16.fejezet

Sajnálom,hogy sokáig nem voltam.A suli elveszi minden energiám.De most itt vagyok.Nem lett a leghosszabb de remélem tetszik.

xx

~Alice

Erős karok szorítására ébredek.Ijedten nézek Harryre,aki karjait körém fonva szuszog nagyokat.Mozdulni sem bírok.Zihálva próbálok kijutni karjai közül,de mindhiába.

-H-Harry-suttogom.Nem reagál semmit.Néhány percig csak nézem.Arca vészesen közel van enyémhez így tisztán látom minden vonását.Homlokán,mintha apró ráncok lennének.Mintha nyugtalanul aludna.Barna fürtjei belelógnak gyönyörű arcába.Hosszú szempillái néha megrebbennek.Telt ajkaira téved tekintetem,miket most résnyire nyit.

Kétségtelenül gyönyörű volt.Várjunk..ezt én  mondtam egy fiúra?Érzem a vért ahogy a fejembe megy,mert bár egyedül vagyok,ezt a kijelentést mégis szégyelltem.

De olyan kedves velem.És ahogy mondtam is neki..olyan gyengéd.Még senki sem volt velem ilyen.Miért ilyen rendes velem?Nincs rá semmi oka.Bánthatna is.Egyszerűen nem jut eszembe egyetlen ép válasz sem,miért visel el engem.

Hirtelen egy nagyobbat szuszog és még közelebb húz magához.Kikerekedett szemekkel nézem ahogy közelebb nyomakszik.Érintése kellemes.Tulajdonképpen jó érzés,hogy ilyen közel van.Megnyugtat,de ezen kívül mást is érzek.Égek, és a gyomromban egy nagy csomó van.Amikor pedig álmában megmozdítja a kezét és a hátamat megsimítja..Valami furcsa történik.A hasam vibrálni kezd.De ez a vibrálás kellemes.Mintha pillangók csapdosnának.Több ezer apró kis pillangó,akik szabadulni akarnak.

Döbbenve nézek magam elé,mikor eszembe jut valami.Mikor Harryt kérdeztem a szerelemről.És ő elmondta milyen.Pillangók…

Nem.Az nem lehet.Én nem lehetek…szerelmes.Szerelmes?

Furcsa még csak gondolni is ezt a szót.Nem tudom milyen érzés.Csak azt tudom amit Harry mondott.És én azt hiszem érzem.Érzek valamit.Csak fogalmam sincs mit.

És Harry?Ő mit érez?Valószínüleg semmit.Csak megesett rajtam a szíve.Ennyi.Sosem nézne rám úgy,mint egy nőre.

Erre a gondolatra a mellkasom megfájdul.Mintha ráült volna valalaki.Nyom.

Gyorsabban veszem a levegőt és idegesen várom,hogy Harry végre felébredjen.

Kis idő múlva a göndör hajú ébredezni kezd.Nagyokat pislogva nyitja ki pilláit,majd nagyot szusszant.Zöld szemeit belefúrja enyéimbe,majd elmosolyodik.

-Jó reggelt!

Ez a mosoly!

-N-neked is.

Úgy tűnik nem igazán veszi észre,hogy mindjárt agyonnyom hatalmas ölelésében.

-Öhm-H-Harry.Esetleg..elengednél?

-Nem-vigyorodik el.

Döbbenten nézek rá.

-M-miért n-nem?

-Mert jó érzés téged ölelni-mosolyodik el.

-D-de…

-Neked nem jó?-kicsit mintha elszomorodva nézne rám. – Nem jó ez az érzés?Hogy valaki átölel?Hogy érzed a másik szívdobbanását?Hogy érzed hogy nem vagy egyedül?

Lesütöm a szemeim.De.Igazából jó érzés.Az egyetlen ok,amiért nem akartam ölelését,hogy idegenkedtem ettől.Soha nem volt semmiféle testi kontaktom se férfival,se nővel.Sosem ölelgettek.

Nagyot sóhajtva húzódik el,mire alsó ajkamat beharapva sütöm le szemeim.

Szemei végigpásztázzák arcomat,majd megszólal:

-Ma van egy kis dolgom,így el kell mennem.Megleszel itthon egyedül?

Itthon.Itthon?Ez nem is az otthonom.Nekem még sosem volt otthonom.De jól esett,hogy ezt mondta.Mintha tartoznék valahová.

-P-persze –bólintok,mire összeráncolt szemöldökkel néz rám.

-Ugye nem fogsz eltűnni?Vagy valami hülyeséget csinálni?

-Hova tudnék eltűnni?-csúszik ki a számon.

Harry szemei megértően bámulnak rám,mire lesütöm a szemem.Hová tudnék eltűnni?Nincs hova mennem.

-Hé! – egy arcomba lógó tincset elsimít a fülem mögé,majd mutató ujjával állam alá nyúl és megemeli azt,ezzel kényszerítve,hogy a szemébe nézzek. – Nem is kell sehova sem menned.Mert ide tartozol.Rendben? – néz rám igéző zöld szemeivel.

Szavaira teljesen elérzékenyülök,a szememben könnycseppek gyűlnek.Még sosem mondtak nekem ilyet.Miért?Miért ilyen rendes velem?

-Rendben? – kérdezi újból,megerősítést várva.

Sóhajtva bólintok.

-H-Harry?

