Hope u like it. <3
xx
~Alice
Egyre
lassuló lélegzetvétellel pislogok nagyokat,miközben még mindig Harry kezét
szorongatom. Ő rajtam fekszik,óvatosan tartja magát fölöttem,de azért érzem
forró bőrét. Arcát a nyakam es a vállam közötti mélyedésbe temeti,érzem
szuszogását,miközben hüvelykujjával az övére kulcsolt kezemet cirógatja. Lassan
fölemelkedik,haja kócosan hullik arcába,miközben szemeimbe néz. Óvatosan elmosolyodik és homlokon csókol. Aztán kicsit eltávolodik tőlem egész
testével,mire megrándul az arcom. Nagy szemekkel nézem,amint térdére ereszkedik
és . . A gondolattól is pipacs vörös leszek, karomat fejemre rakva takarom el a
kilátást. Halk nevetést hallok aztán megint megérzem puha testét az enyémen.
Keze megtalálja karomat és letolja fejemről. A fülem mögé tol egy kósza
hajtincset és néz rám,nagy zöld szemeivel. Illetve bámul. Mintha nem látott
volna még. Mintha valami csodát látna. Néz. Egyfolytában. Nagyot nyelek,aztán
megpróbálok megszólalni,de amint kinyitom a számat,azonnal be is csukom. Harry felvonja
szemöldökét,szórakozott feje láttán el tudnék süllyedni.
- Na,mi az?
– kérdezi.
- É-én is
pont ez akartam k-kérdezni.
Elvigyorodik.
- Csak
néztem a gyönyörűségesen kipirult arcodat.
Félre
pillantok és halványan elmosolyodom,miközben a pillangóim verdesnek.
- Kíváncsi
lennék mitől pirult így ki . . –száját csibészes,féloldalas mosolyra
húzza,amitől egy pillanatra megáll a szívem. Olyan közel hajol,hogy érzem meleg
leheletét. – Csak nem a megerőltető testmozgástól?
- Jaj . . –
suttogom zavartan és nem merek a szemébe nézni,így a plafont bámulom. Fölnevet.
Pár pillanatig csöndben van,aztán megszólal.
- Milyen
volt? – a hangja,mintha bizonytalanul csengene,ami meglep. Gyengéden maga felé
fordítja tekintetem,így muszáj ránéznem. Hogy kérdezhet ilyet? Miután továbbra
sem szólalok meg,csak számat rágcsálva bámulok ijedten néz rám.
- Ennyire
rossz volt?
Nem tehetek
róla,de elnevetem magam aggodalmas arckifejezésén.
- Most mi
van? –vigyorog értetlenül.
Miután
abbahagyom a nevetést,megemberelem magam és próbálok akár egy értelmes mondatot
kinyögni.
- N-nem volt
rossz.
Fürkészve
néz.
- Mármint,
ez az a „nem volt rossz,elment” dolog? – vonja föl szemöldökét,mire megint
kuncogni kezdek.
- N-nem.
- Akkor? –
faggat tovább.
- J-jó volt
– válaszolom neki vörös arccal.
- Jó?
Mikor hagyja
ezt abba? Rendben,akkor kimondom.
- N-nagyon.
Elvigyorodik
én meg lesütöm szemeim.
- Igen?
- Igen –
suttogom alig hallhatóan.
Ujjával
végigsimít szemhéjamon. Fölpillantok rá. Mosolyog.
- Akkor jó.
Az arcomat
cirógatja,én meg lehunyom a szemem és
élvezem gyengéd ujjai érintését. Aztán hirtelen eszembe jut valami és rossz
érzés fog el. Kinyitom pilláim és ajkamat beharapva nézek rá.
- Neked? –
kérdezem.
- Nekem?
–vonja föl szemöldökét meglepetten.
- Neked
m-milyen . . – elhallgatok zavaromban.
Gyengéden
végigsimít arcomon,miközben folyamatosan mosolyog. Aztán felsóhajt. Én pedig
ideges vagyok,amiért nem mond semmit. Elrontottam volna valamit? Neki nem volt
jó? A gondolatra teljesen elszomorodom.
