14.fejezet

Sok várakozás után itt az új rész!A ruhát és Alice haját is valahogy így képzelem el,mint a képen.:)Sokat nyűglődtem vele,azért remélem tetszeni fog!

xx

ui. igen,látom. a képen az apród.hu befigyel,de sajnálom, már nincs energiám levágni..:S :)

~Alice

Ijedten húzódom arrébb Harry-től,aki zavartan néz.

-Öhm.Kinyitom-mondja,feláll és az bejárathoz sétál.Mámorosan,kissé összezavarodva és vadul kalapáló szívvel bámulok utána.

Mit tett velem?Mit akart?Meg akart..meg akart csókolni?

Nem.Az lehetetlen.A filmekben ezekből a jelenetekből mindig csók lesz.De miért akarna megcsókolni?Mi oka lenne rá?

Nem akart megcsókolni.Miért csókolna meg egy ilyen lányt, mint én?Bárkit megkaphatna.Nincs értelme velem vesződnie.

-Huhh!De jó,hogy itthon vagytok!A segítségetekre lenne szükségem-hallok meg egy vékonyka hangot,majd a hang gazdáját is meglátom.

Eleanor kissé ziláltan közeledik felém,majd leül mellém.Harry is helyet foglal egy fotelban.

-Alice.Segítened kell!-néz rám komolyan.

-M-miben?-nem értem.Miben segíthetnék neki én?

Nagyot sóhajt,majd magyarázni kezd.A lényeg,hogy ő ugye modellkedik egy kisebb cégnél.És minden modellnek hoznia kell magával egy „gyakornokot” ,mivel a legújabb ruhákat reklámozó újságban ilyen „civil embereket” szeretnének beletenni.Az ő gyakornoka pedig az utolsó pillanatban benyomta az unalmast,ezzel cserbenhagyva Eleanort.

-Ennyi idő alatt pedig már nem találok senkit!-szomorkodik.

Én csak megértően bólogatok és nem értem ebbe én,hogy jövök bele.

-Na?Segítesz?-néz rám kiskutyaszemekkel.

-Öhm.Nem teljesen értem.Mégis hogyan?-értetlenkedem.

-Hát te lennél az én „gyakornokom”!-rajzol idézőjeleket a kezével a levegőbe,én meg döbbenten nézek rá.

-T-tessék?-alig jutok szóhoz.

-Ne nézz már így!Hiszen minden adottságod megvan hozzá!-forgatja szemeit,mintha ez annyira egyértelmű lenne.

- M-miféle adottságok?

-Hát nézz magadra!Az alakod!A hosszú lábaid!A formás feneked!És a melleid se rosszak!Sőt!Az enyémeknél mindenképp jobbak-szontyolodik el és lenéz a mellkasára.Zavartan fésülök ki egy hajtincset az arcomból mikor a szemem sarkából észreveszem,hogy Harry alaposan végigmér .A mellkasom tájékán kicsit tovább is időzik a tekintete,mint kéne.Megnyalja ajkait,majd elmosolyodik.

-És hát a gyönyörű kis pofiról ne is beszéljünk!Azok a nagy barna szemek!És a hosszú szempilláid!Irigylem is őket!-mosolyog rám bátorítóan.

A hallottaktól megdöbbenve nézek magam elé.Így gondolja?Hogy én..szép vagyok?Biztos,csak kedvességből mondja

-N-nagyon kedves vagy.D-de nem hiszem,hogy ezek a dolgok igazak lennének-sütöm le a fejem szomorúan.És megint rá kell jönnöm:én ronda vagyok.Nem akarok ronda lenni.

-Ezt hogy érted?-ráncolja a szemöldökét.

-É-én..nem vagyok szép-nézek a szemébe.

Most mindketten összeráncolt szemöldökkel néznek rám.

-Na ide figyelj Alice…A vezetéknevedet elfelejtettem így nem tudok mérgesen rád nézni és kimondani a teljes neved!De figyelj Alice..Alig ismerjük egymást.Szerinted egy majdnem idegennek mondanék ilyeneket,ha nem lennének igazak?

-N-nem tudom.

Nem!Hát persze,hogy nem!Szóval…segítesz?Tudom,hogy nem is igazán ismerjük egymást..És tudom,hogy ez elég nagy kérés.De  nagyon örülnék ha igent mondanál!-fejezi be.

-Én nem t-tudom.Mit kéne pontosan csinálnom?

-Semmi különöset.Csak felveszel szép ruhákat,beállsz ahogy kéri a fotós és lefényképez!

Nem tudom.Tényleg nem.Óvatosan Harryre pillantok,aki csak mosolyog.

-H-Harry?Szerinted?

-Szerintem ez egy remek ötlet!Mindenképp mondj igent!

-Aliceeee.Kérlek!-Eleanor szinte könyörög.

-Harry jöhet?-kérdezem bizonytalanul,mire az említett személy elmosolyodik.

-Hát persze!

-Ühm.Akkor..r-rendben- egyezek bele.

-Nyagyszerű!Akkor öltözettek,indulunk is!-örvendezik.

-Mi?Hova?-nézek meglepetten.

-Hát a fotózásra!

-Az ma van?-a gyomrom görcsbe rándul.

-Igen.Mondtam,hogy kevés az időm!Na!Készülődjetek!-adja ki a parancsot,majd elvonul a sarokba telefonálni.

A stúdió felé menet azon gondolkodom,hogy tulajdonképpen miért is vállaltam ezt el.Simán mondhattam  volna nemet is.De valamiért az igen szó jött a számra.Nem is tudom.Mióta Harrynél vagyok semmi hasznosat nem csinálok.Konkrétan haszontalannak érzem magam.És jó érzés,hogy talán most tehetek valamit és segíthetek is.Valószínű ezért egyeztem bele.

Kiszállunk az autóból és bemegyünk az épületbe.

Hosszú folyosókon megyünk végig,melyekről különböző feliratú ajtók nyílnak.Benyitunk az egyikbe,ami egy hatalmas terembe vezet.

Ámulva nézek körül.A terem közepén egy nagy vászon van és a „fényképezős dolgok”.Ezt azért mondom így mert fogalmam sincs a nevükről.A vászonnál épp egy lány pózol.A fényképész különböző utasításokkal látja el.A terembe van még pár lány akiknek még az utolsó simításokat végzik az sminkükön.

-Erre!-vezet Eleanor minket oda a fotóshoz.

Zavartan gyűrögetem a pólóm végét,mikor megállunk mellette.

-Alan!

A fotós abba hagyja amit épp csinál,ránk néz,majd elmosolyodik.Szőke haja oldalra van fésülve,nagy keretes fekete szemüveget hord.

-Itt lenne az én jelöltem!-mosolyog büszkén Eleanor,majd rám mutat.

-Nahát,nahát!Micsoda szépség!-mondja én pedig érzem,hogy vörösödöm-Alan vagyok.Megtudhatom magácskát hogy hívják?-kérdezi és a kezemért nyúl.

-A-alice vagyok-nyögöm,ő pedig belecsókol a kezembe.Ettől teljesen zavarba jövök,a szemem sarkából pedig látom,hogy Harry megfeszül.

-Igazán örülök a találkozásnak Alice!-mosolyog és fölegyenesedik.-Volt már dolgod modellkedéssel?

-Öhm.Nem.Semmi.

-Sebaj.Majd belejössz-kacsit rám.

-Öhm.Harry vagyok.Alicet kísérem-mondja hirtelen Harry és a kezét nyújtja,Alan elfogadja,majd kezet ráznak.

-Eleanor megmutatnád neki a ruhákat?Ti vagytok az utolsók,de már majdnem mindenkivel végeztem.

Igen.Akkor mindjárt jövünk!Gyertek!-fogja meg a kezemet és maga után húz Harryvel együtt.

Miután El megmutatja a ruhákat,kiválasztja amiket nekem kell viselni és egy kisebb öltözőbe megyünk át.

-A méretetek az előző „jelöltemmel” kábé ugyanolyan,de ha nagy az eltérés,se perc alatt rád igazítjuk!- mondja lelkesen. - Először ezt a szettet vedd fel!- nyom a kezembe egy nagyon- nagyon rövid farmergatyát, egy halványrózsaszín színű nagyon-nagyon kivágott topott és egy tornacipőt.

Harry csak felvonott szemöldökkel,mosolyogva néz.

-Bár Londonban vagyunk,közeleg a nyár!Közeleg?Néhány nap és itt van!Imádom a nyarat!-mosolyog,majd egy függöny felé terelget. -Itt öltözz fel!-közli,majd rám húzza a függönyt.

Felveszem a ruhákat,majd kimegyek.Eleanor elégedetten mosolyog,Harry pedig..beleharap az ajkába.

-Hát ez csodálatos! - áradozik Eleanor.

Összekulcsolt kezekkel magam előtt bámulom a földet,mikor hirtelen eszembe jut valami.A csuklómra pillantok,majd Harryre.

-Harry..a csuklóm..-mondom halkan és végigsimítok a még mindig vágásokkal teli csuklómon.Eleanor elképedve néz rám,Harry pedig elém lép és megfogja kezem.

-El,ezzel mi legyen?A képeken látszana?

-Öhm.Nem tudom.De figyeljetek,nem probléma!Teszünk rá egy kis alapozót,de ha az nem jó, Alan simán kiretusálja!E miatt nem kell aggódni!Szólok is neki!És ide küldök egy sminkest is!-mondja majd magamra hagy Harryvel.

Ő csak mosolyogva néz engem.Illetve bámul.Végigvezeti rajtam tekintetét néhány helyen kicsit tovább is elidőzik.Zavaromba kicsit megpróbálom magamon följebb húzni a felsőt,hogy  kevesebbet mutasson.Harry közelebb lép megfogja a felső végét és visszahúzza.

-Így nekem jobban tetszik-mondja rekedtes hangján.Rekedtes.Ez a szó illik legjobban a hangjára.Dallamos..Bizsergető..Nyugtató..Rekedtes.

Nagyot nyelek és visszahúzom a pólót.

-D-de én ú-úgy nem szeretném-dadogom és az ajkamba harapok.

Elmosolyodik.

-De én meg így szeretném-ezzel megint lejjebb húzza.

Hitetlenkedve nézek rá.

-Harry!N-ne!-próbálok magabiztosan szólni.

Komolyan néz rám,de a szája megrándul,így tudom milyen jót mulat rajtam.

-Rendben gyönyörűm.Sajnálom.Ahogy te szeretnéd.Ha neked így a legjobb..akkor így lesz –morogja és még följebb húzza a felsőt a vállamon. Gyengéden elmosolyodik.

Nagyot nyelek és félrenézek.

-Öhm,most akkor jön a sminkes?-kérdezem,mire elneveti magát.

