29.fejezet

Sziasztook...Hát nem sikerült betartani az ígéretemet,hogy vasárnap hozom a részt. Nagyon sajnálom. Mostanra sikerült. Viszont ez most eléggé hosszú lett a többihez képest,de remélem nem uncsi. Jó olvasást,köszönöm a komikat!
xx
Ui. Egy kedves ismerősömnek hozzátenném,hogy Claire itt egyenlő a Klárával... :))

~ Alice

Az órára pillantok. Fél négyet mutat. Kinézek az ablakon. Gyönyörű. Amit,az ablakon kívül látok,de amit azon belül is. Egy kisebb lakosztályban ácsorgok. A mi lakosztályunk,Harryvel. Még magamba is zavarba jövök,mikor ezt gondolom. Tényleg nagyon szép hely. Még sosem voltam ehhez gahonlóban se. Bár miért lettem volna. Eleanor hangja ébreszt fel gondolataimból.

- Biztos jó így? Nem muszáj jönnötök,ha nem akartok.

- Én azt szeretném amit Alice. – Harry a hatalmas kanapéról mosolyog rám.

Engem néznek,és rögtön zavarba jövök.

- É-én szívesen megyek. Kíváncsi vagyok. Ha neked így jó,Harry . . – az ajkamat beharapva pillantok rá.

- Nekem tökéletes – vigyorog.

- De akkor,nem rontok el semmi romantikus dolgok,ugye? – El tekintete kettőnk között cikázik.

- N-nem – mosolygok szégyenlősen.

- Majd holnap romantikázunk! – kacsint rám Harry,amitől a fejem vörös lesz.

- Hát jó. Úúú. Ez tök jó lesz! Majd megmutatok neked mindent Alice! – izgatottan tapsol,majd eltűnik a fürdőben.

Mosolyogva ülök le Harry mellé. Eleanor divatbemutatója ma este lesz,és megbeszéltük,hogy megnézzük. Szerintem,azt hiszi,hogy nem is szívesen megyek,csak miatta akarom megnézni. Pedig én nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet egy ilyen.

- Na jó. Mi Louissal előre mentünk. Akkor ahogy megbeszéltük! – Eleanor jün ki a fürdőből és felkapja a táskáját. – Jaj és Al,az ágyra tettem egy ruhát meg cipőt. Majd találkozunk! – mosolyogva int,és már be is csukta maga mögött az ajtót.

- Milyen ruha? – a mellettem ülő göndör homlokráncolva néz.

- Ööö, Eleanor kölcsön adott egy valamit,ami jó az ilyen alkalmakra.

- Értem,Al. – vigyorog.

- T-tényleg. Furcsa volt,hogy így n-nevezett.

- Al. Nem tetszik? – Megfogja egy tincsemet és babrálni kezdi.

- Hát. Igazbából n-nekem magával az Alice-el van bajom.

- Miért? – néz rám meglepetten.

 - Olyan h-hülye név. Furcsa.

- Furcsa? – felnevet.

- I-igen – lesütöm a fejem.

- Szerintem meg gyönyörű. Ahogy a név viselője is. Illik hozzád  - mélyen a szemembe néz és az arcomat cirógatja hüvelykujjával. Elpirulva kapom el tekintetem. – Az én nevem nem furcsa? – féloldalasan elmosolyodik.

- N-nem. Csak,mindig Harry Potter jut eszembe – pillantok fel rá,ő meg hangosan nevetni kezd.

- Harry Potter . . –mosolyogva rázza a fejét.

- Én m-meg Alice Csodaországban. Csak sokáig k-kellet várnom a cs-csodás részre . . – amint kimondom,már meg is bánom. Harry feszülten figyel néhány pillanatig,mintha nagyon gondolkodna valamin,majd orrát édesen az enyémhez dörgöli.

- El fogunk jutni ebbe a Csodaország izébe. Együtt. Oké?

