért remélem tetszeni fog!xxx

~Harry


-H-Harry..én..szeretnék N-Neked mutatni v-valamit-mondja félénken.
Érdeklődve nézek végig Alice-en,aki most zavartan gyűrögeti az egy szál törülköző szélét,ami köré van csavarva.
Alice nagyot nyel majd mélyen a szemembe néz.A törülköző szélét megfogja és óvatosan lejjebb húzza.
Döbbenten nézek rá,miközben az apró anyag egyre lejjebb csusszan,mígnem megpillantom melle szélét.Nagyot nyelek mikor néhány pillanatra megáll és a földet bámulja.
-K-kérlek.F-folytasd-suttogom rekedt hangon.

Lassan felemeli fejét,és a szemembe néz.Majd elengedi a törülközőt,ami a földre esik,én pedig szájtátva nézek végig meztelen testén.

Kipattannak a szemeim és zihálva próbálom visszanyerni normális szívritmusom.Álom.Csak egy álom..

Nagyot sóhajtok és a plafont nézem.Halk szuszogásra leszek figyelmes.Ezen automatikusan elmosolyodom,majd Alice felé fordulok.Rápillantok és egy pillanatra elakad a lélegzetem.Olyan gyönyörű.Összegömbölyödve fekszik,két kezét összeteszi és arra hajtja rá fejét.Haja kócosan össze-vissza fonódik körülötte,s terül szét párnáján.Néhány nagyobb szusszantásnál hosszú szempillái megremegnek.

Nem tudom meddig nézhettem de egyszer csak arra leszek figyelmes,hogy elmosolyodik.Álmában mosolyog.Boldogsággal tölti el a szívem,hogy így látom.

Halkan feltápászkodom,és a a fürdőszoba felé veszem az irányt,mivel tegnap nem fürödtem.Miután végzek,felveszek egy tiszta alsógatyát és egy melegítőalsót,így félmeztelenül megyek ki a konyhába valami reggeliért.Kenyeret vágok,megpirítom ráteszek valami felvágottat és apró koktélparadicsomokat teszek egy kis tálba.Narancslét töltök két pohárba.Ezeket ráteszem egy tálcára és visszamegyek a hálószobába.

Ő még mindig édesen alszik,ezért halkan leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre,majd visszafekszem mellé.

Nagyjából fél óráig alszik még,addig pedig jól szemügyre veszem arcának minden apró kis szegletét.Észreveszem,hogy a bal szemöldöke felett egy kicsi seb helye látható.Összeráncolt szemöldökkel vizslatom,kezemet nyújtom,hogy megérinthessem de inkább nem teszem.Helyette valami más jut az eszembe.Megtámaszkodom az egyik könyökömön és lélegzet visszafojtva felé hajolok.Mikor elérem fehér arcát egy aprócska puszit nyomok rá.A bőre hihetetlenül puha.Nem bírom ki hogy ne tegyem ezt még egyszer,de most kicsit tovább pihentetem  arcán ajkaimat.

Halk sóhajtást hallok,így gyorsan visszahúzódom.Mocorgoni kezd,majd kinyitja szemeit.

-Jó reggelt napfény!-üdvözlöm mosolyogva.

Pislog néhányat,majd félénken megszólal:

-Sz-szia.

-Hogy aludtál?

-J-jól köszi.Te?

-Én is.Melletted nem lehet nem jól aludni-vigyorgok.

Zavartan néz rám.Egyrészt attól,amit mondtam,másrészt mert észrevette meztelen felsőtestem.Magamba ezt nagyon viccesnek találom így elvigyorodom.

-Álmodtál valamit?

Némi habozás után válaszol.

-N-nem.Te?

-Nem-jelentem ki határozottan.Pedig ha tudná..Ha tudná,hogy álmomban róla fantáziálgatok.

-Éhes vagy?

-I-gen.

Megfordulok,elveszem az étellel megrakott pakkot,majd leteszem közénk.Tágra nyílt szemekkel néz majd óvatosan elmosolyodik.

-K-köszönöm.

Feltápászkodik és elvesz egy szendvicset,majd enni kezd.Én is neki kezdek.