Miután a fejemre kennek egy adag szolid sminket,visszamegyünk Alenhez.A hajammal nem akartak semmit sem csináli,csupán megfésülték.

-Tehát akkor..Alice kérlek állj be!-mondja én meg zavartan a fehér vászon elé sétálok.Szerencsére már csak néhány ember lézeng körülöttünk,a legtöbben már elmentek.

-Eleanor segíts neki!-kéri Alan.

-Nézd!Valahogy így!-mondja,majd felvesz egy pózt a vásznon kívül.Bólintok,majd megpróbálok én is úgy beállni.

-Remek!Most pedig maradj így kedves!Úgy!Nagyszerű!-mondja,miközben a gépet kattintgatja folyamatosan.

Próbálok mozdulatlan maradni,a szemem sarkából viszont látom Harry mosolyát.

-Még egyet kérnék gyönyörűm!Lehetne,hogy esetleg az arcod kifejezőbb legyen?

Zavartan nézek Alan-re,fogalmam sincs mire gondol.

-Mondjuk lehetne egy kicsit…szexibb…erotikusabb.

Döbbenten nézek rá,Harry pedig olyan hangosan kezd el nevetni,hogy mind oda kapjuk a fejünket.Összegörnyedve nevet,míg mi csak nézünk.Kis idő múlva,mikor abbahagyja,nevetéstől könnyes szemekkel egyenesedik fel és próbál komoly maradni.

-Öhm..bocsánat-motyogja,de szája ismét mosolyra húzódik így újra megpillantom mély kis gödröcskéit.Én és a többiek csak értetlenül nézünk rá.

-Nézd Alice!Valahogy így!-szól El és felvesz egy arckifejezést,majd váltogatja a különböző pózokat.

-É-értem-szólok félénken,majd megpróbálok én is úgy nézni,mikor egy hangos nevetést hallok meg,ami ismét a göndörtől jött.

-Na jó,elég ebből!Így nem lehet dolgozni!Harry lennél oly szíves és kimennél míg elkészítjük ezt a fotósorozatot?-kérdezi Alan.

-Nem-vágja rá az említett, szemrebbenés nélkül.Alan összeráncolt szemöldökkel néz  rá.

-Harry!Kérlek hoznál nekem egy pohár kávét az automatából?Az előtérben van-szól Eleanor.

-Alice?-néz rám kérdőn.

-Öhm..t-talán tényleg jobb lenne ha kimennél…

Harry szeme egy ideig hármunk között cikázik,majd bólint és elhagyja a termet.

Kicsit rossz érzéssel nézek utána,de nincs időm sokat gondolkodni,máris folytatjuk a fotózást.Ezek után minden simán megy,egyre jobban belejövök.

Több ruhát felpróbálva állok be a kamera elé,ahol a profi fotós eszeveszetten nyomkodja a gépet.

-Csodálatos!Egyszerűen fantasztikus!-áradozik,miközben éppen guggolva kattintja el a gépet.

Harry még mindig nem  jött vissza és ez..rossz.Azt szeretném ha itt lenne.

-T-tarthatnánk egy kis szünetet?-kérdezem,mert meg szeretném keresni Harryt.

-Legyen-válaszol Alan és eltűnik az egyik ajtó mögött.

Eleanor a telefonját nyomkodja én meg Harry keresésére indulok.

Az előtérben,egy kisebb kávézó áll,ott találom meg,amint a pultnál ül háttal nekem,vele szemben pedig egy hosszú éjfekete hajú lány nevetgél.Éppen egy tincsét tekergeti ujjai között és nagyban magyaráz.

Nem tudom odamenjek-e,így csak tétlenül álldogálok és nézek.A lány gyönyörű,haja úgy,omlik vállára,mint valami függöny,mosolya pedig elragadó.Sokkal szebb nálam.Bár mondjuk ez nem újdonság,nálam mindenki szebb.És ahogy ott ül mellette Harry…tökéletesen összeillenek.A lány elég határozottnak és magabiztosnak tűnik.A férfiak szeretik ezeket a tulajdonságokat.Én meg…én meg csak úgy vagyok.Én Alice Jones,a csúnya lány aki nem kell senkinek.

Azon kapom magam,hogy egy kósza könnycsepp folyik le az arcomon,és már mennék is vissza mikor meghallom a rekedtes hangot,amint a nevemen szólít.

-Alice?-jön oda hozzám összeráncolt szemöldökkel-mi a baj tündérrem?

Letölröm a könnyemet,és nagyot sóhajtok.

-S-semi.Cs-csak meg akartam kérdezni…,hogy vi-visszajössz?-nézek rá föl.

Elmosolyodik.

-Szeretnéd?

Nagyot bólintok.

-Hát persze-kisimít egy tincset az arcomból.

Hazzie!Nekem most mennem kell!-jön oda hozzánk a lány és szomorúan néz-De majd hívj!-vigyorog és egy kis fehér lapot ad Harrynek.Beleharap az ajkaiba,majd egy puszit nyom az arcára-várom a hívásod!-kuncog és kitipeg az épületből.

Harry fogja a kis lapot,összegyűri és a mellettünk lévő kukába hajítja.

-Gyere!-nyújtja a kezét én pedig mosolyogva elfogadom.

-Úgy!Igen!Na!Szuper-dicsér meg Alan,mikor az utolsó előtti ruhaszett van rajtam.

Harry most csak csöndben figyel,csakúgy,mint Eleanor

-És akkor most jöjjön az utolsó ruha!De ebben van egy kis változás.Ez lenne az eredeti helyett-mondja Alan és a kezembe nyom egy csomagot,de a ruha nem látszik benne.

-R-rendben.

Eleanorral együtt megyek az öltözőbe.Mikor a ruha elém kerül nagyokat pislogva nézem azt.

Egy hófehér,teljesen egyszerű,koktélruha féleségű egyberuha.Pántja nincs.Deréktól lefelé többrétegű és a derék résznél olyan mintha egy anyag fogná össze,pedig az ugyanúgy a ruha része.

-E-ez…-nem jutok szóhoz.Még sosem volt rajtam ilyesmi.

-Tetszik?-mosolyog El.

Bólintok.

-Na,akkor vedd fel!-ezzel betol a függöny mögé.

Mikor kijövök Eleanor eltátja a száját majd elégedetten bámul.

-M-mi az?-kérdezem,mikor jó ideje már csak mosolyog.

-Harrynek el fog állni a szava!

-M-mi?M-miért?

-Gyönyörű vagy benne!

-Öhm,köszönöm,de nem hiszem…

-Dehogyisnem!Nézd meg a tükörben!-a tükör elé rángat,de én becsukom a szemem-na ugye?Mi?Miért csuktad be a szemed?

-Inkább nem akarom látni-motyogom.

-Miért?Lélegzetelállító vagy!

Megrázom a fejem.

-Alice!-emeli fel a hangsúlyt és bele csíp a karomba.

-Aú!-mondom és kinyitom a szemem,azzal a szándékkal,hogy gyorsan vissza is csukom.

De már késő volt,megláttam magam.Szörnyen néztem ki.Egyszerűen undorítóan.A ruha combközépig ért,így csak még jobban látszottak a ronda lábaim is.Inkább elfordultam a tükörtől.

-Na,mit szólsz?-kérdezi El csillogó szemekkel.

-Hát az biztos,hogy lélegzetelállító.Lélegzetelállítóan ronda-nyögöm kétségbeesetten-én ebben ki nem megyek!-suttogom.

-Alice!Gy-ö-ny-ö-r-ű v-a-gy!-szótagolta-és most húzzál kifelé,mert már várnak!-egy pillanatra megijedtem,hogy tényleg felidegesítettem,de a szája szélén lévő kis mosolyból tudtam,hogy nem.És az ő kedvéért kimentem.

Mezítláb sietek a hosszú folyosón,szinte már futva haladok,mikor a sarkon hirtelen beleütközök valakibe.

-J-jaj,b-bocsánat!-nézek fel ijedten,mikor egy smaragdzöld szempárral találom szemben magam,mely fényesen csillog.Harry szájtátva bámul rám,szemei kikerekednek.Talpamtól a fejem búbjáig végigmér és beleharap alsó ajkába.

-H-Harry,b-baj van?-kérdezem ijedten.

Hitetlenül megrázza a fejét és mutató ujjával gyengéden végigsimít arcomon.Sok időbe telik,mire végre megszólal:

-Gyönyörű vagy-suttogja rekedtes hangján.

13.fejezet

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hozom az új részt.Azért remélem tetszeni fog!xxx

~Harry


-H-Harry..én..szeretnék N-Neked mutatni v-valamit-mondja félénken.
Érdeklődve nézek végig Alice-en,aki most zavartan gyűrögeti az egy szál törülköző szélét,ami köré van csavarva.
Alice nagyot nyel majd mélyen a szemembe néz.A törülköző szélét megfogja és óvatosan lejjebb húzza.
Döbbenten nézek rá,miközben az apró anyag egyre lejjebb csusszan,mígnem megpillantom melle szélét.Nagyot nyelek mikor néhány pillanatra megáll és a földet bámulja.
-K-kérlek.F-folytasd-suttogom rekedt hangon.

Lassan felemeli fejét,és a szemembe néz.Majd elengedi a törülközőt,ami a földre esik,én pedig szájtátva nézek végig meztelen testén.

Kipattannak a szemeim és zihálva próbálom visszanyerni normális szívritmusom.Álom.Csak egy álom..

Nagyot sóhajtok és a plafont nézem.Halk szuszogásra leszek figyelmes.Ezen automatikusan elmosolyodom,majd Alice felé fordulok.Rápillantok és egy pillanatra elakad a lélegzetem.Olyan gyönyörű.Összegömbölyödve fekszik,két kezét összeteszi és arra hajtja rá fejét.Haja kócosan össze-vissza fonódik körülötte,s terül szét párnáján.Néhány nagyobb szusszantásnál hosszú szempillái megremegnek.

Nem tudom meddig nézhettem de egyszer csak arra leszek figyelmes,hogy elmosolyodik.Álmában mosolyog.Boldogsággal tölti el a szívem,hogy így látom.

Halkan feltápászkodom,és a a fürdőszoba felé veszem az irányt,mivel tegnap nem fürödtem.Miután végzek,felveszek egy tiszta alsógatyát és egy melegítőalsót,így félmeztelenül megyek ki a konyhába valami reggeliért.Kenyeret vágok,megpirítom ráteszek valami felvágottat és apró koktélparadicsomokat teszek egy kis tálba.Narancslét töltök két pohárba.Ezeket ráteszem egy tálcára és visszamegyek a hálószobába.

Ő még mindig édesen alszik,ezért halkan leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre,majd visszafekszem mellé.