- Nem volt
jó . .- motyogom elhalt hangon. Harry szemöldöke a feje búbjáig felszalad,arca
meghökkent. Aztán még közelebb hajolva hozzám suttogja:
- Soha
eddigi életemben nem volt ennyire jó.
Hangja
komoly,libabőrös leszek tőle. És el is vörösödöm,amikor rájövök,miről is
beszélgetünk. Oldalra néznék,de már nem tudok,mert számon érzem puha ajkait.
Pár másodpercig mozdulatlanul ott tartja aztán elhúzódik.
- Miből
gondolod,hogy minden,amit csinálsz,az csakis rossz lehet?
Összeráncolom
a szemöldököm és kicsit megrázom a fejem.
- Mert nem
jó ez így . . – rázza meg a fejét ő is.
-
S-sajnálom.
Hitetlenül
elneveti magát.
- Megint
bocsánatot kértél,a semmiért – mondja,majd összeráncolja szemöldökét. –
Bocsánatot kértél azért,aki vagy.
A lélegzetem
elakad,a szám szélét rágcsálom.
-
Kérlek próbálj meg ne így gondolkodni.
Ne nézz ilyen negatívan magadra.
- Az nem
olyan egyszerű – mondom halkan.
- Nem. De
segítek – mosolyodik el.
- H-hogyan?
- El fogom
mondani. . – kis szünetet tart,majd folytatja – mindig el fogom neked
mondani,hogy mennyire,de mennyire jó téged csókolni. Érinteni.
Beszélgetni,nevetni veled – a fülemhez hajol és oda suttogja - mennyire jó érzés benned lenni.
A torkomban
akad a levegő,és lehunyom a szemem. Érzem,amint a nyakamba vigyorog.
- Milyen
gyönyör villan belém,mikor érezhetlek magam körül . . . – morogja.
- H-Harry .
. –dadogom.
Hirtelen
fölemeli fejét,és tekintetével megint fogva tart.
- De persze
nem csak a testedről van szó – megint a homlokát ráncolja. – A gyönyörű
szép,tiszta lelkedre és szívedre is emlékeztetni foglak – jobb kezét a
mellkasomra teszi a szívem fölé. – Imádom hallgatni.
Már megint a
könnycseppek gyülekeznek szemembe,a torkomban gombóc keletkezik. Hogy tud ilyen
szépeket mondani? Főleg,hogy nekem?
- Most miért
sírsz? – kérdezi ijedten.
Mosolyogva megrázom
a fejem,mikor az első könnycsepp végiggördül arcomon.
- Cs-csak .
. annyira . . . Annyira szeretlek.
Elmosolyodik,amit
én viszonzok.
- Én is
téged,kiscsillag.
A
megszólítástól,majd el olvadok,főleg,amikor ajkaink megint egymásra találnak.
- Szeretnél
fürödni? – morogja a számba. Meglep a hirtelen kérdése és elgondolkodom. Izzadt
vagyok,az esküvői mulatságtól meg . . Itt a gondolatmenetem meg is áll,mielőtt
még jobban zavarba jönnék. Egy gondolattól.
- Igen –
válaszolom végül.
- Zuhanyzol
velem? – vigyorog.
- V-veled?
Bólogat.
Szeme csillog,és amikor bólintok még boldogabbnak tűnik,ami engem is
mosolygásra késztet,bár egy kicsit félek ettől az együtt fürdős dologtól.
Hirtelen feltérdel és kiszáll az ágyból. Tátott szájjal nézem,miközben,mindkét
bokámat megfogva húz maga felé,és hihetetlenül gyorsan az ölébe kap. Észbe
kapom,hogy én most meztelen vagyok,és rögtön takarni próbálom magam de Harry
megfogja a kezeim és egyesével a nyaka köré teszi őket,ahol én összekulcsolom
azokat. Úgy fog,mint valami királylányt,miközben végignéz végig néz rajtam.
Közelebb hajolva megcsókolja a halántékom és a fülembe suttog.
- Az ágy
felavatása kipipálva.