-Igen gyönyörűm? – az utolsó szót kimondva,a gyomromban megint életre kelnek a lepkék.Próbálom őket lecsillapítani de nem megy.

-A-annyira k-köszönöm.

-Mit? – néz rám mosolyogva.

-H-hogy…Hogy v-vagy – mondom ki hirtelen,de legszívesebben rögtön visszaszívnám.Jaj.Ezt nem kellett volna mondanom.Magam előtt látom vöröslő fejemet,ahogy lesütöm fejemet.Egy pillanatra felnézek,találkozik a tekintetünk,de nem tudok szeméből semmit kiolvasni.Csupán a szája szélén lévő kis félmosolyt látom.

-Ugyan.Én köszönöm.Köszönöm,hogy közelebb engedtél magadhoz – suttogja rekedten,mire én felsóhajtok és lehunyom a szememet.

Miután Harry elmegy egy ideig tétlenül üldögélek,járkálok a házban.Majd,mivel nagyon haszontalannak érzem magam,úgy döntök főzök valamit.Ez így furcsán hangzik,mivel még életemben nem főztem vagy sütöttem semmit.A konyhából nyíló kamrába keresgélek alapanyag után kutatgatva.Sok minden van itt,amiből biztosan lehetne alkotni,de nekem rögtön a spagetti tésztára és a bolognai konzerves szószra esik a pillantásom.Ebből elég sok zacskó és doboz sorakozott a hosszú polcon,úgy gondoltam biztos nagyon szereti.Meg mást úgy se tudnék nagyon csinálni.

A konyhában csak előkészítem a dolgokat,még nem kezdem el,hogy frissen tudjam tálalni.Harry azt mondta kettő körül érkezik.

A délelőtt további részét tévézéssel töltöm.Szappanoperák tömege megy ilyenkor a képernyőn,így érdeklődve figyelem a kissé drasztikus módon ábrázolt történeteket.

Egykor úgy döntök,elkezdem a „munkálatokat”.A csomagon lévő utasításokat követve nemsokára meg is lesz az ebéd.Szépen megterítek és a hálójában,az ágyon fekve várom Harryt.Megint a figyelmembe kerülnek a képek,amik ki vannak téve.Ki az a lány aki Harryt puszilgatja?A kép elé  sétálok és hosszan tanulmányozom.Furcsa érzés fog el,és gombóc nő a torkomban.

-Helló Napfény! – hallok meg hirtelen egy hangot a hátam mögül,ami a frászt hozza rám ezért kicsit megugorva fordulok meg.Harry áll az ajtóban.

-Sz-szia – dadogom.

-Mi ez a finom illat? –néz rám kérdőn.

Elmosolyodom,és a szobából kifelé indulok.Hallom ahogy mögöttem lépked.A konyhába érve Harry tátott szájjal néz rám.

-Hűha!Erre nem számítottam.Miért kapom ezt?-vigyorog.

-Hát öhm.Csak…Szóval gondoltam jól esne munka után egy kis meleg étel-motyogom.

-Jól gondoltad – közeledik és felém hajol.Nem értem mit akar,döbbenten bámulok rá,a következő pillanatban pedig puszit nyom az arcomra. – Köszönöm – mosolyog én meg azt hiszem elájulok.

-N-nincs mit.

-Gyere!- kihúzza az egyik székez,leültet,majd betol.A kicsi asztal másik végébe ül velem szemben.

-Hát akkor jó étvágyat! – néz rám,én meg bólintok és enni kezdünk.Pár pillanat után megszólal. – Hm ez nagyon finom lett!- dicséri életem első főztjét.Ezt csak szégyenlősen megmosolygom.

Miután végzünk Harry elégedetten hátradől székén és bámulni kezd.Már megint.Előreomló hajam mögött próbálom rejteni az arcom kevés sikerrel.Félve rápillantok ő meg szélesen elvigyorodik és előrehajolva a szemembe néz.

-Desszert nem lesz? – zöld szeme kisfiúsan megcsillan,én meg alig kapok levegőt,teljesen ledermedek.

-Öhm é-én nem igazán é-értek az  ilyenekhez.B-bocsánat.

-Semmi baj.Majd megtanítalak rá.És együtt elkészítjük – kacsint rám én meg elvörösödve lesütöm szemeim.Miért teszi ezt velem?

Harry a fürdőben tusol,én meg megint csak a képeket nézegetem.Nem hallom amikor mögém lép,így ismét ijedten nézek rá.Van is mitől félnem,egy szál bokszerben áll mellettem,a vízcseppek csorognak le izmos mellkasán.Elkapom a fejem és a képeket bámulom tovább.

-Miért nézed azokat olyan sokszor? – néz rám kérdőn. – Már máskor is észrevettem.

-N-nem tudom.J-jó képek.

-Aha – néz rám furán.

-Ő ki? – csúszik ki a számon hirtelen,a lányra mutatva,aki Harrynek ad puszit.

Kicsit mintha zavartan nézne rám,majd nagy sóhaj következtében megszólal.

-Öhm.Ő…Gemma.A tesvérem.

-Ó. – nézek meglepetten – A-akkor ezért van a válladon egy „G” tetoválás? – már megint előbb beszéltem,minthogy végiggondoltam volna.Döbbenten néz rám,én meg vörösödve az ajkamba harapok.

-I-igen – dadogja.Zavarodottnak és idegesnek tűnik,amit nem értek.A szemébe nézek,nem tudok belőle kiolvasni semmit.Hirtelen feszültség telepedig a szobába,amit nehezen viselek,így kényszeredetten mondok valamit.