Nagyjából fél óráig alszik még,addig pedig jól szemügyre veszem arcának minden apró kis szegletét.Észreveszem,hogy a bal szemöldöke felett egy kicsi seb helye látható.Összeráncolt szemöldökkel vizslatom,kezemet nyújtom,hogy megérinthessem de inkább nem teszem.Helyette valami más jut az eszembe.Megtámaszkodom az egyik könyökömön és lélegzet visszafojtva felé hajolok.Mikor elérem fehér arcát egy aprócska puszit nyomok rá.A bőre hihetetlenül puha.Nem bírom ki hogy ne tegyem ezt még egyszer,de most kicsit tovább pihentetem  arcán ajkaimat.

Halk sóhajtást hallok,így gyorsan visszahúzódom.Mocorgoni kezd,majd kinyitja szemeit.

-Jó reggelt napfény!-üdvözlöm mosolyogva.

Pislog néhányat,majd félénken megszólal:

-Sz-szia.

-Hogy aludtál?

-J-jól köszi.Te?

-Én is.Melletted nem lehet nem jól aludni-vigyorgok.

Zavartan néz rám.Egyrészt attól,amit mondtam,másrészt mert észrevette meztelen felsőtestem.Magamba ezt nagyon viccesnek találom így elvigyorodom.

-Álmodtál valamit?

Némi habozás után válaszol.

-N-nem.Te?

-Nem-jelentem ki határozottan.Pedig ha tudná..Ha tudná,hogy álmomban róla fantáziálgatok.

-Éhes vagy?

-I-gen.

Megfordulok,elveszem az étellel megrakott pakkot,majd leteszem közénk.Tágra nyílt szemekkel néz majd óvatosan elmosolyodik.

-K-köszönöm.

Feltápászkodik és elvesz egy szendvicset,majd enni kezd.Én is neki kezdek.

-Még sosem ettem ilyen kicsi paradicsomot-mondja hirtelen.

Hát persze,hogy nem.Ez a drágábbik fajta és neki ilyen „luxus dolgokat” sosem vettek.

-Megkóstolod?-mosolygok,kiveszek egyet és a szája felé tartom.

Zavartan bólint,én meg már a szájához érintem.

-Nyisd ki!-nevetek.Résnyire nyitja a száját,én pedig beleteszem a piros kis zöldséget.Megrágja majd lenyeli.

-Finom-bólint.

-Még egyet?-meg sem várom a válaszát,a szájába nyomom, ő meg meglepetten néz,majd megeszi.

-E-egyedül is tudom,hogy kell betenni a számba-nevet félénken,mire mosolyognom kell.

-De én sokkal jobban csinálom-kacsintok rá,és szájához emelek még egyet.Ő viszont szorosan összeszorítja ajkait.

-Naa!Mi az?-nevetek és próbálom betuszkolni a száján azt a nyomorult parit.Összeszorított ajkakkal nevet.

-Hát jó…-hirtelen az oldalába bökök amitől kicsit felsikít,de ajkait rögtön becsukja,így időm sincs semmire.Felé közelítem kezem és csikizni kezdem,mire becsukott szájjal nevet.

-Edd meg a paradicsomot!-nevetek én is,mire megrázza a fejét.

Tettetett fáradsággal sóhajtok egyet majd leteszem szegény paradicsomot.Erre elmosolyodik.Azt hiszi győzött.

-Szóval nem kérsz paradicsomot…akkor nem erőltetem-a tálcát kicsit arrébb tolom és bámulni kezdem.Zavartan néz rám és egyre jobban vörösödni kezd.

-M-mi az?-kérdezi,de én meg se szólalok csak tovább bámulom.Úgy látszik nem bírja tovább ugyanis lesüti szemeit.Erre vártam,mutató ujjammal felé közelítek,majd gyengéden végigsimítok ajkain.Ennek hatására egy kissé megrándul szája,és felpillant rám.

-M-mit csinálsz?-suttogja.

Nem szólok csak ajkait simogatom,míg egyre közelebb kerülök hozzá.Térdeimre ülök és felé hajolva a fülébe suttogom.

-Hidd el,el tudom érni,hogy megedd azt a paradicsomot-suttogom csábos hangon.Ez  azért így vicces,ugyanis mégiscsak egy paradicsomról beszélünk.Érzem ahogy teste megdermed,szívverése és lélegzete felgyorsul.

Haját óvatosan arrébb teszem nyakáról,majd ajkaimmal apró puszit nyomok rá.Teste teljesen forró.Tovább csókolgatom míg végül egy apró sóhajt nem hallok.Elmosolyodom és kezemmel a tálca felé nyúlok egy paradicsomért.Tovább puszilgatom,hallom zihálását ami azt jelenti szája nyitva van.Ránézek,szemei csukva vannak,majd beteszem ajkai közé a zöldséget.Mikor megérzi azt,rögtön megtartja szájával és beveszi.Szemeit kinyitja,így találkozik enyéimmel.Óvatosan elmosolyodom és fülébe suttogom:

-Mondtam én - még egy utolsó puszit nyomok nyakára,majd feltápászkodom és kimegyek a szobából.

Kiveszek két tányért és megpakolom tésztával,arra pedig bolognai szószt teszek és sajtot reszelek.Egy mosoly csúszik fel arcomra mikor a néhány órával ezelőttire gondolok.Alice nagyon meglepődött a kis „magánakciómon”,az biztos.De éreztem.Éreztem,ahogy egyre gyorsabban kalapált a szíve,és halottam elfojtott zihálását is.

-Alice,jössz?-kiabálom a a lakás másik végébe.

Nem válaszol,néhány pillanat múlva viszont meglátom ahogy felém közeleg.

-Tessék-mosolyogva adom neki oda az egyik tányért.Néhány órája reggeliztünk,de tulajdonképpen mi egyfolytában eszünk.Visszafordulok a pulthoz,hogy elvegyem az én „adagom”,de a következő pillanatban „jaj!” kiáltást hallok és egy hangos csörömpölést.Megpördülök a tengelyem körül és akkor látom meg,hogy az eltört tányér a bolognaival együtt a földön hever.Alicere nézek aki félve pillant rám és hátrálni kezd.

-H-Harry,én nem akartam!S-sajnálom!

Értetlenül nézek rá,nem értem miért veri ezt ilyen nagy dobra.

A szemébe nézek,ahonnan most egy könnycsepp gördül ki.

-Alice,mi a-kezdek bele de közbevág.

-Nem volt szándékos!K-kérlek ne haragudj!Cs-csak ne..k.kérlek cs-csak ne…-suttogja majd a nappaliba fut és összegömbölyödik a kanapén.

Döbbenve követem őt,nem értem ezt az egészet.

-Alice?Mi a baj?-fejét ölébe temeti és teljesen összehúzódik.

Leülök mellé és kezemet vállára teszem.

-Mi a baj?

-A t-tányér…-elcsuklik hangja.

-Ezért sírsz?-hitetlenül felnevetek.-De hát semmi baj!Majd föltakarítjuk!

Lassan felpillant rám és nagy szemeivel értetlenül néz rám.

-N-nem haragszol?

-Dehogyis!Mondom,hogy semmi baj!Megesik az ilyen!-mosolygok.

Összeráncolt szemöldökkel néz rám.

-R-régen..ezért már..rég m-megvertek volna-suttogja és újabb könnycsepp gurul le puha kis orcáján.

Nem tudom elhinni. Ilyenekért verték őt? Egy ártatlan kislányt?

Nem bírok tovább tétlenül ülni ott,a kanapé egyik oldalának a karfájához támasztom hátam és Alice-ért nyúlok.Lábaim szétteszem és oda húzom magamhoz.Így hátát most mellkasom támasztja.Karjaimmal körbe fogom derekát,arcomat pedig odadörgölöm az álla és nyaka közötti részhez.

-Sajnálom.Nagyon sajnálom.De én sosem tennék veled ilyet Alice.Sosem bántanálak.Sosem,érted édes?-suttogom nyakába.

Nagyot sóhajt és aprót bólint.Kezd megnyugodni.Egyik kezemmel arcához nyúlok és hüvelykujjammal letörlöm az ott maradt rakoncátlan könnycseppet.

-Minden rendben-nyugtatom tovább.

Kis idő múlva megszólal.

-Miért vagy velem ilyen?

Kérdőn nézek rá.

-Milyen?

-Ilyen…kedves.

Elnevetem magam.

-Kedves?-kérdezek vissza.

-Igen.És…és..gy-gyengéd.

-Gyengéd lennék?-suttogom fülébe,amitől megborzong.Nem válaszol csak lesüti szemeit.

Igazából érdekesnek találom,hogy ezt így nyíltan megkérdezi.

-V-velem még…Még sosem bánt így senki-suttogja.

Ettől összeszorul a szívem.

-Senki?

-Gondolom anyukám régen.De e-engem mindig kiközösítettek a suliban is.M-mindig bántottak.Nem is ismertek…De..de te nem bántasz.Te más vagy-motyogja lesütött szemekkel, felém fordul,majd rám pillant.

Le sem tudom róla venni a szemem.Csak áhítattal bámulom Őt.

-Miért?-teszi fel az egyszavas kérdést,de én tudom mire gondol.Pontosan tudom.

-Mert én…én nem tudom.Én csak…-nem tudom befejezni a mondatot,nem jönnek a számra a szavak.Csak meredten nézzük egymást.Felé hajolok és homlokom az övéhez nyomom.

Meg akarom csókolni.Érezni akarom a száját az enyémen.Ajkai ízét…Könyörgő tekintettel nézek szemébe,de az övéből nem tudok semmit sem kiolvasni.A néma szobában csak harsány szívverésünket és levegővételeinket lehet hallani.Lenézek apró kis szájára majd vissza a szemébe.Tekintetéből döbbenet tükröződik,nagyot nyel.Teljesen felé hajolok,ajkaim már majdnem az övéin vannak.

Ekkor hirtelen megszólal a kapucsengő.