- O-oké – felsóhajtok,a következő pillanatban pedig ajkát már magamon érzem. Nyelve a számba furakodik és lassan ledönt a kanapén. Keze végigsimít oldalamon amibe beleremegek. Szája a  nyakamhoz közelít,majd azt csókolja végig,egészen az államig,aztán visszatér a számra. Kezem,ami eddig mozdulatlanul feküdt,lassan fölemelkedik és hajába túr. Ujjaimmal fejét simogatom,mire érzem,ahogy belemosolyog csókunkba.

- Mmm. Ez olyan jó – suttogja bele fülembe,majd megérzem nyelvét,ahogy végighúzza bőrömön.

Lehunyom a szemeim és felsóhajtok. Kicsit elhúzódik.

- Tetszett? – Pimasz vigyorral néz.

Elkapom róla a fejem és mindenhova nézek,csak Őrá nem.

- Khm – köszörülöm a torkom. – N-nem tévézünk?

Nevet rajtam,és egy gyors szájra puszit ad.

- Nekem jobban tetszett,amit eddig csináltunk,de legyen – kacsint rám. A távirányítóért nyúl,én meg piros arccal ülök fel. Harry maga mellé húz,átkarol erős karjával és belepuszil a hajamba.

- Erre! – Harry kézen fogva vezet egy hátsó ajtó felé. Ki vagyok festve,Eleanor a smink készletét is ott hagyta nekem. Egy lila színű estélyiben lépkedek mellette. Egy lila magas sarkúban. Én.

- Jaj,bocsánat! – mondom,mikor aprót megbotlok és Harry utánam nyúl nehogy elessek.

- Semmi,drága. Akármikor elkaplak,ha szükséged van rá.

- Azt h-hiszem,az este f-folyamán még sokszor lesz ilyen.

Kicsit elszomorodom a gondolatra. Nem megy nekem ez a magas sarkúban járás. Mármint ez se.

- Nagyon jól áll ez a ruha – fordítja a fejét felém és jól végigmér. Elpirulok.

- H-hát. Nem t-tudom. – Lehajtott fejjel megyek tovább.

- Mi az,hogy nem tudod? – Harry fölvont szemöldökkel néz.

- N-nem vagyok b-benne túl n-nagy?

- Nagy?

- K-kövér.

Harry hirtelen megtorpan,én meg mennék tovább,így majdnem elzúgok,de sikerül talpon maradnom és úgy fordulnom felé.

- M-mi az? – zavartan nézek zöld szemeibe.

- Kövér? – értetlenség sugárzik tekintetéből.

- Ó. H-hát. Nem is t-tudom én cs-csak . . – zavaromban egy tincsemmel babrálok.

Harry közelebb lép és szorosan megölelve suttog a fülembe.

- Nem Alice. Nem. Hidd el nekem,rendben? – Kezével a hátam simítja én pedig bólintok.

- O-oké.

- Egyáltalán nem.

Mikor elhúzódik bíztatóan rám mosolyog és a kezemet fogva lépünk be az ajtón.

Végigmegyünk egy hosszú folyosón. Néhány ember ide-oda szaladgál papírokkal,kávéspoharakkal a kezében,vagy éppen idegesen telefonálva.

- Nem, nem! Mi nem ezt rendeltünk! Ki akarna jégből bálnát!? Szerencsétlen. Hattyút akarok! Hattyút,maga ostoba! – Az egyik nő,aki majdnem fellök miközben elmegy mellettünk,kezében virágcsokrokkal,ezt ordibálja.

Csodálkozva nézek utána. Nem látok nála telefont. Kinek beszél?

- Magában ordibál? – kérdezem Harryt,mire felnevet.

- Nem. A fülét nézd.

Hátrafordulva nézek után,és felkontyozott hajától látom a fülén lógó kis fekete valamit.

- Ó.