-É-és megengedte,hogy magadra tetováld? – nézek  rá kérdőn.A kérdésemre arca még komorabb lesz,szemében pedig szomorúságot vélek felfedezni.

-N-nem volt e-esélye n-nemet mondani – suttogja erőtlenül.  – Ő..ő m-meghalt – mondja remegő hangon.

Lefagyva nézek rá.A következő pillanatban hátrálni kezd,mígnem az ágy széle megállítja és ügyetlenül ül le rá.

- N-nincs itt.Meghalt – néz rám föl könnyekkel megtelt szemmel,keservesen.Könnyei hullani kezdenek,én pedig döbbenten nézek az eddig hihetetlenül magabiztos és vidám fiúra,aki most összetörten,fájdalommal megtelt szemekkel keresi tekintetem.

Nemtudokcímet

Sziasztok.:)Mint latjatok csak ma hoztam reszt..sajnalom.Ez az elso het nagyon suru volt nekem.Uj suli,uj emberek...Mar az elso heten egy csomo hazit kaptam es mar most le vagyok maradva mindennel.Ezert gondoltam elore kozlom,hogy uj reszt valoszínuleg csak hetente tudok hozni.Valoszínuleg vasarnaponkent.Bar ha netalantan hetkoznaponkent valamikor esetleg nincs betablazva az idom,akkor megprobalok reszt hozni.. De kerlek ne varjatok tolem "csodakat",mert nem lesz semmi ilyesmi..Tudom van,aki naponta hozza a reszeket,de barmennyire szeretnem nekem ez nem fog menni.Sajnalom.Az íras azon keves dolgok egyike nalam, amit nem kotelessegbol csinalok,hanem mert szeretem.Szoval megprobalok minel jobban teljesíteni itt a blogon es remelem azert valakinek tetszik amit csinalok.:)
Ennyit szerettem volna.Ja meg,hogy lattam a This Is Us-t...Hozzafuznivalom ennyi lenne:asdnskaksjsksk.Ha ertitek mire gondolok. :)
Xxx

15.fejezet

~Harry

Az imént egy angyalba ütköztem.Az én angyalomba.Fehér ruhája tökéletesen simul apró kis testéhet.Óriási,barna szemeivel döbbenten néz rám,majd lesüti szemeit.

-Öhm..nem.

Értetlenül nézek rá.

-Mi nem?

-N-nem vagyok sz-ép.D-de rendes tőled,hogy ezt mondod.

Tágra nyílt szemekkel pásztázom.Szép?Méghogy nem szép!Hiszen gyönyörű.

-Alice..- közelebb megyek hozzá és a fülébe suttogom - gyönyörű vagy.Akár egy angyal – érzem,ahogy megremeg.Hátrébb húzódom és még egyszer szemügyre veszem elbűvölő arcát,mely már pirospozsgás.Egyszerűen ellenállhatatlan.

-Imádlak zavarba hozni – suttogom még mindig,mire lesüti a szemét.Mutató ujjammal megemelem állát,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Egy gyönyörű angyal – felé hajolok,de csak lassan,hogy lássam reakcióját.Kikerekedett szemekkel,gyorsuló szívveréssel néz rám.Arcához hajolok és egy apró puszit nyomok rá.Ajkaim a kelleténél kicsit tovább időznek sima bőrén,de mikor elhúzódom Ő csak félénken elmosolyodik.

-K-köszönöm.

-Nincs mit köszönnöd. Csak az igazat mondom - féloldalasan elmosolyodok majd rá kacsintok.

-Öhm,akkor megyünk?-néz rám zavartan,bólintok,megfogom kicsiny kezét és magam után húzom.

A nagy terembe visszaérve Alice értetlenül fordul El-hez.

-Öhm,te mikor jöttél vissza?

El csak elneveti magát.

-Körübelül két perce.Csak láttam,hogy jól elvoltatok ezért inkább egy másik úton jöttem!-kacsint ránk.

Én csak elnevetem magam majd visszakacsintok.Alice értetlenül néz felváltva ránk,majd a vászon elé áll.

Alan először csak elkattintgat néhány képet,míg Alice beáll különböző pózokba.

-Oké!Ugye az előbb még azt mondtam legyen egy kicsit szexi a nézésed.Most pedig ennek az ellenkezője kellene nekem!Most legyen…olyan,mint amikor először megláttalak!Olyan…ártatlan-pontosan tudom Alan mire gondol.

Alice-nak nem kell megerőltetnie magát,hogy ártatlanul nézzen ki.Ő eleve ilyen.Ártatlan.Angyali ártatlanság.

A szépség a vászon előtt megpróbál eleget tenni a fotós kérésének,aki úgy látszik meg van elégedve.

-Nagyszerű!Tökéletes!-mondogatja folyamatosan.

Ahogy ott áll…Semmihez nem fogható.Életembe nem láttam még ilyen szépet.A fekete hajú lány,Nadine..semmi sem hozzá képest.

-Oké, és most El!Jöhet a rózsa!

Rózsa?

Eleanor egy nagy zsákot cipel a vászonhoz,majd szórni kezdi belőle a rózsaszirrmokat.Alice és én csodálkozva nézzük,ahogy a földön lévő „fehér teríték” megtelik rózsaszirommal,melyek közt néhány szál rózsa is akad.