12.fejezet

~Alice



A film tetszett,egy romantikus vígjáték.Először nagyon furcsa volt ilyen nagy vásznon nézni,de később megszoktam.A szemem sarkából láttam,ahogy Harry néha felém pillantgat.Mikor az italáért nyúlt,véletlenül megérintette a kezem,amitől libabőrös lettem.Nem tudom miért van ez.
Mikor kijövünk a teremből rájövök,hogy nekem sürgősen el kell mennem wc-re.Félénken Harry mellé állok és közelebb hajolok hozzá.
-H-Harry.Elmehetnék wc-re?
Elmosolyodik.
-Persze.Ott van!-mutat az ajtó felé-Oda találsz egyedül?Mert akkor mi megvárunk itt.
-I-igen-bólintok és elindulok a mutatott irány felé.
Miután végeztem,kilépek a folyosóra és Harryék irányába nézek,de nem látok senkit.Megdermedek és nem tudom mit tegyek.Hirtelen elönt a pánik és idegesen kapkodom össze-vissza a fejem,hátha meglátom őket.Elindulok az egyik irányba,egy hatalmas embertömegen próbálok átjutni sikertelenül.Az emberek lökdösődnek én pedig egyre jobban félek.Hol vannak?Itt hagytak?Egyedül?Könny szökik a szemembe,a sírás határán állok.
Aztán hirtelen hátulról egy érintést érzek a vállamon és megfordulok.Ő áll előttem,göndör haja homlokába lóg.Elönt a megkönnyebbülés majd hirtelen felindulásból hozzá bújok és megölelem.Testartásán érzem,hogy meglepődik,de néhány másodperc múlva szorosan visszaölel.Így állunk,szorosan ölelkezve egy darabig,míg le nem nyugszom és eszembe nem jut zavarba jönni.Ekkor elhúzódom és zavartan lesütöm a szemem.
Harry az állam alá nyúl és lassan felemeli azt.
-Ez meg mi volt?-kérdezi mosolyogva.
Félve nézek a szemébe.
-B-bocsánat.Cs-csak nem láttalak és nagyon  megijedtem.
Érdeklődve néz rám.
-Pedig végig ott álltunk.Talán a nagy tömeg eltakart.
-I-igen,valószínű.M-még egyszer bocsánat.N-nem akartam így neked rontani csak..
-Nyugi Alice!Semmi baj!-mondja mosolyogva,majd kezét arcomhoz támasztva,hüvelykujjával végigsimít arcomon.Érintésétől bizsereg a bőröm.Én csak a földet nézem zavartan.Keze egyre lejjebb csúszik,majd megtalálja enyémet és összekulcsolja őket.
-Mehetünk?
-Igen-bólintok,majd megindulunk visszafelé.
Eleanor és Louis érdeklődve figyelik,ahogy feléjük sétálunk.
-Na meg van a nemszerelmes pár!-mondja Lou mosolyogva.
Lesütöm a szemem.
-Louis.Kuss!-mondja Harry zavartan.
Louis elneveti magát.
-Jól van nyugi!Csak vicceltem!-kacsint ránk.
-Nincs kedvetek bowlingozni?-kérdezi hirtelen Eleanor.
Rajtam kívül mindenki bólint.Mivel nekem fogalmam sincs,hogy kell ezt játszani.



A bowling teremhez érve a fiúk fizetnek,aztán kapunk ilyen fura cipőt.Elég kényelmetlen.Odamegyünk az egyik pályához,Louis beírja a gépbe a nevünket.
-Játszottál már ilyet,Alice?
-N-nem.
-Akkor majd Harry megtanít!-kacsint rám.
-Gyere!-int az említett személy,egy labda féleséget fogva a kezében.
-Majd én megmutatom előbb!-szól Loui majd nekifut és eldobja a labdát.A golyó csak néhány bábut lő ki,a legtöbb állva marad.
-Na ez béna volt!-nevet Harry.
-Jól van,jól van!Ez még csak az első volt!-magyarázkodik,mire elmosolyodom.
-Megpróbálod?-kérdezi tőlem Harry.
-Ühüm.
A pálya széléhez vezet,és a kezembe nyomja a golyót.A hirtelen súlytól elvesztem egyensúlyom és kissé eldőlök.
-Jaj bocsánat!-nevet Harry és segít megtartani a labdát.
Tényleg nagyon nehéz az én erőtlen testemhez képest.
-Segítek,oké?-kérdezi majd a hátam mögé áll.Mellkasa hozzásimul hátamhoz én pedig megdermedek az érintéstől.Karjaival átölel és megfogja a labdát.
-Most pedig..-suttog a fülembe,majd beáll a "dobó pózba" és engem is úgy korrigál.A labdát még mindig ketten fogjuk,a szívem pedig hevesen dobog.
-Lóbáld meg..-suttogja.
Úgy teszek,ahogy mondja.
-És..engedd el!-suttog még mindig a fülembe.
Elengedjük a labdát,ami a pályán végigmegy,egy kissé lassan.Lassan megy,de biztosan.A végén pedig eltalálja a bábuk felét.
-De jó!-mosolyogva fordulok Harry felé.
Ő is mosolyog,majd hirtelen magához von és megölel.
-Olyan jó mosolyogni látni!-mondja halkan.
Érzem,hogy kicsit elpirulok.
-Na akkor kezdődhet a verseny!-kiált Louis.


Olyan két óra múlva befejezzük a játékot és elindulunk hazafelé.Harry lett a győztes,én pedig utolsó lettem,de nem bánom.Nagyon jól éreztem magam.Minden körnél,amikor elengedtem a labdát,mintha valami mást is elengedtem volna.A múltamat.Mikor a golyó eltalálta a bábukat,amik ledőltek olyan volt,mintha a golyó eldöntötte volna a rossz dolgokat az eddigi életemből.
Sokat nevettünk és azt hiszem ez jót tett nekem.Eleanorék is nagyon kedvesek voltak.
Harryvel a ház felé tartunk miután elbúcsúztunk Louiséktól.Mikor beérünk a házba Harry hirtelen felkap és megindul velem a fotel felé.Ijedten nézek rá,nem értem mit akar.Leül a fotelbe,engem pedig az ölébe ültet és mosolyogva néz rám.
-Jól érezted magad?
-I-igen.
-Akkor jó-vigyorog.
Néhány másodpercig csendben maradunk,de Harry folyamatosan vigyorog és engem bámul.
-M-mi az?-kérdezem zavartan és fészkelődni kezdek az ölében.
-Semmi-vigyorog még mindig.
-A-akkor miért nézel?
-Nem is tudom.Baj ha nézlek?-vonja fel a szemöldökét.
-N-nem cs-csak nem értem,hogy miért..-az arcom vörösödni kezd.
-Hát.Valahogy úgy érzem,hogy muszáj téged néznem-nevet-elvégre más nincs a szobában-kacsint rám.
Igaz.Mit nézzen,ha csak én vagyok itt?Bár azért a nézés és bámulás között is van különbség.
-Éhes vagy?-kérdezi hirtelen.
-I-igen.
-Rendben.Akkor mi lenne ha lefürödnél addig,már későre jár.Én meg ágyba hozom a vacsorát-a szeme felcsillan és szélesen mosolyog.
-A-az nagyon jó lenne.D-de mindig te csinálsz mindent.Segíthetnék..
-Szívesen csinálom.
Kétkedve nézek rá.
-Mármint szívesen csinálom.De csak Neked.
Lesütöm a szemem és szégyenlősen elmosolyodom.
-Sz-szeretnék segíteni.
Elmosolyodik.
-Rendben.De előbb..Fürödjünk le.
-O-oké.
Kiszállok az öléből és elindulok a hálószoba felé.Hallom ahogy jön utánam.Kiveszek a fiókból tiszta alsóneműt,Harry pedig felém nyújt egy pólót.
-Új pizsama.Az előzőt a szennyesbe tettem-mondja.
-K-köszi-veszem el a nekem jóval nagyobb "Harry pólót".
A fürdőszoba felé viszem az irányt,kinyitom az ajtót,belépek,és már csuknám be amikor észreveszem,hogy a göndör hajú is bejött.Nem csinál semmit csak úgy áll ott.Kérdőn nézek rá,de nem szól semmit,ezért inkább rákérdezek.
-Öhm.M-mit csinálsz?
-Állok-vigyorog.
-É-és miért itt?
-Mert itt van kedvem.
-Ühmm..értem.Esetleg..k-kimennél?Cs-csak mert szeretnék fürdeni...
-Ó.Hogy egyedül akarsz?Azt hittem a "fürödjünk le" az nálad is azt jelenti,hogy együtt fürdünk-vigyorog kajánul én pedig döbbenten nézek rá.Így állunk pár másodpercig.Ő vigyorog én pedig értetlenül nézek  és kezdek félni.Ezt most komolyan gondolta?
Hirtelen elneveti magát,én pedig a megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtok.
-Csak vicceltem tündérkém.
Odajön hozzám és a fülemhez hajol.
-De ha meggondolod magad..csak szólj.Én szívesen fürödnék veled-mondja halkan én pedig érzem ahogy a vér felszökik az arcomba és nem jutok szóhoz.Még egyszer rám néz,féloldalasan elmosolyodik,csillogó tekintetét elemeli rólam és kisétál a helyiségből.Akadozó lélegzettel nézek utána.

Egy szendvicsekkel megrakott tálcával a kezembe ülök fel Harry ágyára már letusolva.Nemsokára ő is belép,szintén egy tálcával a kezében amin ital van,melegítőalsóban és egy sima pólóban.Utánam ő jött a fürdésben,majd együtt csináltunk kaját.
Bekapcsolja a TV-t és behelyezkedik mellém.Éppen valami krimi megy az egyik csatornán és azt nézzük,közben pedig falatozunk.Miután megettük, a tálcákat és a poharakat leteszi a földre és rám néz.
-Mindjárt jövök-mondja majd bemegy a fürdőbe.
Nagyából öt perc múlva visszajön egy tubussal a kezében és leül az ágyra.Megfogja a bekötött kezem és elkezdi leszedni róla a kötést.Nagyot nyelek amikor meglátom a mély vágásokat.Harry egy pillanatra rám néz majd leszedi a tubus tetejét és kinyom belőle egy kicsit.Visszatekeri a tetejét és a csuklómra keni a krémet.
-M-mit csinálsz?-kérdezem zavartan.
-Ettől gyorsabban meggyógyul-mondja és tovább kenegeti.Érintésére kellemes bizsergés fut végig a hátamon.
-Na most már viszont aludjunk!-mondja és feláll.
Ijedten nézek utána.Elmegy?
-Jó éjt Alice!Álmodj szépeket!-mondja,majd lekapcsolja a lámpát és becsukja maga után az ajtót.
Tehát ma már a kanapén alszik.Megértem.Biztos nem lehet kellemes mellettem aludni.Ki akarna egyáltalán mellém feküdni?
Mindegy.Nem várhatom el ,hogy itt legyen velem minden pillanatban.Mégegyszer körülnézek a sötét szobában,majd behunyom a szemem és várom,hogy az álom rám találjon.