-Még sosem ettem ilyen kicsi paradicsomot-mondja hirtelen.

Hát persze,hogy nem.Ez a drágábbik fajta és neki ilyen „luxus dolgokat” sosem vettek.

-Megkóstolod?-mosolygok,kiveszek egyet és a szája felé tartom.

Zavartan bólint,én meg már a szájához érintem.

-Nyisd ki!-nevetek.Résnyire nyitja a száját,én pedig beleteszem a piros kis zöldséget.Megrágja majd lenyeli.

-Finom-bólint.

-Még egyet?-meg sem várom a válaszát,a szájába nyomom, ő meg meglepetten néz,majd megeszi.

-E-egyedül is tudom,hogy kell betenni a számba-nevet félénken,mire mosolyognom kell.

-De én sokkal jobban csinálom-kacsintok rá,és szájához emelek még egyet.Ő viszont szorosan összeszorítja ajkait.

-Naa!Mi az?-nevetek és próbálom betuszkolni a száján azt a nyomorult parit.Összeszorított ajkakkal nevet.

-Hát jó…-hirtelen az oldalába bökök amitől kicsit felsikít,de ajkait rögtön becsukja,így időm sincs semmire.Felé közelítem kezem és csikizni kezdem,mire becsukott szájjal nevet.

-Edd meg a paradicsomot!-nevetek én is,mire megrázza a fejét.

Tettetett fáradsággal sóhajtok egyet majd leteszem szegény paradicsomot.Erre elmosolyodik.Azt hiszi győzött.

-Szóval nem kérsz paradicsomot…akkor nem erőltetem-a tálcát kicsit arrébb tolom és bámulni kezdem.Zavartan néz rám és egyre jobban vörösödni kezd.

-M-mi az?-kérdezi,de én meg se szólalok csak tovább bámulom.Úgy látszik nem bírja tovább ugyanis lesüti szemeit.Erre vártam,mutató ujjammal felé közelítek,majd gyengéden végigsimítok ajkain.Ennek hatására egy kissé megrándul szája,és felpillant rám.

-M-mit csinálsz?-suttogja.

Nem szólok csak ajkait simogatom,míg egyre közelebb kerülök hozzá.Térdeimre ülök és felé hajolva a fülébe suttogom.

-Hidd el,el tudom érni,hogy megedd azt a paradicsomot-suttogom csábos hangon.Ez  azért így vicces,ugyanis mégiscsak egy paradicsomról beszélünk.Érzem ahogy teste megdermed,szívverése és lélegzete felgyorsul.

Haját óvatosan arrébb teszem nyakáról,majd ajkaimmal apró puszit nyomok rá.Teste teljesen forró.Tovább csókolgatom míg végül egy apró sóhajt nem hallok.Elmosolyodom és kezemmel a tálca felé nyúlok egy paradicsomért.Tovább puszilgatom,hallom zihálását ami azt jelenti szája nyitva van.Ránézek,szemei csukva vannak,majd beteszem ajkai közé a zöldséget.Mikor megérzi azt,rögtön megtartja szájával és beveszi.Szemeit kinyitja,így találkozik enyéimmel.Óvatosan elmosolyodom és fülébe suttogom:

-Mondtam én - még egy utolsó puszit nyomok nyakára,majd feltápászkodom és kimegyek a szobából.

Kiveszek két tányért és megpakolom tésztával,arra pedig bolognai szószt teszek és sajtot reszelek.Egy mosoly csúszik fel arcomra mikor a néhány órával ezelőttire gondolok.Alice nagyon meglepődött a kis „magánakciómon”,az biztos.De éreztem.Éreztem,ahogy egyre gyorsabban kalapált a szíve,és halottam elfojtott zihálását is.

-Alice,jössz?-kiabálom a a lakás másik végébe.

Nem válaszol,néhány pillanat múlva viszont meglátom ahogy felém közeleg.

-Tessék-mosolyogva adom neki oda az egyik tányért.Néhány órája reggeliztünk,de tulajdonképpen mi egyfolytában eszünk.Visszafordulok a pulthoz,hogy elvegyem az én „adagom”,de a következő pillanatban „jaj!” kiáltást hallok és egy hangos csörömpölést.Megpördülök a tengelyem körül és akkor látom meg,hogy az eltört tányér a bolognaival együtt a földön hever.Alicere nézek aki félve pillant rám és hátrálni kezd.