-É-és most mit kell csinálnom?-kérdezi Alice.

-Ugyanezt,mit eddig drágám!Rajta,nem érünk rá egész nap!- türelmetlenkedig Alan,mmire Alice megint pózolni kezd.

És azt hiszem ezzel megkezdődik az én halálom is.Ahogy ott a fehér rózsák között áll és óvatosan elmosolyodik.Gyönyörű.A gyomromban,mintha egy apró csomó keletkezne és a szívverésem is gyorsul.

-Jaj,mindjárt jövök!-szól hirtelen El,majd elhagyja a termet.

Egy telefon csörren meg hirtelen.Alan idegesen leteszi a fényképezőt,majd a telefonnal együtt arrébb sétál.

-Bocsánat,ezt fel kell vennem!Mindjárt jövök,ne menjetek sehova!-azzal beszélni kezd a telefonjába.

Alice  tehetetlenül áll ott én meg úgy döntök odamegyek.Meg akarom érinteni.

Szégyenlősen elmosolyodik,mikor közvetlenül előtte megállok.

-Na,hogy tetszik a modell szakma?-mosolygok.

-N-nem rossz.Fárasztóbb,mint gondoltam.

Elnevetem magam.

-Szóval fárasztó..- egyik kezéért nyúlok,felemelem magunk mellé és összekulcsolom őket.

Kezeinkre néz,majd lesüti szemeit.

-Említettem már,hogy gyönyörű vagy?

Szája szélén apró mosoly játszadozik,de nem szólal meg.Homlokomat övének döntöm.

-Gyönyörű,gyönyörű,gyönyörű…

-Gyönyörű!Állj!Maradjatok ahogy vagytok!-Alan szól hozzánk és a szemem sarkából látom,ahogy gyorsan a fényképezőért kap,majd vadul kattintgatni kezd.

Mosolyogva bámulok Alice-ra,kinek homloka még mindig az enyémet érinti,így közelről is hallhatom aranyos kis lélegzetvételeit.

-Még meddig kell így maradnunk?-suttogja,mire kicsit elnevetem magam.

-Most pedig!Most pedig csináljatok valamit!

Értetlenül fordulunk Alan-hez .

-Mármint.Mozogjatok!Életképeket szeretnék!Érted Harry?-néz rám jelentőségteljesen,én meg bólintok.

Megfogom Alice egyik kezét és megint feltartva összekulcsolom enyémmel.Másik kezét vállamra helyezem,tenyeremet pedig csípőjére teszem.

Lépek egyet előre,mire ő egyet hátra.Majd megint.Táncolunk.Megpörgetem.Elneveti magát.Kisimítok egy szemébe lógó tincset.Szégyenlősen elmosolyodik.Az ölembe kapom.Megprörgetem.Édesen sikongatva kéri,hogy tegyem le.Leteszem,mikor kicsit megszédül,ezért utána kapok,nehogy elessen.Mindketten elnevetjük magunkat.Apró puszit lehelek arcára,majd nyakára.A háta mögé megyek és puszikkal hintem be nyaka és álla találkozását.

-Harry!Megtennéd,hogy leveszed az inged?-kérdezi Alan,mire én meglepődve nézek rá.

-Csak,ha Alice-t nem zavarja-nézek az említettre.

-Ühm.N-nem-motyogja vörösödve.

Elvigyorodom és elkezdem kigombolni.Alice zavartan néz.Ledobom a fekete ingem és Őrá pillantok.Tekintetét végigvezeti meztelen felsőtestemen,majd a földet kezdi bámulni.

Mögé lépek és a fülébe suttogom:

-Ugye nem zavar?-kicsit megborzong,de nem néz rám.

Puszit nyomok szinte vörös arcára és kezeim dereka köré fonom.Nyakát kezdem puszilgatni,mire halkan felsóhajt.Csak a fényképező kattanásait és egyre sűrűbb lélegzetvételeink hallhatók.

-H-Harry?-suttogja.

-Igen,édes?-számat puha bőréhez nyomom.

Nem válaszol,szemeit lehunyja.

-Milyen gyors a szívverésed – súgom fülébe,mire megremeg – milyen gyorsan tud dobogni…az az édes kis szív – figyelek arra,hogy Alan ne hallja mit mondok neki.

-Megmutassam az enyém hogy dobog?-mellé lépek és magam felé fordítom.Kezéért nyúlok és mellkasomhoz irányítom.Tágra nyílt szemekkel néz szemeimbe,mígnem remegő keze mellkasomra tapad.Bal oldalamra terelem érintését,hogy minél jobban érezze.Kicsiny tenyere csak még kisebbnek tűnik nagy testemen.Az érintése pedig…Tüzet gyújt bennem,de egyben meg is nyugtat.

-Érzed?-nézek mélyen a szemébe,és kezét még jobban magamhoz szorítom.

Nem szólal meg ,csak bólint.

-Akkor jó - mosolyodok el és felé hajolok.Puszit hagyok arcának mindkét oldalán,végül ajkaimat homlokának nyomom.

-Egy angyal vagy  - suttogom alig hallhatóan,mire nagyot sóhajt.

-N-nem vagyok.

-De igen.Egy földre szállt angyal.

Miután hazaérünk a fotózásról készítek egy kis kaját,majd megvacsorázunk a konyhasztalnál.Alice a kezébe vett zsömlébe harap bele rágni kezdi a falatot.Észreveszi,hogy őt nézem és zavartan félrenéz mire én csak elmosolyodom.