Sírva ébredek az éjszaka közepén.Zihálva nézek körül a szobában de nem látok senkit.Próbálom magam megnyugtatni,hogy csak egy álom volt.Csak egy rossz álom.De mindig mikor visszaemlékezek rá,a sírás határán állok.
Nagyjából fél óra múlva teljesen lenyugszom és próbálok visszaaludni de nem megy.Nem tudom meddig vergődök,de egy idő után megunom,felülök és kiszállok az ágyból.A konyha felé veszem az irányt,gondoltam majd csendben átmegyek a nappalin,de akkor észreveszem,hogy megy ott a TV.A kanapé felé közelítek és akkor hirtelen rám néz a göndör.Én is és ő is meglepődök.
-Baj van?-hangjában aggódást vélek felfedezni.
-N-nem.Cs-csak rosszat álmodtam és nem tudok visszaaludni.B-bocsánat,nem akartalak zavarni-mondom zavartan.
-Nem zavartál.Én sem tudtam aludni.
Leülök az egyik fotelba.Pár másodpercig csend telepszik ránk,majd veszem a bátorságot és megszólalok.
-M-ma miért a kanapén akartál aludni?
Összeráncolt szemöldökkel néz rám.
-Tessék?
-Z-zavartalak éjszaka vagy m-miért?
-Mi?Dehogyis.Szeretted volna ha ott maradok?-döbbenten kérdezi.
-Hát i-igen-már megint vörösödöm.Szerencse,hogy a sötétben nem látszik.
-Nem gondoltam volna,hogy szeretnéd.Azt hittem csak a múltkor történtek miatt nem akartál egyedül lenni-magyarázza.
-Akkor..nem velem volt a baj?-kérdezem félénken.
-Dehogyis.Csak azt hittem..szóval érted.
Bólintok.Harry feláll és kikapcsolja a TV-t.Csak a hold halvány fénye világít be a szobába.Megfogja a kezem és magával húz vissza a szobájába.Az ágy felé vezet és int,hogy feküdjek le.Így teszek,majd végignézem,ahogy Harry is befészkeli magát a takaró alá.
-Az ágy úgyis kényelmesebb-mondja mosolyogva.
Egy ideig csendben vagyunk,majd nagy gondolkodás közepette,hogy mit tegyek végül úgy döntök rákérdezek.
-H-Harry?
-Igen?-kérdez vissza.
Hirtelen inába száll a bátorságom.
-M-mindegy..Semmi.
-Naaa.Már felkeltetted a kíváncsiságom!
-Nem.S-semmi.
-Alice!Megcsikizzelek?-kérdezi vigyorogva
A hasamhoz kapom a kezem és a számba harapok.Hát rendben.
-Szóval..csak annyit akartam kérdezni..hogy m-milyen érzés?
-Mi?-kérdezi szemöldökráncolva
-M-milyen érzés szerelmesnek lenni?-hangom alig hallható.
Meglepve néz rám,majd elgondolkodik.Az oldalára fordul,így szembe kerülünk egymással.
-Hát..ez egy elég összetett dolog.Nem tudom,hogy meg lehet-e ezt így magyarázni.Csak azt tudom,hogy én mit érzek ilyenkor.És amit mástól hallok.
Érdeklődve hallgatom.
-Szóval..amikor meglátod Őt...hirtelen néhány pillanatra minden megszűnik létezni körülötted.Csak te vagy és Ő.A szíved..hevesen dobog..szinte a torkodban érzed..teljesen összezavarodsz..nem érted mi ez.Közeledni szeretnél felé.Meg akarod érinteni.Meg akarod védeni mindentől.Bármilye lennél.Bármit megtennél csak hogy boldognak lásd.Ha nem vagy vele úgy érzed majd' belehalsz a hiányától.Meg akarod csókolni..És mikor ez sikerül úgy érzed a fellegekben jársz..A hasadban pedig apró pillangók repdesnek össze-vissza-suttogja, a hasamhoz vezeti kezét és gyengéden simogatni kezdi-több száz apró,nagyon apró pillangó-suttog tovább és fejével a hasam felé közelít.Teljesen ledermedek.Óvatosan felhúzza a pólóm,úgy mint múltkor és felé közelít.Ajkaival egy apró puszit nyom a hasam közepébe,amitől először csak libabőrös leszek,majd egész testem megremeg.
A varázs nem tart sokáig,néhány pillanat múlva visszahúzza fejét és gyengéden elmosolyodik.
-Számomra ezt jelenti-mondja halkan.
Nem bírok megszólalni,csak bámulok ki a fejemből.Az arcomhoz nyúl és végigsimít rajta.
-Jó éjt Alice!-suttogja alig hallhatóan,majd visszahúzza kezét,szemeit pedig lassan lehunyja .Pár pillanatig nézem a becsukott szemű Harryt,majd úgy döntök megpróbálok elaludni.Lehunyom a szemem.Egy zöld szemű,göndör hajú,gödröcskés fiú arca nyugtat meg teljesen és visz a tudatlanság édes álma felé.

Sziasztok!Rég hoztam részt,nagyon sajnálom!Táborban voltam és különböző nyári programokon.Viszont fogalmam sincs mikor tudom hozni,mivel a laptop amin eddig írtam bekrepált.Tehát a következő rész fogalmam sincs mikor jön,technikai okok miatt.Egy kis türelmet kérnék,én pedig megpróbálom minél előbb hozni az új fejezetet!Még egyszer nagyon sajnálom!
 xxx

11.fejezet

Sziasztok!:)Sajnálom,hogy csak most hozom a részt,de nem voltam itthon,így nem tudtam írni.Most viszont meghoztam,bár szerintem nem lett a legjobb,most nem igazán vagyok "formában".

xx

~Harry

Kiveszek két dobozos sört a hűtőből,majd bemegyek a nappaliba,ahol már Loui kényelmesen elterpeszkedve fekszik a hosszú kanapén.Odadobom neki az italt majd leülök vele szemben a fotelba.

-Ahh ez most jól fog esni-mondja Louis,majd felül és felbontja a dobozt.Én i így teszek,belekortyolok,majd sóhajtva dőlök hátra.

-Na mond csak!Akkor most ő ki is tulajdonképpen?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-Hát..kb. egy hete találtam rá egy híd alatt,amint magát vagdossa..

Louis döbbenten néz rám.

-És..gondoltam hazahozom.Tudom,lett volna ezer más megoldás,de én.., amikor megláttam..én..huhh.Nem tudom.Tényleg nem tudom-keservesen felsóhajtok.

Loui viszont jelentőségteljesen,vigyorogva bámul rám.

-M-mi az?-kérdezem zavartan.

Megköszörüli a torkát.

-Harry drágám..nagyon úgy néz ki,hogy te szerelmes vagy-mondja kuncogva.

-Mi? Nem. Dehogyis. Vagyis …jaj Louis én ezt nem tudom!-mondom kétségbeesetten.

-Én viszont mindent nagyon jól tudok…Ahogy ránéztél..abban a pár pillanatban látszott,hogy odavagy érte!

-Gondolod?Mármint.Tudom,hogy valamit érzek iránta..De nem tudom pontosan mit is.

-Hát.Ez majd kiderül!-kacsint rám,majd kortyol egyet az italból.

-Remélem Louis,remélem-sóhajtom.

Pár pillanatig csendben bámulunk ki a fejünkből,majd megszólal:

-Te,figyelj!Alice szűz még?-kérdezi kicsit halkabb hangerővel.

Döbbenten nézek rá.

-Mi?F-fogalmam sincs.Talán.Miért?

-Semmi,csak..akkor talán te leszel neki az első-vigyorog.

Szomorúan nevetve megrázom a fejem.

-Nem hiszem.Alice olyan..ártatlan.

Igen,Alice az.De belegondolok abba,amit Louis mondott.Talán én lehetnék neki az első…Talán az enyém lehetne…Ha nekem adná magát.

-És mi van veled meg Eleanorral?-terelem a témát.

-Dúl a láw!-vigyorog-Egyszerűen szeretem!Érted?Szeretem-sóhajtozik én meg csak nevetek rajta.

-És hogy az ágyban milyen..huhh azt ne tudd meg!Hajlékony a kincsem!Vajon Alice is..?-kérdezi elgondolkodva én meg kissé elkalandozom.

Alice az ágyban.Az ágyamban.Meztelenül fekszik én pedig fölé hajolva apró puszikat nyomok teste minden szegletére.Egymás nevét suttogjuk.Beletúr a hajamba.Kényeztetem.Kényeztet..Szeretkezünk.

Elég ebből Harry!Fékeznem kell magam,ugyanis a kedélyek ott lent máris felkorbácsolódtak.

Enyhén megrázom a fejem,mintha ez segíteni kilökni az efféle gondolatokat az agyamból,majd megpróbálok Louis-ra koncentrálni,aki még mindig Eleanor hajlékony részeiről meséli az  anegdótákat.

-Hát, szóval így vagyunk,mi-sóhajt,majd elmosolyodik.

Én is mosolygok,örülök,hogy a legjobb barátom boldog.Eleanor és Alice  közelít felénk,az előbbi leül Louis ölébe,utóbbi pedig zavartan álldogál.

-Édes,mi lenne ha Harry-ék is jönnének velünk a moziba?-kérdezi mosolyogva

-Remek ötlet!-vigyorog Loui.

-Neem.Nem akarjuk elrontani  a randitokat-mondom.

-Nem rontanátok el!-felelik egyszerre.

Elnevetem magam.

-Naa,gyertek velünk!Eleanor már egy hónapja várja,hogy kijöjjön ez a film,mert a kedvenc színésze játszik benne.Valami helyes pasi.Elvileg-fintorog Louis.

Eleanor nevetve ad puszit az arcára.

-Ne aggódj,te jobb vagy drágám!-mondja kuncogva,majd összedörgölik orrukat.

Zavartan nézek el,végiggondolom a dolgokat.Ha nem szeretnék,ha mennénk akkor nem hívtak volna.Alice-ra nézek.

-Neked lenne kedved Alice?-kérdezem.

-É-én nekem mindegy.M-még nem voltam moziban-mondja félénken.

-Akkor még egyel több ok,hogy gyertek!-mondja Eleanor.

-Rendbe,akkor átöltözünk és indulhatunk!-mondom,majd felállok és Alice kezét megfogva,magam után húzom a hálómba.Kiveszek tiszta ruhát a fiókomból és öltözködni kezdek.A szemem sarkából látom,hogy Alice néz,de amint lekapom magamról a felsőm,zavartan lesüti szemét és megindul a szekrényhez ahol az ő ruhái vannak.Mikor már kész vagyok észreveszem,hogy még mindig a pólómban ácsorog,a szekrényben kutatva.

Halkan a háta mőgé lépek és két kezemmel megfogom a csípőjét.Kissé megugrik érintésem alatt,majd megpróbál felém fordulni.

-Mit keresel tündérem?-suttogom.

-Cs-csak n-nem tudom mit vegyek f-fel.

- Hadd segítsek!-kutakodni kezdek,majd előveszek egy csőnadrágot és egy bézs színű felsőt.

-Ez jó lesz?-mosolygok.

