36.fejezet

Hellooooo. Nagyon sokáig nem voltam,sajnálom. A kommentekre is csak sokkal később válaszoltam,azért szintén bocsánat,de köszönöm őket! :))
Hope u like it. <3
xx

~Alice

Egyre lassuló lélegzetvétellel pislogok nagyokat,miközben még mindig Harry kezét szorongatom. Ő rajtam fekszik,óvatosan tartja magát fölöttem,de azért érzem forró bőrét. Arcát a nyakam es a vállam közötti mélyedésbe temeti,érzem szuszogását,miközben hüvelykujjával az övére kulcsolt kezemet cirógatja. Lassan fölemelkedik,haja kócosan hullik arcába,miközben szemeimbe néz.  Óvatosan elmosolyodik és homlokon csókol.  Aztán kicsit eltávolodik tőlem egész testével,mire megrándul az arcom. Nagy szemekkel nézem,amint térdére ereszkedik és . . A gondolattól is pipacs vörös leszek, karomat fejemre rakva takarom el a kilátást. Halk nevetést hallok aztán megint megérzem puha testét az enyémen. Keze megtalálja karomat és letolja fejemről. A fülem mögé tol egy kósza hajtincset és néz rám,nagy zöld szemeivel. Illetve bámul. Mintha nem látott volna még. Mintha valami csodát látna. Néz. Egyfolytában. Nagyot nyelek,aztán megpróbálok megszólalni,de amint kinyitom a számat,azonnal be is csukom. Harry felvonja szemöldökét,szórakozott feje láttán el tudnék süllyedni.

- Na,mi az? – kérdezi.

- É-én is pont ez akartam k-kérdezni.

Elvigyorodik.

- Csak néztem a gyönyörűségesen kipirult arcodat.

Félre pillantok és halványan elmosolyodom,miközben a pillangóim verdesnek.

- Kíváncsi lennék mitől pirult így ki . . –száját csibészes,féloldalas mosolyra húzza,amitől egy pillanatra megáll a szívem. Olyan közel hajol,hogy érzem meleg leheletét. – Csak nem a megerőltető testmozgástól?

- Jaj . . – suttogom zavartan és nem merek a szemébe nézni,így a plafont bámulom. Fölnevet. Pár pillanatig csöndben van,aztán megszólal.

- Milyen volt? – a hangja,mintha bizonytalanul csengene,ami meglep. Gyengéden maga felé fordítja tekintetem,így muszáj ránéznem. Hogy kérdezhet ilyet? Miután továbbra sem szólalok meg,csak számat rágcsálva bámulok ijedten néz rám.

- Ennyire rossz volt?

Nem tehetek róla,de elnevetem magam aggodalmas arckifejezésén.

- Most mi van? –vigyorog értetlenül.

Miután abbahagyom a nevetést,megemberelem magam és próbálok akár egy értelmes mondatot kinyögni.

- N-nem volt rossz.

Fürkészve néz.

- Mármint, ez az a „nem volt rossz,elment” dolog? – vonja föl szemöldökét,mire megint kuncogni kezdek.

- N-nem.

- Akkor? – faggat tovább.

- J-jó volt – válaszolom neki vörös arccal.

- Jó?

Mikor hagyja ezt abba? Rendben,akkor kimondom.

- N-nagyon.

Elvigyorodik én meg lesütöm szemeim.

- Igen?

- Igen – suttogom alig hallhatóan.

Ujjával végigsimít szemhéjamon. Fölpillantok rá. Mosolyog.

- Akkor  jó.

Az arcomat cirógatja,én meg lehunyom a  szemem és élvezem gyengéd ujjai érintését. Aztán hirtelen eszembe jut valami és rossz érzés fog el. Kinyitom pilláim és ajkamat beharapva nézek rá.

- Neked? – kérdezem.

- Nekem? –vonja föl szemöldökét meglepetten.

- Neked m-milyen . . – elhallgatok zavaromban.