-Elfáradtál?

Aprót bólint.

A telefonom rezgő hangot ad ki,ami jelzi,hogy üzenetem jött.Kiveszem a zsebemből a telót és mosolyogva nézek Alice-ra.

-Eleanor azt mondja már át is tudja küldeni a képeket.Megnézzük?

Kissé mintha felcsillanna a szeme,majd bólint.

Miután lefürödtem Alic-et várom az ágyban a laptopomat nyomkodva.Már megjött az e-mail,amiben a képeket csatolta de Ő nélküle nem nézem meg.

Ajtó nyikorgást hallok,a következő pillanatban pedig egy tünemény sétál felém,az éjjeli kislámpa fényében. Hosszú,hullámos haját föltűzte egy csattal amit én adtam neki.A szintén tőlem kapott póló nagyon jól áll neki.Legalábbis nekem nagyon tetszik,ahogy a rövidsége miatt láttatni engedi formás combjait.Följebb is vezetném tekintetem,de a póló azon a területen már jól takar mindent.

Óvatosan bemászik az ágyba és a háttámlának támaszkodik.Én is így teszek,majd megnyitom a fájl-t és ezzel elkezdődik a „vetítés”.

Mosolyogva nézem a képeket,amiken Alice egyre biztosabban veszi fel a pózt,amit elvárnak tőle.Hihetetlenül vonzó és szexi a képeken.Mint egy igazi modell.A csuklóján a hegeket tényleg leretusálták.A smink csak még jobban kiemelte nőies vonásait,a kivágott póló pedig több belátást nyert az intimebb részhez,amit valószínű,minden férfi bámulattal nézne.

Gondolataim már teljesen elkalandoztak,mikor egy halk hüppögést hallok meg.Alice-hez fordulok,kinek könycseppek folynak végig gyönyörű arcán.Megrökönyödve nézek szemébe,mikor megkérdezem:

-M-mi a baj?

Lesüti szemeit,mire egy újabb könycsepp gördül ki szeméből.Nem válaszol.

-Alice,légy szíves mondj valamit mert nem tudom mi bajod és ez megőrít!-szólok rá egy kicsit élesebben,mint szeretném,mire abbahagyja a szipogást és félve rám néz.

-Alice?-nézek rá nagy szemekkel.

Nagyot nyel és végre megszólal:

-Ezek a képek..olyan…-már azt hiszem a meghatottságtól sír,mert annyira tetszenek neki,mikor befejezi a mondatot - ...rosszak.

Elképedve nézek rá.

-Mi?

Ezek a képek csodálatosak!

-É-én..annyira ronda vagyok rajtuk-suttogja és az eddig visszatartott könnyei most megerednek, végigfolynak álla vonaláig majd a paplanra esnek.

Nem tudom elhinni.Nem hiszem el.Ezt gondolja magáról?Mégis hogy gondolhat ilyet?Ha nem is ismerném személyesen,a képek láttán az első ami eszembe jutna ó,hogy elkérem a telefonszámát.Annyira kívánatos,de egyben édes azokon a képeken.

De ezt így nem mondhatom neki,mert megijed.

-Alice..-sóhajtok.Nem igazán tudom,mit mondjak.- Ezek a fotók..eszméletlen jók lettek.És Te pedig eszméletlenül jól nézel ki rajtuk. –mondom a szemébe nézve,mire egy újabb könycsepp cseppen le.

-N-nem igaz.Annyira..undorító – mondja és a szájából most először hallok egy szót,melyet hihetetlen ellenszenvvel mondott ki.Úgy mondta ki,mintha valami állatról beszélne.Senki másról nem tud így beszélni,csak magárol.Mert nem szereti magát.Utálja magát.De én annyira..

-É-és e-ezt csak a-azért mondtad mert r-rendes vagy velem-motyogja lesütött szemekkel.

Szembebbenés nélkül nézek rá.

-Alice!Ugye tudod,hogy ez mind nemigaz?Ne gondold magad rondának!Göynyörű szép lány vagy!Érted?GY-Ö-NY-Ö-R-Ű!Nem igaz,hogy nem látod!Minden fiú oda lenne érted,ha hagynád hogy megismerjenek!Én már csak tudom!És ezeket nem azért mondom mert rendes srác vagyok..Hanem mert így gondolom és így is érzek…És nem utolsó sorban férfiból vagyok,tehát tapasztalom is,hogy…-itt hirtelen elhallgatok,mielőtt olyat mondadék amit nem kéne,és a melegítőalsómra pillantok,oda középre,ahol…Szóval ahol a férfiak érzik,ha vonzódnak valakihez…

Alice kikerekedett szemekkel,döbbenten néz rám.Még pislogni is elfelejt,én pedig a torkom köszörülöm.

-Nos hát.Öhm.Igen-szólok zavartan,mire legnagyobb meglepetésemre egy kuncogást hallok.

Felé kapom a fejem és érdeklődve nézek rá,mire lesüti szemeit.Én csak elmosolyodom és örülök,hogy jobb kedve lett.