-I-igen-bólint,majd a fürdőszoba felé veszi az irányt,miután egy zoknit is kivett.

-Alice!-szólok utána.

-I-igen?-néz megszeppenve rám.

-Bugyi van rajtad?-kérdezem vigyorogva és közben kiveszek egyet az említett fehérneműből,majd felé mutatom.

Döbbenve néz rám,arca vörösödni kezd.

-I-igen-mondja zavartan pislogva,majd bemegy a fürdőbe.

Halkan nevetve  teszem vissza a bugyit,becsukom a szekrényt,majd kimegyek a nappaliba.Néhány perc múlva Alice érkezik közénk,bezárom az ajtót és leliftezünk.

Úgy döntünk Louis kocsijával megyünk,így ő beül a kormány mögé,Eleanor meg mellé.Alice és én a hátsó üléseken foglalunk helyet.

A plázához érve a mozi felé vesszük az irányt és megvesszük a jegyeket.A film kezdéséig fél óra van.

-Nem vagytok éhesek?-kérdezi hirtelen Louis és a meki felé pillantgat.

-De-mondjuk egyszerre El-lel.

-Alice?-nézek rá.

-K-kicsit.

-Csak nagyon sokan vannak ott-nézek a gyorsétterem felé,ahol tömegnyomor volt.

-Együk meg a hambit a moziteremben-szól Louis.

-Rendben.

Miután vettünk italt és popcornt,majd három óriási mekis csomagot becsempéztünk a moziterembe,leülünk a helyünkre.Én a szélén ülök Alice mellett,aki most csodálkozva néz szét a nagy teremben.Ez megmosolyogtat.Mellette Eleanor folgal helyet,majd Louis.

-Na dobjátok a kaját!-suttogja türelmetlenül,mire oda dobok neki két hamrurgert.

-Ezzel akarod kiszúrni a szememet?!-háborodik fel,mire oda dobok neki még egyet.Elégedetten néz,de csakhamar megint problémája akad,mikor megnézi a hamburger tartalmát.

-Nincs benne répa!Neeeeee!-ordít fel keservesen,mire néhányan akik már beültek mind ránk merednek.

-Kicsim,a hamburgerben általában nem találni répát.De ne aggódj,majd otthon csinálok neked olyat!- nyugtatgatja Eleanor.

Nevetve hátradőlök,a szemem sarkából pedig látom,hogy Alice mosolyog.Egy hamurgert nyújtok felé.

-Kérsz?-bólint és elfogadja.

Mindannyian enni kezdünk,és mire a fények halványulni kezdenek,jeleze,hogy kezdődnek a reklámok és előzetesek már mind befejeztük.

Alice-ra nézek és elmosolyodom.Egy kis ketchup maradt a szája szélén.

-Alice!-szólok majd a szájára mutatok,hogy maszatos.Kicsi ujjaival keresgéli a maszatos részt,hogy letörölje, de nem találja.

Nevetve nyúlok felé és mutató ujjammal letörlöm édes kis szájáról.Zavartan néz rám.

-K-köszi-mondja.

-Igazán nincs mit-kacsintok rá,majd a vászon felé fordulok.Néhány perc múlva a terem teljesen besötétedik és kezdetét veszi a film.

10.fejezet

~Alice

Álmodtam.Egy göndör hajú,zöld szemű angyallal. A kezét felém nyújtotta,én pedig megfogtam.Kéz a kézben sétáltunk el a naplementében.

Mikor felébredek,az első amit megérzek a férfiparfüm illata.Még nem nyitom ki a szemem,csak mélyet szippantok,hogy belélegezzem ezt a finom illatot.Az első ami eszembe jut,hogy ma éjjel nem volt rémálmom.

Halk kuncogást hallok.Erre kipattannak a szemeim és rémülten veszem észre,hogy a göndör srác fekszik mellettem.Vigyorog.Először nem értem,miért aludtunk egymás mellett aztán eszembe jutnak a tegnap történtek.

-Jó reggelt tündérke!-mondja mosolyogva.

-J-jó rreggelt.

-Hogy aludtál?-kérdezi.

-J-jól-ez most igaz is volt.

-Örülök-mondja.

Örül.Azért örül mert én jól aludtam?Ez..aranyos.

Néhány percig szótlanul fekszünk még,majd mozgolódni kezdek,és kiszállok az ágyból.

-Hova mész?-kérdezi Harry meglepetten,miközben felkönyököl.

-Öhm..wc-re.

-Ja,jó-mondja és visszaereszketik a párnára.

A fürdőbe Harry szobájából is nyílik egy ajtó,így ott megyek be.A wc-hez sétálok,és lehúzom a bugyim,mire döbbenten nézek.A bugyim tiszta vér.Először megijedek,mert nem tudom mi ez.Aztán még egyszer megijedek,mert rájövök.Nem tudom most mit csináljak.Nem mintha nem lett volna velem még ilyen,hiszen 15 éves korom óta rendszeresen jön.Csak az utóbbi időben erről teljesen elfeledkeztem,és most nem tudom mit mondjak Harrynek.Mindig is utáltam az ilyen helyzeteket.

Már vagy tíz perce álldogálok itt,tétlenül járkálva,hogy most mi legyen.Ekkor bekopognak az ajtón.

-Alice?Minden rendben?-kérdezi Harry,bennem meg megáll az ütő.

-I-igen.Egy perc és megyek!

-Oké-hallom távolodó hangját.

Nagy levegőt veszek,és kilépek az ajtón.Harry az ágyán ül,egy szál alsóban és furán néz rám.Mikor látom izmos,tetoválásokkal teli felsőtestét,mindig hevesebben ver a szívem és megijedek.Bár ilyen még csak párszor volt,és csak néhány percre,így nem tudtam jól megfigyelni a tetkókat.Csak a legnagyobbat láttam még teljesen,ami a mellkasán van.Két egymás felé forduló madár.

-Baj van Alice?-kérdezi.

-Öhm.N-nem.Csak..Tudod nekem..-itt kínosan elhallgatok.

-Igen?-szemöldökét felvonva kérdezi.

-É-én.Szóval..-itt nagy levegőt veszek és úgy döntök nem húzom tovább-vérzek-mondom és lesütöm a szemem.

-T-tessék?-Harry hitetlenkedve néz rám-Megvágtad magad?-arca elkomorul,és elém lép.

Lassan felemelem a fejem és a szemébe nézek.

-N-nem.Nem úgy,hanem…

Harry összeráncolt szemöldökkel néz rám,majd mintha arca felvilágosodna.

-Ó.Szóval..értem-mosolyog,majd legnagyobb meglepetésemre elneveti magát.

-M-mi az?-kérdezem zavartan,ő meg tovább nevet.-S-semmi csak..ezt úgy közölted,mintha éppen valami hadititkot adtál volna ki-nevet.

Jaj.Nevet.Rajtam.

-Bocsi…csak ez így végiggondolva elég vicces-kuncog.

Szóval ha végiggondolva vicces.. akkor végiggondolom. És igen. Így tényleg elég nevetséges. Elvégre ez egy természetes dolog,ami szinte minden nőnél jelentkezik.

Kicsit elmosolyodom én is.Harry abbahagyja a nevetést és és pimaszul néz rám.Egy fejjel magasabb nálam.

-Megnézem,mit tehetek érted-kacsint,majd eltűnik a fürdőben.

Én addig leülök az ágyra és tudomásul veszem,hogy sajnos elkezdett fájni a hasam is.

Nagyjából tíz perc múlva Harry kijön a fürdőből egy csomaggal és egy kicsi papírdobozzal a kezében.Én ekkor már az ágyon fekszem összegörnyedve mert a pocakomba egy óriási csomó képződött és nem akar alábbhagyni a fájdalom se.

-Itt vannak..betét és gyógyszer a hasfájásra..Ha megfelel.

Óvatosan felülök és elveszem tőle a csomagokat.Fogalmam sincs,miért tárol magánál ilyeneket,de ebben a percben nem is nagyon érdekelt.Csak az ágyban akartam feküdni.

-K-köszönöm-mondom,és felállok,mire hirtelen megszédülök és megbotlok,de Harry elkap.

-Jól vagy?-kérdezi rémülten mire bólintok.

-I-igen..de ha nem probléma ma inkább az ágyban maradnék-mondom,és az egyik szekrényhez sétálok,ahova Harry tette a cuccaimat, kiveszek egy tiszta bugyit és eltűnök a fürdőszobában.

Mikor kijövök,ő már egy pohár vízzel vár,gyógyszerrel a kezében.

-Szerintem jobb,ha ezt beveszed.

Bólintok,elveszem a poharat és a tablettát és lenyelem.A pohár tartalmát kiiszom,majd Harry kiveszi a kezemből.

-Nyugodtan feküdj vissza-mosolyog és kimegy a szobából.

A következő egy óra maga a pokol.A fájdalom nem múlik,pedig már bevettem még egy gyógyszert néhány perce.A dobozon azt írják,fél óra amíg hat.Az első adag nem hatott.A másodikhoz elvileg még huszonöt perc kell.Lassan dél lesz.

Nem bírom tovább,egy könnycsepp gördül ki a szememből,és egy elfojtott kiáltás.A hasamtól a térdemig az egész testem görcsben áll.Összegömbölyödve fekszem a matracon,háttal az ajtónak.

Lépéseket hallok a hátam mögül,majd érzem ahogy a matrac ereszkedni kezd.Megérzem Harry kellemes illatát,és letörlöm a könnyeim az arcomról.

Nem igazán tudom Harry mire készül amíg meg nem érzem erős mellkasát a hátamnál,egyik kezével pedig át nem ölel.

- Hozzak valami másik gyógyszert a patikából?-suttogja a fülembe.

- N-nem kell köszönöm-mondom.Persze kéne,mert nagyon úgy tűnik ez nem igazán hat rám,de nem akarom ugráltatni.Épp eleget tett eddig értem.

- Aú-akaratlanul csúszik ki a számon egy nyögés,mikor a csomó összehúzódik a hasamban.

- Dehogynem kell.Elmegyek-mondja.

-Ne!K-kérlek!Maradj velem!-mondom.

Jó érzés,hogy valaki itt van velem,és nem egyedül kell szenvednem.Így könnyebb.

Könnyek szöknek a szemembe és csorognak le az arcomon.Mindig is annyira irigyeltem azt,akinek ez nem fáj.Nekem mindig is egy rémálom volt. Falfehér vagyok,és szédülök is ilyenkor. Egy hónapban egyszer.Még szerencse,hogy csak az első napon.

-H-harry..nem vehetnék be még egy tablettát?-suttogom.

-Nem hiszem,hogy jó ötlet.Már kettőt bevettél,és azt írják ennél többet nem szabad egyszerre.