Gyengéden végigsimít arcomon,miközben folyamatosan mosolyog. Aztán felsóhajt. Én pedig ideges vagyok,amiért nem mond semmit. Elrontottam volna valamit? Neki nem volt jó? A gondolatra teljesen elszomorodom.

- Nem volt jó . .- motyogom elhalt hangon. Harry szemöldöke a feje búbjáig felszalad,arca meghökkent. Aztán még közelebb hajolva hozzám suttogja:

- Soha eddigi életemben nem volt ennyire jó.

Hangja komoly,libabőrös leszek tőle. És el is vörösödöm,amikor rájövök,miről is beszélgetünk. Oldalra néznék,de már nem tudok,mert számon érzem puha ajkait. Pár másodpercig mozdulatlanul ott tartja aztán elhúzódik.

- Miből gondolod,hogy minden,amit csinálsz,az csakis rossz lehet?

Összeráncolom a szemöldököm és kicsit megrázom a fejem.

- Mert nem jó ez így . . – rázza meg a fejét ő is.

- S-sajnálom.

Hitetlenül elneveti magát.

- Megint bocsánatot kértél,a semmiért – mondja,majd összeráncolja szemöldökét. – Bocsánatot kértél azért,aki vagy.

A lélegzetem elakad,a szám szélét rágcsálom.

- Kérlek  próbálj meg ne így gondolkodni. Ne nézz ilyen negatívan magadra.

- Az nem olyan egyszerű – mondom halkan.

- Nem. De segítek – mosolyodik el.

- H-hogyan?

- El fogom mondani. . – kis szünetet tart,majd folytatja – mindig el fogom neked mondani,hogy mennyire,de mennyire jó téged csókolni. Érinteni. Beszélgetni,nevetni veled – a fülemhez hajol és oda suttogja  - mennyire jó érzés benned lenni.

A torkomban akad a levegő,és lehunyom a szemem. Érzem,amint a nyakamba vigyorog.

- Milyen gyönyör villan belém,mikor érezhetlek magam körül . . . – morogja.

- H-Harry . . –dadogom.

Hirtelen fölemeli fejét,és tekintetével megint fogva tart.

- De persze nem csak a testedről van szó – megint a homlokát ráncolja. – A gyönyörű szép,tiszta lelkedre és szívedre is emlékeztetni foglak – jobb kezét a mellkasomra teszi a szívem fölé. – Imádom hallgatni.

Már megint a könnycseppek gyülekeznek szemembe,a torkomban gombóc keletkezik. Hogy tud ilyen szépeket mondani? Főleg,hogy nekem?

- Most miért sírsz? – kérdezi ijedten.

Mosolyogva megrázom a fejem,mikor az első könnycsepp végiggördül arcomon.

- Cs-csak . . annyira . . . Annyira szeretlek.

Elmosolyodik,amit én viszonzok.

- Én is téged,kiscsillag.

A megszólítástól,majd el olvadok,főleg,amikor ajkaink megint egymásra találnak.

- Szeretnél fürödni? – morogja a számba. Meglep a hirtelen kérdése és elgondolkodom. Izzadt vagyok,az esküvői mulatságtól meg . . Itt a gondolatmenetem meg is áll,mielőtt még jobban zavarba jönnék. Egy gondolattól.

- Igen – válaszolom végül.

- Zuhanyzol velem? – vigyorog.

- V-veled?

Bólogat. Szeme csillog,és amikor bólintok még boldogabbnak tűnik,ami engem is mosolygásra késztet,bár egy kicsit félek ettől az együtt fürdős dologtól. Hirtelen feltérdel és kiszáll az ágyból. Tátott szájjal nézem,miközben,mindkét bokámat megfogva húz maga felé,és hihetetlenül gyorsan az ölébe kap. Észbe kapom,hogy én most meztelen vagyok,és rögtön takarni próbálom magam de Harry megfogja a kezeim és egyesével a nyaka köré teszi őket,ahol én összekulcsolom azokat. Úgy fog,mint valami királylányt,miközben végignéz végig néz rajtam. Közelebb hajolva megcsókolja a halántékom és a fülembe suttog.