-H-Harry,én nem akartam!S-sajnálom!

Értetlenül nézek rá,nem értem miért veri ezt ilyen nagy dobra.

A szemébe nézek,ahonnan most egy könnycsepp gördül ki.

-Alice,mi a-kezdek bele de közbevág.

-Nem volt szándékos!K-kérlek ne haragudj!Cs-csak ne..k.kérlek cs-csak ne…-suttogja majd a nappaliba fut és összegömbölyödik a kanapén.

Döbbenve követem őt,nem értem ezt az egészet.

-Alice?Mi a baj?-fejét ölébe temeti és teljesen összehúzódik.

Leülök mellé és kezemet vállára teszem.

-Mi a baj?

-A t-tányér…-elcsuklik hangja.

-Ezért sírsz?-hitetlenül felnevetek.-De hát semmi baj!Majd föltakarítjuk!

Lassan felpillant rám és nagy szemeivel értetlenül néz rám.

-N-nem haragszol?

-Dehogyis!Mondom,hogy semmi baj!Megesik az ilyen!-mosolygok.

Összeráncolt szemöldökkel néz rám.

-R-régen..ezért már..rég m-megvertek volna-suttogja és újabb könnycsepp gurul le puha kis orcáján.

Nem tudom elhinni. Ilyenekért verték őt? Egy ártatlan kislányt?

Nem bírok tovább tétlenül ülni ott,a kanapé egyik oldalának a karfájához támasztom hátam és Alice-ért nyúlok.Lábaim szétteszem és oda húzom magamhoz.Így hátát most mellkasom támasztja.Karjaimmal körbe fogom derekát,arcomat pedig odadörgölöm az álla és nyaka közötti részhez.

-Sajnálom.Nagyon sajnálom.De én sosem tennék veled ilyet Alice.Sosem bántanálak.Sosem,érted édes?-suttogom nyakába.

Nagyot sóhajt és aprót bólint.Kezd megnyugodni.Egyik kezemmel arcához nyúlok és hüvelykujjammal letörlöm az ott maradt rakoncátlan könnycseppet.

-Minden rendben-nyugtatom tovább.

Kis idő múlva megszólal.

-Miért vagy velem ilyen?

Kérdőn nézek rá.

-Milyen?

-Ilyen…kedves.

Elnevetem magam.

-Kedves?-kérdezek vissza.

-Igen.És…és..gy-gyengéd.

-Gyengéd lennék?-suttogom fülébe,amitől megborzong.Nem válaszol csak lesüti szemeit.

Igazából érdekesnek találom,hogy ezt így nyíltan megkérdezi.

-V-velem még…Még sosem bánt így senki-suttogja.

Ettől összeszorul a szívem.

-Senki?

-Gondolom anyukám régen.De e-engem mindig kiközösítettek a suliban is.M-mindig bántottak.Nem is ismertek…De..de te nem bántasz.Te más vagy-motyogja lesütött szemekkel, felém fordul,majd rám pillant.

Le sem tudom róla venni a szemem.Csak áhítattal bámulom Őt.

-Miért?-teszi fel az egyszavas kérdést,de én tudom mire gondol.Pontosan tudom.

-Mert én…én nem tudom.Én csak…-nem tudom befejezni a mondatot,nem jönnek a számra a szavak.Csak meredten nézzük egymást.Felé hajolok és homlokom az övéhez nyomom.

Meg akarom csókolni.Érezni akarom a száját az enyémen.Ajkai ízét…Könyörgő tekintettel nézek szemébe,de az övéből nem tudok semmit sem kiolvasni.A néma szobában csak harsány szívverésünket és levegővételeinket lehet hallani.Lenézek apró kis szájára majd vissza a szemébe.Tekintetéből döbbenet tükröződik,nagyot nyel.Teljesen felé hajolok,ajkaim már majdnem az övéin vannak.

Ekkor hirtelen megszólal a kapucsengő.