-Tehát téma lezárva!Most pedig folytassuk!-mondom és tovább nézzük a képeket.Még van néhány Alice-ról,aztán jönnek a közös képek.Amin abban az angyali ruhában áll és mosolyog.Először csak Ő látható,majd később én is beállok mellé és együtt fotóznak minket.A képek egyálktalán nem erőltetettek vagy beállította.Pillanatképek sikeredtek,amiken mosolygunk.Vagy amikor éppen félmeztelenül állok mögötte ő pedig a szégyentől elpirulva,zavartan lesüti szemeit.Mosolygova nézem a képeket,a szívem pedig hangosan ver a csendes szobában.Alice-hez fordulok,hogy megkérdezzem a véleményét.De észreveszem,hogy lekókatt fejjel,becsukott szemmel,édesen szuszog már.Alszik.

Elvigyorodom és elteszem a laptopot.Alice felé térdelek és kissé lejjebb húzom,hogy kényelmesebb legyen neki.Betakargatom és apró puszit nyomok arcára.Lekapcsolom az éjjeli lámpát,majd én is becsukom szemem,hagyva hogy gondolataim elsodorjanak, egy lány felé,aki iránt már biztos többet érzek,mit holmi vonzódást.

14.fejezet

Sok várakozás után itt az új rész!A ruhát és Alice haját is valahogy így képzelem el,mint a képen.:)Sokat nyűglődtem vele,azért remélem tetszeni fog!

xx

ui. igen,látom. a képen az apród.hu befigyel,de sajnálom, már nincs energiám levágni..:S :)

~Alice

Ijedten húzódom arrébb Harry-től,aki zavartan néz.

-Öhm.Kinyitom-mondja,feláll és az bejárathoz sétál.Mámorosan,kissé összezavarodva és vadul kalapáló szívvel bámulok utána.

Mit tett velem?Mit akart?Meg akart..meg akart csókolni?

Nem.Az lehetetlen.A filmekben ezekből a jelenetekből mindig csók lesz.De miért akarna megcsókolni?Mi oka lenne rá?

Nem akart megcsókolni.Miért csókolna meg egy ilyen lányt, mint én?Bárkit megkaphatna.Nincs értelme velem vesződnie.

-Huhh!De jó,hogy itthon vagytok!A segítségetekre lenne szükségem-hallok meg egy vékonyka hangot,majd a hang gazdáját is meglátom.

Eleanor kissé ziláltan közeledik felém,majd leül mellém.Harry is helyet foglal egy fotelban.

-Alice.Segítened kell!-néz rám komolyan.

-M-miben?-nem értem.Miben segíthetnék neki én?

Nagyot sóhajt,majd magyarázni kezd.A lényeg,hogy ő ugye modellkedik egy kisebb cégnél.És minden modellnek hoznia kell magával egy „gyakornokot” ,mivel a legújabb ruhákat reklámozó újságban ilyen „civil embereket” szeretnének beletenni.Az ő gyakornoka pedig az utolsó pillanatban benyomta az unalmast,ezzel cserbenhagyva Eleanort.

-Ennyi idő alatt pedig már nem találok senkit!-szomorkodik.

Én csak megértően bólogatok és nem értem ebbe én,hogy jövök bele.

-Na?Segítesz?-néz rám kiskutyaszemekkel.

-Öhm.Nem teljesen értem.Mégis hogyan?-értetlenkedem.

-Hát te lennél az én „gyakornokom”!-rajzol idézőjeleket a kezével a levegőbe,én meg döbbenten nézek rá.

-T-tessék?-alig jutok szóhoz.

-Ne nézz már így!Hiszen minden adottságod megvan hozzá!-forgatja szemeit,mintha ez annyira egyértelmű lenne.

- M-miféle adottságok?

-Hát nézz magadra!Az alakod!A hosszú lábaid!A formás feneked!És a melleid se rosszak!Sőt!Az enyémeknél mindenképp jobbak-szontyolodik el és lenéz a mellkasára.Zavartan fésülök ki egy hajtincset az arcomból mikor a szemem sarkából észreveszem,hogy Harry alaposan végigmér .A mellkasom tájékán kicsit tovább is időzik a tekintete,mint kéne.Megnyalja ajkait,majd elmosolyodik.

-És hát a gyönyörű kis pofiról ne is beszéljünk!Azok a nagy barna szemek!És a hosszú szempilláid!Irigylem is őket!-mosolyog rám bátorítóan.

A hallottaktól megdöbbenve nézek magam elé.Így gondolja?Hogy én..szép vagyok?Biztos,csak kedvességből mondja

-N-nagyon kedves vagy.D-de nem hiszem,hogy ezek a dolgok igazak lennének-sütöm le a fejem szomorúan.És megint rá kell jönnöm:én ronda vagyok.Nem akarok ronda lenni.

-Ezt hogy érted?-ráncolja a szemöldökét.

-É-én..nem vagyok szép-nézek a szemébe.

Most mindketten összeráncolt szemöldökkel néznek rám.

-Na ide figyelj Alice…A vezetéknevedet elfelejtettem így nem tudok mérgesen rád nézni és kimondani a teljes neved!De figyelj Alice..Alig ismerjük egymást.Szerinted egy majdnem idegennek mondanék ilyeneket,ha nem lennének igazak?

-N-nem tudom.

Nem!Hát persze,hogy nem!Szóval…segítesz?Tudom,hogy nem is igazán ismerjük egymást..És tudom,hogy ez elég nagy kérés.De  nagyon örülnék ha igent mondanál!-fejezi be.

-Én nem t-tudom.Mit kéne pontosan csinálnom?

-Semmi különöset.Csak felveszel szép ruhákat,beállsz ahogy kéri a fotós és lefényképez!