- Az ágy felavatása kipipálva.

Elpirulok,de nem bírom mosolygás nélkül megállni. Harry a fürdőbe visz,ahol lerak a földre,maga elé. A nagy tükörben megint végigmér,én viszont inkább elkapom a tekintetem és a sarokban lévő nagy kádat nézem.

- Nem szereted magadat nézni a tükörben – suttogja. Bár kérdés is lehetne,sokkal inkább kijelentésnek szánta.

- Nem – motyogom.

- Miért?

Nem válaszolok,továbbra is a fürdőkádat bámulom.

- Mert . . –kezdi Harry,választ adva a saját kérdésére - . . mert nem szereted magad.

A szívem kihagy egy ütemet és a tükörre tapad a pillantásom,ahol találkozik Harryével. Rögtön el is kapom a fejem,de ő az állam alá nyúl és visszafordítja óvatosan.

- Miért? – kérdezi újból.

- Én csak . . Nem tudom elfogadni – bár a hangom remeg,sokkal könnyebb Harrynek ezt elmondanom,mint egykor gondoltam volna.

- Mit?

- Ezt – bökök a fejemmel a tükör felé,ahol teljesen meztelenül állok. – Se kívül,se belül.

- Miért? – kérdezi megint,és mondanám,hogy nem tudom,de folytatja. – Miért gondolod ezt olyan rossznak? – keze vállamtól a derekamig végigcsúszik,amibe beleremegek.

Megrázom a fejem.

- N-nem tudom.

Pár pillanatig nézzük egymást a tükörben,majd megszólal.

- Na,gyere! – kezemmel fogva bevezet a zuhanyzóba. A zuhanyrózsát,ami a fejünk fölött lóg,lejjebb húzza az állványon,hogy a  nyakamig érjen és megengedi,hogy a hajunkat ne érje víz. Hirtelen tör elő,az első pár pillanatban a hideg víz,ezért megugrom kicsit,ezzel Harrybe ütközve. Megérzem őt ott lent és zavartan távolodom el,de ő csak nevet. A kellemesen forró víz végigárad testemen.

- Rád nem is megy – mondom,arra utalva,hogy a vízsugár nem akkora,hogy őt is érje.

- Először te jössz,aztán én – fogja meg a kis fémtartón lévő tusfürdőt és a kezébe nyom belőle. – Fordulj meg!

Úgy teszek,ahogy mondja,aztán megérzem tenyerét hátamon. Gyengéden dörzsöli át egész hátamat,lábamat,és mikor fenekemhez ér,zavartan mocorogni kezdek. Lehet,hogy csak a zavarom miatt érzem ezt,de mintha több ideig tartózkodna nagy tenyere ezen a testrészemen. Megfordít magával szemben,miközben a víz eléri hátamat,így már nem ragadok a tusfürdőtől,amiből most megint a kezébe nyom . A lábamtól halad fölfelé,aztán amikor a lábaim közé ér megremegek és muszáj megkapaszkodnom a vállába,ami most épp a kezemmel egy vonalban van,mivel Harry letérdelt közben. Huncutul fölmosolyog rám,minden bizonnyal érezte,amint testem megfeszül érintésére,de nem tesz megjegyzést csak puszit nyom a pocimra aztán azt is bekeni. Föláll és két kezével melleimet fogja meg. Felnyögök aprót,nem tudom megállni,miközben ott mos meg.

- Nagyon szépek a melleid – mondja rekedtes hangon,felpillantva rám ,mire tátott szájjal nézek rá először,miközben elvörösödöm,végül pedig nem bírom tovább,elnevetem magam. – Mi az? – vigyorog.

- N-nem tudom,csak ez így furcsa volt – nevetek még mindig.  Ő is felnevet.

- Hát,ha egyszer ez az igazság? Komolyan mondom,soha életemben nem láttam még ilyen szép melleket! – szája egyik széle huncutul fölfelé görbül én meg zavartan kuncogok.