 Továbbmegyünk és egy nagy ajtón belépve egy terembe érünk. Ámulva nézek körül. Asztalok,tele sminkes dolgokkal,tükrök előtt ülő,köntösbe burkolózó modellek,akiknek a haját vagy épp a sminkjét csinálják. Néhányan felénk fordulnak és végigmérnek. Egy-két tekintet több ideig is ott ragad,ami zavaró.

- Hát itt vagytok! – Eleanor ugrik hirtelen elénk egy világos rózsaszín selyem köntösben.

- Szia – köszönünk egyszerre Harryvel.

- Egy óra múlva kezdünk. Körbevezesselek Alice? – csillogó szemekkel néz rám. Mosolyogva bólintok. – Louis a büfében van,Harry. Menj nyugodtan, mi meg leszünk. Hívlak,ha kellesz.

- Na szép! Hogy leráztok – a fejét csóválva nevet,majd gyors csókot lehel ajkaimra. – Maradj El-el! – mosolyogva int,és eltűnik egy ajtó mögött.

- Gyere! – kézen fogva vezet maga után.  Mindent megmutat,amíg én csak ámulva nézek. Az öltözőt,a az úgynevezett „back stage-t” és még egy üres szobát is,tele hátradönthető fotelekkel,amiben relaxálni lehet a műsor előtt. Utoljára marad a kifutó,ahol El megmutatja,hogyan fog végigmenni a közönség előtt.

- Húú,most viszont mennünk kell. Még nincs kész a sminkem.

Visszamegyünk a sminkes részhez. El beül egy székbe és rögtön kezelésbe veszik. Csodálattal nézem,mennyi minden kerül az arcára.

- Alice,tudnál nekem hozni egy kávét a büféből?

- Persze.

- Itt a név kártyám. Ezzel ingyen megveheted – a kezembe nyom egy fehér kártyát szallaggal,amin Az „Eleanor Calder” név szerepel. -  Emlékszel merre van?

- Igen,mindjárt jövök.

- Köszi! – szól utánam.

Óvatosan lépkedek az emberek között,míg pár ajtón átérve meg nem találom amit keresek. A pulthoz megyek és egy fekete hajú pultostól kérek egy pohár kávét.

Hirtelen vaku fénye villan,én meg riadtan fordulok oldalra. Egy kék koktélruhában álló,nagyjából velem egykorú lány áll fényképezőgéppel a kezében.

- Jaj bocsi! – Nevetve jön oda hozzám. – Muszáj volt egy képet csinálnom rólad. Csodásan áll ez a ruha – vigyorog.

- K-köszönöm. – Furcsán nézek rá,ugyanis fogalmam sincs ki ő. Továbbra is csak mosolyogva bámul,majd hirtelen megrázza a fejét.

- Bocsi. Nem is ismerjük egymást. Claire vagyok! – nyújtja  a kezét.

- A-lice.

- Éés mizu?

Döbbenten nézek rá. Eddig nem is ismert.

- Öö.

- Az jó! – nevet. – Én fotókat készítek egy projekthez! Nagyon izgi! Viszont kéne egy kis kávé,mindjárt elalszom! – Nevetve szól a pultosnak.

Mindjárt elalszik? Ez a lány úgy föl van pörögve,mint ahogy én még soha. Megvonom a vállam. Igazából nevetnem kell ahogy ránézek. Most épp dudorászik magában és a kávéját várja. Én fölnyúlok a pultra az én poharamért,amikor Clair ijedten néz rám.

- M-mi az?

Mintha kicsit gondolkodna,majd megértő arccal néz rám.

- Sajnálom.

- M-mit?

- A karodat.

Tátott szájjal meredek rá. Eleanor szándékosan egy olyan ruhát adott,aminek hosszú ujja van.

- H-honnan . .

- Az előbb kicsit felcsúszott a ruha széle. – Száját rágva mutat karomra.

- Ó. Öö.