Nem tudom.Tényleg nem.Óvatosan Harryre pillantok,aki csak mosolyog.

-H-Harry?Szerinted?

-Szerintem ez egy remek ötlet!Mindenképp mondj igent!

-Aliceeee.Kérlek!-Eleanor szinte könyörög.

-Harry jöhet?-kérdezem bizonytalanul,mire az említett személy elmosolyodik.

-Hát persze!

-Ühm.Akkor..r-rendben- egyezek bele.

-Nyagyszerű!Akkor öltözettek,indulunk is!-örvendezik.

-Mi?Hova?-nézek meglepetten.

-Hát a fotózásra!

-Az ma van?-a gyomrom görcsbe rándul.

-Igen.Mondtam,hogy kevés az időm!Na!Készülődjetek!-adja ki a parancsot,majd elvonul a sarokba telefonálni.

A stúdió felé menet azon gondolkodom,hogy tulajdonképpen miért is vállaltam ezt el.Simán mondhattam  volna nemet is.De valamiért az igen szó jött a számra.Nem is tudom.Mióta Harrynél vagyok semmi hasznosat nem csinálok.Konkrétan haszontalannak érzem magam.És jó érzés,hogy talán most tehetek valamit és segíthetek is.Valószínű ezért egyeztem bele.

Kiszállunk az autóból és bemegyünk az épületbe.

Hosszú folyosókon megyünk végig,melyekről különböző feliratú ajtók nyílnak.Benyitunk az egyikbe,ami egy hatalmas terembe vezet.

Ámulva nézek körül.A terem közepén egy nagy vászon van és a „fényképezős dolgok”.Ezt azért mondom így mert fogalmam sincs a nevükről.A vászonnál épp egy lány pózol.A fényképész különböző utasításokkal látja el.A terembe van még pár lány akiknek még az utolsó simításokat végzik az sminkükön.

-Erre!-vezet Eleanor minket oda a fotóshoz.

Zavartan gyűrögetem a pólóm végét,mikor megállunk mellette.

-Alan!

A fotós abba hagyja amit épp csinál,ránk néz,majd elmosolyodik.Szőke haja oldalra van fésülve,nagy keretes fekete szemüveget hord.

-Itt lenne az én jelöltem!-mosolyog büszkén Eleanor,majd rám mutat.

-Nahát,nahát!Micsoda szépség!-mondja én pedig érzem,hogy vörösödöm-Alan vagyok.Megtudhatom magácskát hogy hívják?-kérdezi és a kezemért nyúl.

-A-alice vagyok-nyögöm,ő pedig belecsókol a kezembe.Ettől teljesen zavarba jövök,a szemem sarkából pedig látom,hogy Harry megfeszül.

-Igazán örülök a találkozásnak Alice!-mosolyog és fölegyenesedik.-Volt már dolgod modellkedéssel?

-Öhm.Nem.Semmi.

-Sebaj.Majd belejössz-kacsit rám.

-Öhm.Harry vagyok.Alicet kísérem-mondja hirtelen Harry és a kezét nyújtja,Alan elfogadja,majd kezet ráznak.

-Eleanor megmutatnád neki a ruhákat?Ti vagytok az utolsók,de már majdnem mindenkivel végeztem.

Igen.Akkor mindjárt jövünk!Gyertek!-fogja meg a kezemet és maga után húz Harryvel együtt.

Miután El megmutatja a ruhákat,kiválasztja amiket nekem kell viselni és egy kisebb öltözőbe megyünk át.

-A méretetek az előző „jelöltemmel” kábé ugyanolyan,de ha nagy az eltérés,se perc alatt rád igazítjuk!- mondja lelkesen. - Először ezt a szettet vedd fel!- nyom a kezembe egy nagyon- nagyon rövid farmergatyát, egy halványrózsaszín színű nagyon-nagyon kivágott topott és egy tornacipőt.

Harry csak felvonott szemöldökkel,mosolyogva néz.

-Bár Londonban vagyunk,közeleg a nyár!Közeleg?Néhány nap és itt van!Imádom a nyarat!-mosolyog,majd egy függöny felé terelget. -Itt öltözz fel!-közli,majd rám húzza a függönyt.

Felveszem a ruhákat,majd kimegyek.Eleanor elégedetten mosolyog,Harry pedig..beleharap az ajkába.

-Hát ez csodálatos! - áradozik Eleanor.

Összekulcsolt kezekkel magam előtt bámulom a földet,mikor hirtelen eszembe jut valami.A csuklómra pillantok,majd Harryre.

-Harry..a csuklóm..-mondom halkan és végigsimítok a még mindig vágásokkal teli csuklómon.Eleanor elképedve néz rám,Harry pedig elém lép és megfogja kezem.

-El,ezzel mi legyen?A képeken látszana?

-Öhm.Nem tudom.De figyeljetek,nem probléma!Teszünk rá egy kis alapozót,de ha az nem jó, Alan simán kiretusálja!E miatt nem kell aggódni!Szólok is neki!És ide küldök egy sminkest is!-mondja majd magamra hagy Harryvel.

Ő csak mosolyogva néz engem.Illetve bámul.Végigvezeti rajtam tekintetét néhány helyen kicsit tovább is elidőzik.Zavaromba kicsit megpróbálom magamon följebb húzni a felsőt,hogy  kevesebbet mutasson.Harry közelebb lép megfogja a felső végét és visszahúzza.