- Jaj,Harry . . – rázom meg a fejem,de ettől függetlenül mosolygok.

Látom,hogy szája szélét berágva próbálja elfojtani nevetését,aztán a zuhogó víz felé fordít,ami tisztára mos. Mosolyogva keni be arcomat,ügyelve nehogy a számba vagy szemembe menjen. Ujjai finoman,jólesően cirógatnak. Közben barna,tágra nyílt szemeimbe néz. Az övé jókedvűen csillog,megvillan,amit nem tudok hova tenni,de közben komolyságot sugároz.

- Komolyan mondtam. Mindenhol szép vagy nekem.

Hálásan nézek vissza szemeibe,de zavaromat nem tudom leplezni.

- M-mindenhol?

- Igen.

- Semmi sem zavar a külsőmben? – suttogom dobogó szívvel.

Megrázza fejét.

- És a s-sebhelyeim? – gondolok most mind,arra a sebemre,amit magamnak okoztam,mind,amiket nem én tettem.

Halványan elmosolyodik és megrázza fejét.

- Azok hozzád tartoznak. Lehet,hogy nem a legszebbek,de te vagy,és nekem így kellesz – határozottan cseng a hangja,amitől megborzongok. – Lemosom ezt rólad,mielőtt rád szárad – mondja végül és a zuhanyrózsát levéve felém tartja. – Csukd be a szemed és vigyázz! – szól,mire nagy levegőt veszek és lehunyom szemeim. A víz selymes,Harry ujjai puhák,amint hozzám érnek. – Üdv újra itt! – morogja a hang,mikor már nem kell tartanom,hogy lenyelem a vizet,és szemeim pislogva kinyílnak. Olyan édesen néz rám,hogy majd’ elolvadok. Aztán,mikor megszólal megdermedek.

- Megmosdatsz?

A szívem a torkomba ugrik. Szeméből ki tudom olvasni,hogy komolyan beszél,és úgy néz ki örülne neki,de tudom,hogy nyugodtan mondhatnék nemet is,megértené. Ennek ellenér e bólintok és miközben Harry a zuhanyt visszateszi a helyére,én a tusfürdőért nyúlok. Már háttal áll nekem,de a válla fölött vissza vigyorog rám.

- Nyugodtan tapogass csak,bírom az ilyet – szól pimaszul,mire nevetve megrázom fejem,aztán hátát kezdem bekenni. Tenyereim végigsiklanak izmos hátán,és csak úgy ámulok,milyen  nagy termetű,mennyire szép a bőre és milyen hihetetlen,hogy ilyen kinézettel én érdeklem őt. Mielőtt fenekéhez érnék megállok egy pillanatra és bár nem látom tudom,hogy tudja,milyen vér vörös vagyok,én pedig pontosan tudom,hogy szája széle a füléig ér,úgy vigyorog.

- Csak nyugodtan,nem harap – rázza meg kicsit a hátsóját,mire tátott szájjal meredek rá és hátába ütök. Végül nagyot nyelve hozzáérek ott,mire apró mordulást hallok,de inkább nem törődöm vele.

- M-megfordulsz?

Azonnal úgy,ahogy kérem. Úgy vigyorog,mint egy kisgyerek. Nyomok a szappanból még,és mellkasára teszem tenyerem,úgy masszírozom bele. Ő fejét lehajtja kicsit,mert egy fejjel alacsonyabb vagyok nála,és engem néz. Nem látom,mert nem merek felnézni rá,de folyamatosan érzem égető tekintetét. Karjain húzom végig kezeim,közben tetoválásait nézegetem. Ahol karja összeforr vállával,megpillantom a kis „G” betűt. Végigsimítok rajta ujjammal. Szemem sarkából látom,hogy egy pillanatra ő is odapillant,de tekintete rögtön visszafordul rám.

- Nagyon szeretett téged – suttogom,alig hallhatóan.

Érzem,amint megdermed.