- Nem kell mondanod semmit. Én megértem. Én is csináltam régebben . . – kicsit elhalkul a hangja. – Nem vagy egyedül. Viszont most,hogy már túl vagyok rajta . . Szóval tudom,hogy én egy idegen vagyok,és tökmindegy mit mondok,de azért elmondom. Nem éri meg. Oké? Semmi olyan nincs amiért ezt érdemelnéd. Tudom,hogy most nem hiszel nekem. Én se hittem másnak. De . . –nagyot sóhajt. – Még itt vagyok. És te is. És még sokáig itt  kell lennünk nem? – nevet. – Hiszen ez . . ez jó. Jó itt lenni. Csak találj szépet. Mint ahogy én most megtaláltam a ruhádat – rám mosolyog.

Nem tudok mit mondani,csak nézem őt csodálattal.

- Na,hol van már az a kávé,ember? – ordít be a pulton keresztül. Nevetve fordul felém,majd jön a pultos és kiadja a poharát. – Végre. Köszönöm! – szem forgatva néz.

Egy férfi közeledik felénk,barna hajjal.

- Szia! – Claire elpirulva köszön neki és puszit ad a szájára. A férfi visszaköszön,majd rám néz.

- Ő itt Alice! Tök jó a neve,nem? Alice,ő itt a barátom Josh.

Josh kezet ráz velem. Mosolyogva néz rám,majd gyönyörű kék szemeivel vissza Clairre.

- Mehetünk? – kérdezi tőle.

- Igen. – Claire felém fordul és hirtelen megölel. – Jó legyél! Örültem,hogy találkoztunk! Szia csajszi! – mosolyogva húzódik el,és kézen fogva sétál el a barátjával.

Én még kicsit sokkos állapotban vagyok,de utána kiáltok.

- Claire!

Érdeklődő arccal fordul hátra.

- Igen?

- K-köszi!

Elmosolyodik.

- Nincs mit,csajszi!

És már el is tűntek. Megbabonázva bámulok utánuk.

Hirtelen két erős kéz fonódik körém. Ijedten nézek hátra,amikor megpillantom az ismerős,gyönyörű szép zöld szempárt.

-  Hello,édes – rekedtes hangján suttogja a fülembe.

- Sz-szia.

- Minden rendben.

- Igen.

- Remek. Mindjárt kezdődik.

- Oké. Csak ezt még oda kell vinnem El-nek – mutatom fel a kávét.

Miután El megköszönte az italt,sok szerencsét  kívánunk neki és elfoglaljuk helyünket az első sorban. Az emberek nagy része már megjött. Izgatottan nézek körül. Kezdődik.

Egész végig csak ámulva nézem a kifutót. A legtöbb szett tetszik,bár van egy-két darab,amit nem tudok hova tenni. Elvigyorodom,mikor Eleanor sétál ki. Harry és mellette Louis fütyülnek neki,amin én csak nevetek. Egész végig jól érzem magam.

- Basszus. – Ijedten nézek rá.

- Mi-mi az?

Szemét rögtön leveszi a kifutóról,és rám néz.

- Ó. Semmi. Csak elfelejtettem fölhívni anyáékat. Mikor elutazom,mindig elvárja,hogy beszéljünk,mert aggódik – forgatja a szemét,majd elmosolyodik.

- Ó. Oké.

Harry puszit nyom az arcomra.

A műsor végén Harryvel az öltöző felé tartunk,hogy gratuláljunk El-nek. A folyosón megáll.

- Tudnál itt egy kicsit várni? Muszáj elmennem a mosdóba. Itt csak női van – fintorog,mire nevetek.

- Persze - mondom, ő meg eltűnik a folyosóról nyíló egyik ajtón.

Szórakozottan nézek körül. Az emberek már nyugodtan sétálgatnak itt,most,hogy már vége a bemutatónak. A mellettem lévő ajtó kivágódik,és csaknem a falnak dönt.