Kétségbesett,halk zokogásban török ki.Sosem bírtam elviselni a fájdalmat.Se szellemileg,se fizikailag.

Kicsit megremegek mikor Harry még közelebb húzódik hozzám,fejét megemeli és kezével letörni a könnycseppeket az arcomról.

-Kicsi Alice!Ne sírj kérlek!-suttogja majd a pólóm végéhez nyúl,és följebb húzza,addig,hogy látszódjon a hasam.Eddig a póló takart deréktól lefelé a térdemig is,de most,hogy felhúzta a fekete bugyim is kilátszott.Zavartan és félve nézek Harryre,hogy megértsem mit akar.

-M-mit cs-csinálsz?-kérdezem,mikor nem mond semmit.

De nem válaszol,csak kezét a hasamhoz közelíti,majd ráteszi.Ledermedek érintésétől,a szívem hangosan ver.

Lassan mozgatni kezdi a kezét hasamon,én pedig meglepve nézek magam elé.Simogat.

Fejét a vállam és a fejem közötti részhez emeli,a hajamat elsimítja és óvatosan puszikat hagy bőrömön.

-Minden rendben-suttogja a fülembe.

Abban a pillanatban el is hiszem neki.Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem.

Körübelül fél óra múlva a fájdalom csillapodni kezd.Nem tudom,hogy Harrytől-e,aki szorgalmasan simogatta és masszírozta a hasam egész idő alatt;vagy a gyógyszertől.De elmúlt a kibírhatatlan fájdalom.

Harry még mindig a hasam simogatja,és a nyakam körüli részt puszilgatja.

Nagyot sóhajtok és kissé félve teszem Harry nagy kezére a kezem.

-E-elmúlt.K-köszönöm-mondom halkan,és a nyakamat nyújtogatom,hogy láthassam arcát.

Elmosolyodik,és apró puszit nyom az arcomra.Érintése éget.

-Ennek örülök.De ugye nem baj,ha ezt folytatom?-kérdezi féloldalas mosollyal, és kezét újra mozgatni kezdi.

-N-nem-mondom zavartan és leveszem róla tekintetem,kezéről pedig a kezem.Megirent egy ponton a csípőm felett a hasamnál amitől megremegek.Nagyon csikis vagyok és az az egyik gyenge pontom.

-Mi az?-kérdeti mert ő is észrevette remegésem.

-Semmi..csak nagyon csikis vagyok.

Halkan elneveti magát,és kezét megint arra a részre fekteti. Mutatóujjával köröket rajzol a területre,amibe én beleremegek,és majdnem odateszem a kezem,hogy hagyja abba,de nem merem.Nem merem megérinteni a kezét.

Most már két ujjával köröz,az izmaim pedig megfeszülnek.

-Szóval itt a gyenge pontod..-suttogja a fülembe,mire én lehunyom a szemem.Csikis ,igen…De olyan gyengéden mozgatja ujjait,hogy el tudom viselni ezt az érzést,és csak a jóra koncentrálok.Például arra,hogy a gyomromba már nem egy nagy csomó van..Hanem apró lepkék.Lepkék,amik hevesen verdesnek Harry érintése alatt.

Nem ismertem eddig ezt az érzést.De örülök,hogy már tudom milyen.

Hirtelen csengés hallatszik.A bejáratnál nyomkodja valaki eszeveszettül a csengőt.

Harry kikászálódik az ágyból,és kimegy,hogy ajtót nyisson.Én követem,és megállok a folyosó végén,ahol a fal egy kicsit eltakar.A folyosón lévő óra kettőt mutat.Meglepődöm,hogy ennyi ideig voltam az ágyban.

Harry kinyitja az ajtót,majd hirtelen valaki a nyakába ugrik és lábaival körbefonja derekát.

-Haaarryy tesóó!-ordítja önkívületi állapotban-De rég láttalak!

Harry nevetve körbefordul maguk körül.

-Hééj Loui!Szállj már le rólam!Sérvet kapok!

Louis(ezek szerint),nem száll le róla csak kissé hátratolja fejét,hogy jobban lássa Harryt,és aranyos kutyaszemekkel néz rá.

-Hazza drágám!Úgy hiányoztál!-„zokogja” könnyes szemekkel.

-Te is nekem Louis csak könyörgöm,szállj le rólam!-nevet Harry.

Louis végre leszáll róla,majd végigméri őt.Egyik kezét Harry vállára teszi.

-Látom gyúrtál.Éééés…ugye sok répát ettél?!-kérdezi.

-Hát persze,Loui,persze-nevet Harry.

Még beszélgetnek egy kicsit,de már nem igazán figyelek rájuk,csak végigmérem újonnan jött vendégünket.

Piros gatyát visel,ami csak bokáig ért,és fehér pólót amin van néhány fekete csík.Ha jól látom zokni nincs rajta.Barna haja kócosan meredezik össze-vissza,nagy barna szemei vidámságot sugároznak.A fiú a képről,Harry szobájában.

-És ki az a tündérke ott?-erre a mondatra eszmélek föl,és fejemet gyorsan visszahúzom a fal mögé,de még éppen látom,hogy Harry megfordul és kérdőn néz erre.

-Alice!Megtennéd,hogy idejössz?-kérdezi.

Először csak a fejemet dugom ki,mire mindkét fiú elmosolyodik.Louis érdeklődve néz felváltva rám és Harryre.Lassan odasétálok Harryhez,majd bizonytalanul megállok mellette és ránézek.

-Alice,ő itt Louis,a legjobb barátom!Loui,ő itt Alice!-mondja mosolyogva.

-Szia Alice!-mondja Loui mosolyogva,majd a  kezét nyújtja.

Én Harryre nézek,aki bátorítóan bólint.Elfogadom a kezét és kezet rázunk.

-Sz-szia –mondom közben bizonytalanul.

Miután elengedem a kezét még közelebb húzódom Harryhez.

-Na látom,amíg nem voltam itt végre leváltottad a hárpiát!-nevet Louis.

Harry zavartan néz rám aztán vissza a barátjára,én meg elvörösödöm.

-Öhm..mi nem vagyunk együtt-mondja Harry.Igen.Mi nem vagyunk együtt.

Louis meglepve néz ránk.

-Ó, vagy úgy.Akkor bocsánat-mondja és rám néz.

-S-semmi baj-mondom halkan.

-Öhm..ha már a barátnőknél tartunk..a tiéd hol van? - kérdezi Harry.

-Mindjárt jön,csak még a kocsiban telefonál,tudod milye..-de nem tudta befejezni mert ekkor egy kedves arcú,barna,hullámos hajú lány toppant be a még mindig nyitott bejárati ajtón.

-Milyen vagyok,kedve?-kérdezi nevetve mire Louis megköszörüli a torkát.

-Öhm..gyönyörű-mondja végül,majd mindketten elnevetik magukat.A lány most Harryre és rám néz felváltva.

-Sziasztok!Milyen rég láttalak,Hazz!-mondja mosolyogva és megöleli Harryt,majd hozzám fordul.

-Szia!Örülök,hogy megismerhetlek!Eleanor vagyok!Louis barátnője-mondja és megölel.Én meglepve nézek, de visszaölelem.

Visszahúzódik Louishoz majd kérdőn néz ránk.

-Ő Alice…-mondja Harry de mielőtt befejezhetné Loui közbevág.

-És nem.Nincsenek együtt-kacsint Eleanorra.

-Hát persze,hogy nem!Egy percig sem gondoltam volna!-mondja nevetve.

-Na jó elég lesz ebből!-mondja Harry-mi lenne ha én beszélgethetnék egy kicsit Louissal ti meg addig néznétek egy kis filmet a szobámban?

-Ez remek ötlet!-mosolyog Eleanor,becsukja az ajtót,és elindul Harry szobája felé.

Én zavartan álldogálok tovább Harry mellett.

-Alice?Jó így neked?-kérdezi felvont szemöldökkel.

-I-igen,persze-mondom és elindulok Eleanor után.Még egyszer hátra nézek,mielőtt belépek a szobába.Mindketten bíztatóan mosolyognak.Vissamosolygok és belépek a szobába,ahol pár percel ezelőtt Harryvel feküdtünk.

Eleanor már az ágyon ül,távirányítóval a kezében és mosolyogva megpaskolja maga mellett a helyet.Óvatosan felmászom én is az ágyra.Bekapcsolja a TV-t és kapcsolgatni kezdi.Megáll egy adónál majd kérdőn rám néz.

-Itt aludtál?-kérdezi.

-I-igen-válaszolok meglepetten.

-Mármint, itt az ágyban?-kérdezi mosolyogva.

-Igen-mondom és nem értem mit akar.

Valószínűleg egy csomó nőről tud, aki Harry ágyában aludt.Csak ők nem csak aludtak…

Eleanor úgy látszik csak ennyit akart mert mosolyogva nézett újra a TV-re.

-M-miért?-kérdezem félénken.

Újra rám néz és elgondolkodik.

-Tudod…Harry már elég sok nővel volt együtt..de az ágyában még egy sem aludt.

Döbbenve nézek rá.

-Hogy-hogy?

-Nem tudom.Ő mondta.Talán..talán csak várt valaki különlegesre.

-G-gondolod?-kérdezem bizonytalanul.

-Szinte biztos vagyok benne!-kacsint rám,majd megfogja a távirányítót és csatornát vált.

9.fejezet

Hello emberek!Köszönöm az oldalmegtekintéseket!Tudom,már nagyon rég írtam,sajnálom!Most viszont itt az új rész,eddig a leghosszabb.
 xx

~Harry

Miután sikerül megtalálnom a másik kulcsot a fürdőszobához,gyorsan bedugom a lyukba,így sikerül kilöknöm azt a kulcsot amelyikkel Alice bezárta magát.A földön találom őt,eszméletlenül.Odamegyek hozzá,közben pedig belebotlok a borotvámba.Ami véres.Döbbenten nézek Alice-ra és csak most látom,hogy a kezéből vér folyik.Hirtelen

Azt sem tudom mit csináljak.Odamegyek hozzá,az ölembe veszem és kisétálok vele a fürdőből.Lefektetem az ágyamra.Megnézem a pulzusát.Hozom gyorsan az elsősegély dobozt,a konyhából pedig egy bevizezett rongyot amit a fejére teszek.Megpróbálom elállítani a vérzést,lefertőtlenítem a sebet,majd bekötöm.A másik bekötött kezéről leveszem a kötést és úgy döntök,így hagyom,hiszen már jobban néz ki a seb és ha levegő éri gyorsabban gyógyul.

Mikor mindennel végzek az ágy másik oldalára fekszem és idegesen várok.