Elpirulok,de
nem bírom mosolygás nélkül megállni. Harry a fürdőbe visz,ahol lerak a
földre,maga elé. A nagy tükörben megint végigmér,én viszont inkább elkapom a
tekintetem és a sarokban lévő nagy kádat nézem.
- Nem
szereted magadat nézni a tükörben – suttogja. Bár kérdés is lehetne,sokkal
inkább kijelentésnek szánta.
- Nem –
motyogom.
- Miért?
Nem
válaszolok,továbbra is a fürdőkádat bámulom.
- Mert . .
–kezdi Harry,választ adva a saját kérdésére - . . mert nem szereted magad.
A szívem
kihagy egy ütemet és a tükörre tapad a pillantásom,ahol találkozik Harryével.
Rögtön el is kapom a fejem,de ő az állam alá nyúl és visszafordítja óvatosan.
- Miért? –
kérdezi újból.
- Én csak .
. Nem tudom elfogadni – bár a hangom remeg,sokkal könnyebb Harrynek ezt
elmondanom,mint egykor gondoltam volna.
- Mit?
- Ezt –
bökök a fejemmel a tükör felé,ahol teljesen meztelenül állok. – Se kívül,se
belül.
- Miért? –
kérdezi megint,és mondanám,hogy nem tudom,de folytatja. – Miért gondolod ezt
olyan rossznak? – keze vállamtól a derekamig végigcsúszik,amibe beleremegek.
Megrázom a
fejem.
- N-nem
tudom.
Pár
pillanatig nézzük egymást a tükörben,majd megszólal.
- Na,gyere!
– kezemmel fogva bevezet a zuhanyzóba. A zuhanyrózsát,ami a fejünk fölött
lóg,lejjebb húzza az állványon,hogy a
nyakamig érjen és megengedi,hogy a hajunkat ne érje víz. Hirtelen tör
elő,az első pár pillanatban a hideg víz,ezért megugrom kicsit,ezzel Harrybe
ütközve. Megérzem őt ott lent és zavartan távolodom el,de ő csak nevet. A
kellemesen forró víz végigárad testemen.
- Rád nem is
megy – mondom,arra utalva,hogy a vízsugár nem akkora,hogy őt is érje.
- Először te
jössz,aztán én – fogja meg a kis fémtartón lévő tusfürdőt és a kezébe nyom
belőle. – Fordulj meg!
Úgy
teszek,ahogy mondja,aztán megérzem tenyerét hátamon. Gyengéden dörzsöli át
egész hátamat,lábamat,és mikor fenekemhez ér,zavartan mocorogni kezdek.
Lehet,hogy csak a zavarom miatt érzem ezt,de mintha több ideig tartózkodna nagy
tenyere ezen a testrészemen. Megfordít magával szemben,miközben a víz eléri
hátamat,így már nem ragadok a tusfürdőtől,amiből most megint a kezébe nyom . A
lábamtól halad fölfelé,aztán amikor a lábaim közé ér megremegek és muszáj
megkapaszkodnom a vállába,ami most épp a kezemmel egy vonalban van,mivel Harry
letérdelt közben. Huncutul fölmosolyog rám,minden bizonnyal érezte,amint testem
megfeszül érintésére,de nem tesz megjegyzést csak puszit nyom a pocimra aztán
azt is bekeni. Föláll és két kezével melleimet fogja meg. Felnyögök aprót,nem
tudom megállni,miközben ott mos meg.
- Nagyon
szépek a melleid – mondja rekedtes hangon,felpillantva rám ,mire tátott szájjal
nézek rá először,miközben elvörösödöm,végül pedig nem bírom tovább,elnevetem
magam. – Mi az? – vigyorog.
- N-nem
tudom,csak ez így furcsa volt – nevetek még mindig. Ő is felnevet.
- Hát,ha
egyszer ez az igazság? Komolyan mondom,soha életemben nem láttam még ilyen szép
melleket! – szája egyik széle huncutul fölfelé görbül én meg zavartan kuncogok.
- Jaj,Harry
. . – rázom meg a fejem,de ettől függetlenül mosolygok.