- Miből gondolod? – kérdez vissza fojtott hangon,mikor tekintetünk összekapcsolódik.

- Téged csak szeretni lehet – alig hallhatóan mondom,de tudom,hogy hallja,mert elmosolyodik.

Mellkasáról hasára térek,ahogy megpillantom a pillangót az én hasamban is pillangók repdesnek. – Hihetetlen.

- Mi? – kérdezi kedvesen.

- Hogy ezt tetováltattad magadra. Miattam – nem nézek rá a pillangómat bámulom.

- Miattad érzem ezt – vonja meg a vállát,és hallom a hangján mosolyát.

Én is mosolygok,ami rögtön le is hervad rólam,mikor csípőére ér kezem és lejjebb nézek. Nagyot nyelek idegességemben. Eddig is meztelenek voltunk,az ágyban,amíg bejöttünk a fürdőbe és itt is. És mindvégig próbáltam kerülni a csípője tájékát tekintetemmel,nagyjából sikeresen,amikor viszont rápillantottam olyan zavarba jöttem még csak gondolatban is,mint még talán soha.

Felpillantok rá,szemei égetnek és felvonja egyik szemöldökét.

- Innen átvegyem? – kérdezi halkan.

Pár pillanatig még nézem szemeit,végül megrázom a fejem és remegő kézzel felé nyúlok. De útközben megállok és visszaesik karom. Harry megfogja kezem és lassan maga felé vezeti. Idegesen kalapál a szívem,a kezem remeg. Aztán megérintem őt. Puha. Harry rákulcsolja kezemet. Hangos sóhajt hallok meg. Fölpillantok rá,szeme elsötétült,homályos tekintettel nyög fel mikor lehúzom róla rákulcsolt kezem,aztán föl.

- Állj – fogja meg csuklóm hirtelen és eltolja. Azt hittem valami rosszat csináltam,aztán felnevet. – Ha nem akarsz még egy menetet,ezt most hagyjuk abba – csillogó szemekkel hajol hozzám és puszit nyom a homlokomra. Oh. Azt hiszem értem mire gondol . . .  A víz felé fordul és körbefordul maga körül egyszer kétszer. –  Most már mindketten tiszták vagyunk. Alvás – mosolyog és elzárja a vizet.

Megtörülközve állunk az ágy mellett,mondani sem mondom,Harry törölt meg. Épp a pizsamámért,vagyis Harry pólójáért nyúlok,mikor megszólal:

- Minek az? – vigyorog behuppan az ágyba és magára húzza a takarót. Ezzel nincs is semmi probléma,csakhogy,nem vett fel semmit,meztelenül fekszik a paplan alatt.

- Így akarsz aludni? – kérdezem bizonytalanul. Már így is,ahogy most állok előtte ruha nélkül,teljesen zavarban érzem magam.

Hevesen bólogat és megpaskolja a helyet maga mellet. Pár pillanatig elgondolkozva nézek,aztán megvonom a vállam és bebújok mellé. Meleg teste az enyémnek feszül,de jó érzés,hogy ilyen közel érezhetem őt. Lekapcsolja az éjjeli lámpát, átkarol,én meg mellkasába fúrom fejem és teljesen ellazulok.

- Hopp,mi van itt – mondja,mikor keze mellemet súrolja. És biztos vagyok benne,hogy szándékosan. Fölkapom fejem és ránézek.

- Harry! – fogom le kezét,mire összekulcsolja az enyémmel.

- Jól van,jól fogok viselkedni. Bár nehéz lesz,ha itt fekszik mellettem egy szépség. Meztelenül – néz olyan arccal,mintha valamit nagyon nehéz lenne megállnia. Felkuncogok.

- Hát jól is teszed! Viselkedj,különben,felöltözöm! – mondom fenyegetően.

- Igenis asszonyom! Önért bármit! – nevet,én is fölnevetek,aztán szorosan ölelkezve,a másik légzését hallgatva,egymás karjaiban ér minket el az édes álom,mely tényleg szép. Olyan szép.