Nagyjából fél óra múlva Alice mozgolódni kezd.Érdeklődve pillantok felé.Kinyitja szemét,szempilláját néhányszor megrebegteti.Ijedten néz körbe,majd mikor észrevesz lesüti a szemét.

-Alice?-kérdezem.

Rám pillant.

-I-igen?

-Mi volt ez?

-M-mi?

Nagyot sóhajtok.

-Miért?Miért bántod magad?

Nem válaszol.Egy könycsepp gördül le az arcán.Nem bírom őt tovább így látni.

Közelebb húzódom hozzá.Ijedten néz rám,de nem foglalkozom ezzel.Kezemmel odahúzom magamhoz,és átölelem.A lélegzete eláll.

-Mi-mit csinálsz?-hangja remeg.

-Megölellek.

-Miért?

-Mert mindenkinek szüksége van néha egy ölelésre-halványan elmosolyodom.

Meglepve néz rám.

-Köszönöm-mondja halkan.

Nem válaszolok.Legnagyobb meglepetésemre félénken rám néz és még közelebb bújik hozzám.Fejét mellkasomhoz teszi.

Hallom ahogy kis szíve szaporán ver.

-Elmeséled?-kérdezem halkan.

Kérdőn néz rám.

-Mit?

-Hogy ki vagy te.Mi történt veled.

Lesüti a szemét és nyel egyet.De nem válaszol.Néhány percig némán ölelkezve fekszünk.

-Igen-hangja bizonytalanul cseng.De mesélni kezd.

Alice Jones 19 éves.Itt,Londonban született.Mikor az apja megtudta,hogy Alice anyja terhes rögtön lelépett.Az anyja négy éves korában betegségben maghalt.Egy évig árvaházban élt,amíg meg nem találták az egyetlen élő rokonait az apján kívül.Ugyanis ő nem volt hajlandó törődni a lányával.Egy férfi és egy nő,akik csak azért  vették magukhoz,hogy Alice által pénzhez jussanak az árvaháztól.A pénzt még véletelül sem Alice-ra költötték.A férfi rendszeresen verte Alice-t.Rosszul bántak vele.Egyik nap az iskolai folyosón megszólította egy huszonéves férfi.Beszélgettek.Alice azt hitte ő tud neki segíteni.Reményt látott benne.A végzős évből már csak pár hónap volt,de Alice nem bírta tovább.Elszökött a férfivel.Pár hónapig a lakásában lakott,de aztán a férfi erőszakoskodni kezdett.Mikor Alice nem azt tette amit kért megverte.Bezárta a szobába.Legvégül pedig meg akarta erőszakolni.A férfi már nagyon közel jutott ahhoz,hogy ez megtörténjen de ekkor valami csoda folytán Alice-nak sikerült elmenekülnie.Néhány napig az utcán bolyongott reménytelenül.Aztán..aztán jöttem én.Megtaláltam a híd alatt,amint magát vagdossa.

Miután mindezt elmondta hitetlenül nézek Alicera.Miközben beszélt könnycsatornái megeredtek és szemei kivörösedtek.

Az éjjeliszekrényhez nyúlok papír zsebkendőért.Szipogva elfogadja és kifújja az orrát.

Nem tudok mit mondani.Képtelen vagyok megszólalni.Végül csak ki nyögök valamit.

-S-ajnálom-hangom elcsuklik.

Alice rám néz a nagy szempillái alól,majd lesüti a szemét.

-Alice..megengeded,hogy…Kérlek had segítsek!

Félénken a szemembe néz.

-M-miben?

Elmosolyodom.

-Hogy szebbnek lásd a világot.Hogy jobb legyen a világod.Hogy..boldog legyél.

Nem válaszol.

-É-én csak ennyit szeretnék.Hogy boldognak lássalak-suttogom.

Aprót bólint.

Nagyjából fél óráig feküdtünk az ágyon,még mindig ölelkezve amikor megszólalok.

-Nincs kedved megnézni egy filmet?

Csodálkozva néz rám.

-D-de van.

-Oké.Akkor válassz egyet én meg addig csinálok valami kaját-mosolygok.

-O-oké.

Mosolyogva kisétálok a szobámból.Vajon mikor hagyja abba,azt,hogy a szavak elején akadozva beszél?

A konyhában úgy döntök csinálok egy kis hidegtál féleséget.Egyszerűen fogok néhány zsömlét,kettévágom,majd ráteszem egy nagy tálcára.Felvágottakat teszek mellé,és zöldségeket.Két pohárba gyümölcslét töltök és indulok is vissza Alice-hoz.

Ő már az ágyam szélén ül a kiválasztott DVD-vel és épp a bekötözött kezét nézegeti.

Elé rakom a tálcát.

-Remélem ez jó lesz vacsorának-mosolygok.

-P-persze.

Elveszem a DVD-t az ágyról.Igazából szerelem.Mármint ez a címe.Nagyon szeretem ezt a filmet,mert vicces és tetszik amiről szól.Beteszem a lejátszóba,majd Alice mellé ülök az ágyra.Hátamat nekitámasztom az ágy szélének és nyomkodni kezdem az irányítót,míg végül rá nem nyomok a lejátszás gombra.Az elején jönnek még ilyen zenés izék,hogy milyen stúdióban készítették meg ilyenek,úgyhogy Alice-hoz fordulok.

Most veszem észre,hogy még mindig az ágy szélén kuporog.Elnevetem magam.

-Alice nyugodtan gyere ide!-megpaskolom magam mellett az ágyat.

-Hát..öhm..oké.

Odajön mellém,én pedig az ölembe veszem a tálcát.

-Na gyerünk,egyél!-nevetek.Halványan elmosolyodik és levesz néhány dolgot a tálcáról.Utána én is így teszek.

A film meg közben elkezdődik.Sok részén nevetek vagy megmosolygom.A szemem sarkából Alice reakcióit nézem.Ő is néha elmosolyodik.Néha pedig elpirul.A filmen.Ezt végtelenül aranyosnak találom és önkéntelenül is hatalmas vigyorra húzódik a szám.

Egyik alkalommal kicsit tovább nézem a kelleténél és észreveszi,hogy bámulom.Nem kapom el a fejem,csak mosolygok.

-M-mi az?-kérdezi zavartan.

-Semmi.

Egy óra múlva vége is van a filmnek.Lekapcsolom a TV-t.

-Hogy tetszett?-kérdezem.

-Jó volt-elmosolyodik.

Ettől pedig hirtelen gyorsabban ver a szívem,és kicsit ideges leszek.

-Öhm..későre jár.

-I-igen.Elmegyek fürödni…Nem baj?-kérdezi félénken.

-Persze,hogy nem.Csak vigyázz a kötésedre!

Alice bemegy a fürdőszobába és becsukja maga mögött az ajtót.Én addig kiviszem a tálcát,aztán visszajövök és a háttal beesek az ágyba.Lehunyom a szemem.Rögtön Alice arcát látom magam előtt.Hosszú,barna haját,gesztenyebarna szemeit.Kicsi orrát és száját…Ami mosolyra görbül néha.Azt akarom,hogy mindig mosolyogjon.Hogy nekem mosolyogjon.Hogy enyém legyen a mosolya.Hogy enyém legyen..

Gondolataimból a kulcs nyikordulása zökkent ki és a halk léptek amik felém közelednek.Kinyitom a szemem és egy angyal néz le rám.Mosolyog.

-E-elaludtál?-kérdezi.

-Nem.Csak gondolkoztam-válaszolok.

Bólint és zavartan álldogál tovább az ágy szélénél.A pólója végét gyűrögeti.Mármint az én pólóm végét.

-Gyere!-suttogom,és kinyújtom felé a kezem.Bizonytalanul megfogja,és felmászik az ágy másik részére.Lefekszik,én pedig kissé oldalra fordulok,hogy rá tudjam rakni a takarót.Az oldalára fordul és összegömbölyödik.Én a hátamon fekve bambulok.

-Alice..?

-I-igen?

-Te..te voltál már szerelmes?Úgy igazán?-rápillantok.

Meglepve és egyben zavartan néz rám.Lesüti a szemét.

-É-én,..én nem tudom-suttogja.

Csöndben vagyunk pár pillanatig.

-T-te?-kérdezi halkan.

Meglep,hogy visszakérdez,és a válaszon is el kell gondolkodnom.

-Én..talán..de nem tudom.

Mostmár én is az oldalamra fordulok.Így szemben fekszünk egymással,és hallom apró lélegzetvételeit.

-Aludnod kéne.Késő van-suttogom.

Bólint.

Éppen felkönyökölök,hogy elinduljak a fürdőbe,aztán kis alvóhelyemre a kanapéra amikor Alice megszólal.

-K-köszönöm.

-Mit?-meglepetten nézek rá.

-Hogy megvédtél.M-ma este.És hogy..itt lehetek.

Elmosolyodom.

-Semmiség.És örülök, hogy itt vagy-rákacsintok,amitől lesüti gyönyörű szemeit.

Felülök és éppen készülök kiszállni az ágyból amikor meghallom a nevem a szájából.

-H-harry?-édesen mondja ki ezt az öt betűt.

-Igen Alice?

-Esetleg...itt maradnál velem éjszakára?-alig hallhatóan suttogja,arca vörös lesz.

Én meg döbbenten nézek rá.

-P-persze...Ha probléma akkor..

-Nem.Dehogyis probléma.szívesen alszom veled-széles mosolyra húzom a szám,ő meg lesüti szemeit.

Gyorsan lekapom a felsőmet,mire Alice döbbenten néz rám.Elnevetem magam.

-Csak nem szeretek ruhában aludni..De nyugi.Az alsógatya rajtam marad - rákacsintok, Alice feje meg rákvörös lesz.

Leveszem a gatyám és befekszem mellé.Megint az oldalunkra fordulva,egymással szemben fekszünk.

-Szerintem..ez a takaró..elég nagy kettőnknek-mondom pimaszul-Persze,ha nem gond.

Zavartan néz rám.Imádom zavarba hozni.

Kicsit közelebb megyek hozzá és magam felé húzom a nagy takarót.

-És..így egymást is melegítjük.

A feje már nem is vörös hanem lila.Nem bírom tovább,elnevetem magam.Először hitetlenkedve néz rám,de végül az ő szája is mosolyra görbül.Ettől pedig hihetetlenül boldog vagyok.

Becsukja a szemét és aludni próbál.Én az éjjeliszekrényhez hajolok,ahol a kislámpa még ég és lekapcsolom azt.

Csak a holdfény süt be a szobába,megvilágítva ezzel Alice arcát.

-Alice?

Kinyitja a szemét,majd gyorsan visszacsukja.

-Igen?

-Aludj jól-suttogom.

Mosolyogva merül álomba.Én is mosolygok.Hisz ma este egy angyal alszik mellettem.