Látom,hogy
szája szélét berágva próbálja elfojtani nevetését,aztán a zuhogó víz felé
fordít,ami tisztára mos. Mosolyogva keni be arcomat,ügyelve nehogy a számba
vagy szemembe menjen. Ujjai finoman,jólesően cirógatnak. Közben barna,tágra
nyílt szemeimbe néz. Az övé jókedvűen csillog,megvillan,amit nem tudok hova
tenni,de közben komolyságot sugároz.
- Komolyan
mondtam. Mindenhol szép vagy nekem.
Hálásan
nézek vissza szemeibe,de zavaromat nem tudom leplezni.
-
M-mindenhol?
- Igen.
- Semmi sem
zavar a külsőmben? – suttogom dobogó szívvel.
Megrázza
fejét.
- És a
s-sebhelyeim? – gondolok most mind,arra a sebemre,amit magamnak okoztam,mind,amiket
nem én tettem.
Halványan
elmosolyodik és megrázza fejét.
- Azok
hozzád tartoznak. Lehet,hogy nem a legszebbek,de te vagy,és nekem így kellesz –
határozottan cseng a hangja,amitől megborzongok. – Lemosom ezt rólad,mielőtt
rád szárad – mondja végül és a zuhanyrózsát levéve felém tartja. – Csukd be a
szemed és vigyázz! – szól,mire nagy levegőt veszek és lehunyom szemeim. A víz
selymes,Harry ujjai puhák,amint hozzám érnek. – Üdv újra itt! – morogja a
hang,mikor már nem kell tartanom,hogy lenyelem a vizet,és szemeim pislogva
kinyílnak. Olyan édesen néz rám,hogy majd’ elolvadok. Aztán,mikor megszólal
megdermedek.
-
Megmosdatsz?
A szívem a
torkomba ugrik. Szeméből ki tudom olvasni,hogy komolyan beszél,és úgy néz ki
örülne neki,de tudom,hogy nyugodtan mondhatnék nemet is,megértené. Ennek
ellenér e bólintok és miközben Harry a zuhanyt visszateszi a helyére,én a
tusfürdőért nyúlok. Már háttal áll nekem,de a válla fölött vissza vigyorog rám.
- Nyugodtan
tapogass csak,bírom az ilyet – szól pimaszul,mire nevetve megrázom fejem,aztán
hátát kezdem bekenni. Tenyereim végigsiklanak izmos hátán,és csak úgy
ámulok,milyen nagy termetű,mennyire szép
a bőre és milyen hihetetlen,hogy ilyen kinézettel én érdeklem őt. Mielőtt
fenekéhez érnék megállok egy pillanatra és bár nem látom tudom,hogy
tudja,milyen vér vörös vagyok,én pedig pontosan tudom,hogy szája széle a füléig
ér,úgy vigyorog.
- Csak
nyugodtan,nem harap – rázza meg kicsit a hátsóját,mire tátott szájjal meredek
rá és hátába ütök. Végül nagyot nyelve hozzáérek ott,mire apró mordulást
hallok,de inkább nem törődöm vele.
-
M-megfordulsz?
Azonnal
úgy,ahogy kérem. Úgy vigyorog,mint egy kisgyerek. Nyomok a szappanból még,és
mellkasára teszem tenyerem,úgy masszírozom bele. Ő fejét lehajtja kicsit,mert
egy fejjel alacsonyabb vagyok nála,és engem néz. Nem látom,mert nem merek
felnézni rá,de folyamatosan érzem égető tekintetét. Karjain húzom végig
kezeim,közben tetoválásait nézegetem. Ahol karja összeforr
vállával,megpillantom a kis „G”
betűt. Végigsimítok rajta ujjammal. Szemem sarkából látom,hogy egy pillanatra ő
is odapillant,de tekintete rögtön visszafordul rám.
- Nagyon
szeretett téged – suttogom,alig hallhatóan.
Érzem,amint
megdermed.
- Miből
gondolod? – kérdez vissza fojtott hangon,mikor tekintetünk összekapcsolódik.
- Téged csak
szeretni lehet – alig hallhatóan mondom,de tudom,hogy hallja,mert elmosolyodik.