- Opsz,bocsi! – mondja a szőke hajú lány,aki kijött. Gyönyörű ruhában van,a bemutatásra kerülő kollekció egyikében. Biztos egy modell,bár nem ismertem fel. Az ő hűvös,kék szemében viszont valami csillanást vélek felfedezni. – Áh,te vagy . . Alice,ugye? – vigyorra húzza száját.

- Öhm,i-gen. És t-te? –Fogalmam sincs,hogy ki ez a nő.

- Én Nadine vagyok. Már találkoztunk Harrynél. Hát nem emlékszel?

Megmerevedek. Nadine.

- Harry volt szerelme – magyaráz tovább.

- I-igen – ennyit sikerül kinyögnöm.

- Láttam,hogy Hazzal itt vagytok,reméltem,hogy sikerül beszélnünk. Kívánságom teljesült! – nevet föl. – És mizujs? Harry fölcsinált,vagy egyszerűen csak kövér vagy ebben a ruhában? – ráncolja a szemöldökét.

Hirtelen nem kapok levegőt. Remegni kezdek,és a mellkasom szúr.

- Nos? – vigyorog továbbra,mikor meghallom azt a hangot ami rögtön megnyugtat.

- Nadine! –Harry mellém lép és megfogja egyik kezem.

- Ó,Hazz! Micsoda meglepetés. Jó újra lát . .

- Nadine,hagyd. – Harry szinte morogva mondja.

- Most mi van? Beszélgessünk már egy kicsit. Mikor jön a baba?

Harry arca eltorzul.

- Szerintem most állj le.             

- Így gondolod? Mert én nem. És egészen biztos vagyok benne,hogy sokkal hajlékonyabb vagyok,mint ez itt – bök a fejével felém.

- Alice a neve, és semmi közöd nincs hozzánk – Harry hangjából jól érezhető az idegesség.

- Nem feküdt még leveled? Azért vagy ilyen feszült? – ártatlanul néz hol rám, hol Harryre. Mindjárt sírni fogok. Nem bírom már sokáig,de a lábaim cöveket vertek.

- Na jó. Ezt nem hallgatom tovább. – A kezemet fogva húzni kezd maga után,ki az éjszakába.

A kocsi hátsó ülésén ülünk a parkolóban.Újra eszembe jutnak Nadine szavai,mire a mellkasom fájni kezd,és kapkodva veszem a levegőt.

- Alice,Alice nyugi! – próbál nyugtatni Harry,de azt hiszem sokkot kaptam. Kezeimet a hajamba vezetem és remegve tépni kezdem. Harry azonnal lefog.

- H-Harry,k-kérlek! – tör ki belőlem a sírás.

- Nem,Alice.

- E-egy k-kést. K-kérlek.

Megmerevedik,szemei döbbenetet sugároznak,ami egy idő után aggódásba megy át.

- Alice. Nem. Nézz rám! – arcomat kezeibe veszi. Rémült szemeimbe néz. De most a csillogó zöld írisze sem segít,hogy megnyugodjak. – Alice,ez egy idióta. Hülyeségeket beszél. Ne foglalkozz vele. Felejtsd el. Csak . . – megrázza a fejét,a következő pillanatban pedig ajkai a számra tapadnak. Elfog az a kellemes érzés,amit ilyenkor érzek. A hajamba túr,és nyelve rátalál az enyémre. Kezei testemet simítják. Lassan megnyugszom. Aztán egy új érzés fog el. Vágyat érzek,hogy még közelebb vonhassam magamhoz és még jobban csókoljam.

- H-Harry – sóhajtok és magamat is meglepem. Nyelvemet végighúzom nyaka vonalán. Egy pillanatra megáll,de aztán puha szája megint az enyémre talál. Kezeit a hátam mögé vezeti és elhúzódik kicsit.

- Lehúzhatom? – óvatosan megrántja a ruhám cipzárját.

A számat rágcsálva,némi hezitálás után bólintok.