Mellkasáról
hasára térek,ahogy megpillantom a pillangót az én hasamban is pillangók
repdesnek. – Hihetetlen.
- Mi? –
kérdezi kedvesen.
- Hogy ezt
tetováltattad magadra. Miattam – nem nézek rá a pillangómat bámulom.
- Miattad
érzem ezt – vonja meg a vállát,és hallom a hangján mosolyát.
Én is
mosolygok,ami rögtön le is hervad rólam,mikor csípőére ér kezem és lejjebb
nézek. Nagyot nyelek idegességemben. Eddig is meztelenek voltunk,az ágyban,amíg
bejöttünk a fürdőbe és itt is. És mindvégig próbáltam kerülni a csípője tájékát
tekintetemmel,nagyjából sikeresen,amikor viszont rápillantottam olyan zavarba
jöttem még csak gondolatban is,mint még talán soha.
Felpillantok
rá,szemei égetnek és felvonja egyik szemöldökét.
- Innen
átvegyem? – kérdezi halkan.
Pár
pillanatig még nézem szemeit,végül megrázom a fejem és remegő kézzel felé
nyúlok. De útközben megállok és visszaesik karom. Harry megfogja kezem és
lassan maga felé vezeti. Idegesen kalapál a szívem,a kezem remeg. Aztán
megérintem őt. Puha. Harry rákulcsolja kezemet. Hangos sóhajt hallok meg.
Fölpillantok rá,szeme elsötétült,homályos tekintettel nyög fel mikor lehúzom
róla rákulcsolt kezem,aztán föl.
- Állj –
fogja meg csuklóm hirtelen és eltolja. Azt hittem valami rosszat
csináltam,aztán felnevet. – Ha nem akarsz még egy menetet,ezt most hagyjuk abba
– csillogó szemekkel hajol hozzám és puszit nyom a homlokomra. Oh. Azt hiszem
értem mire gondol . . . A víz felé
fordul és körbefordul maga körül egyszer kétszer. – Most már mindketten tiszták vagyunk. Alvás –
mosolyog és elzárja a vizet.
Megtörülközve
állunk az ágy mellett,mondani sem mondom,Harry törölt meg. Épp a
pizsamámért,vagyis Harry pólójáért nyúlok,mikor megszólal:
- Minek az?
– vigyorog behuppan az ágyba és magára húzza a takarót. Ezzel nincs is semmi
probléma,csakhogy,nem vett fel semmit,meztelenül fekszik a paplan alatt.
- Így akarsz
aludni? – kérdezem bizonytalanul. Már így is,ahogy most állok előtte ruha
nélkül,teljesen zavarban érzem magam.
Hevesen
bólogat és megpaskolja a helyet maga mellet. Pár pillanatig elgondolkozva
nézek,aztán megvonom a vállam és bebújok mellé. Meleg teste az enyémnek
feszül,de jó érzés,hogy ilyen közel érezhetem őt. Lekapcsolja az éjjeli lámpát,
átkarol,én meg mellkasába fúrom fejem és teljesen ellazulok.
- Hopp,mi
van itt – mondja,mikor keze mellemet súrolja. És biztos vagyok benne,hogy
szándékosan. Fölkapom fejem és ránézek.
- Harry! –
fogom le kezét,mire összekulcsolja az enyémmel.
- Jól
van,jól fogok viselkedni. Bár nehéz lesz,ha itt fekszik mellettem egy szépség.
Meztelenül – néz olyan arccal,mintha valamit nagyon nehéz lenne megállnia.
Felkuncogok.
- Hát jól is
teszed! Viselkedj,különben,felöltözöm! – mondom fenyegetően.
- Igenis
asszonyom! Önért bármit! – nevet,én is fölnevetek,aztán szorosan ölelkezve,a
másik légzését hallgatva,egymás karjaiban ér minket el az édes álom,mely
tényleg szép. Olyan szép.

Nagyon jó lett gyorsan kövit!
VálaszTörlésKoszi:)!
TörlésNagyon tetszett!!:) várom a kövt!:)
VálaszTörlés:')♥
Törlés