-Így nekem jobban tetszik-mondja rekedtes hangján.Rekedtes.Ez a szó illik legjobban a hangjára.Dallamos..Bizsergető..Nyugtató..Rekedtes.

Nagyot nyelek és visszahúzom a pólót.

-D-de én ú-úgy nem szeretném-dadogom és az ajkamba harapok.

Elmosolyodik.

-De én meg így szeretném-ezzel megint lejjebb húzza.

Hitetlenkedve nézek rá.

-Harry!N-ne!-próbálok magabiztosan szólni.

Komolyan néz rám,de a szája megrándul,így tudom milyen jót mulat rajtam.

-Rendben gyönyörűm.Sajnálom.Ahogy te szeretnéd.Ha neked így a legjobb..akkor így lesz –morogja és még följebb húzza a felsőt a vállamon. Gyengéden elmosolyodik.

Nagyot nyelek és félrenézek.

-Öhm,most akkor jön a sminkes?-kérdezem,mire elneveti magát.

Miután a fejemre kennek egy adag szolid sminket,visszamegyünk Alenhez.A hajammal nem akartak semmit sem csináli,csupán megfésülték.

-Tehát akkor..Alice kérlek állj be!-mondja én meg zavartan a fehér vászon elé sétálok.Szerencsére már csak néhány ember lézeng körülöttünk,a legtöbben már elmentek.

-Eleanor segíts neki!-kéri Alan.

-Nézd!Valahogy így!-mondja,majd felvesz egy pózt a vásznon kívül.Bólintok,majd megpróbálok én is úgy beállni.

-Remek!Most pedig maradj így kedves!Úgy!Nagyszerű!-mondja,miközben a gépet kattintgatja folyamatosan.

Próbálok mozdulatlan maradni,a szemem sarkából viszont látom Harry mosolyát.

-Még egyet kérnék gyönyörűm!Lehetne,hogy esetleg az arcod kifejezőbb legyen?

Zavartan nézek Alan-re,fogalmam sincs mire gondol.

-Mondjuk lehetne egy kicsit…szexibb…erotikusabb.

Döbbenten nézek rá,Harry pedig olyan hangosan kezd el nevetni,hogy mind oda kapjuk a fejünket.Összegörnyedve nevet,míg mi csak nézünk.Kis idő múlva,mikor abbahagyja,nevetéstől könnyes szemekkel egyenesedik fel és próbál komoly maradni.

-Öhm..bocsánat-motyogja,de szája ismét mosolyra húzódik így újra megpillantom mély kis gödröcskéit.Én és a többiek csak értetlenül nézünk rá.

-Nézd Alice!Valahogy így!-szól El és felvesz egy arckifejezést,majd váltogatja a különböző pózokat.

-É-értem-szólok félénken,majd megpróbálok én is úgy nézni,mikor egy hangos nevetést hallok meg,ami ismét a göndörtől jött.

-Na jó,elég ebből!Így nem lehet dolgozni!Harry lennél oly szíves és kimennél míg elkészítjük ezt a fotósorozatot?-kérdezi Alan.

-Nem-vágja rá az említett, szemrebbenés nélkül.Alan összeráncolt szemöldökkel néz  rá.

-Harry!Kérlek hoznál nekem egy pohár kávét az automatából?Az előtérben van-szól Eleanor.

-Alice?-néz rám kérdőn.

-Öhm..t-talán tényleg jobb lenne ha kimennél…

Harry szeme egy ideig hármunk között cikázik,majd bólint és elhagyja a termet.

Kicsit rossz érzéssel nézek utána,de nincs időm sokat gondolkodni,máris folytatjuk a fotózást.Ezek után minden simán megy,egyre jobban belejövök.

Több ruhát felpróbálva állok be a kamera elé,ahol a profi fotós eszeveszetten nyomkodja a gépet.

-Csodálatos!Egyszerűen fantasztikus!-áradozik,miközben éppen guggolva kattintja el a gépet.

Harry még mindig nem  jött vissza és ez..rossz.Azt szeretném ha itt lenne.

-T-tarthatnánk egy kis szünetet?-kérdezem,mert meg szeretném keresni Harryt.

-Legyen-válaszol Alan és eltűnik az egyik ajtó mögött.

Eleanor a telefonját nyomkodja én meg Harry keresésére indulok.

Az előtérben,egy kisebb kávézó áll,ott találom meg,amint a pultnál ül háttal nekem,vele szemben pedig egy hosszú éjfekete hajú lány nevetgél.Éppen egy tincsét tekergeti ujjai között és nagyban magyaráz.

Nem tudom odamenjek-e,így csak tétlenül álldogálok és nézek.A lány gyönyörű,haja úgy,omlik vállára,mint valami függöny,mosolya pedig elragadó.Sokkal szebb nálam.Bár mondjuk ez nem újdonság,nálam mindenki szebb.És ahogy ott ül mellette Harry…tökéletesen összeillenek.A lány elég határozottnak és magabiztosnak tűnik.A férfiak szeretik ezeket a tulajdonságokat.Én meg…én meg csak úgy vagyok.Én Alice Jones,a csúnya lány aki nem kell senkinek.

Azon kapom magam,hogy egy kósza könnycsepp folyik le az arcomon,és már mennék is vissza mikor meghallom a rekedtes hangot,amint a nevemen szólít.

-Alice?-jön oda hozzám összeráncolt szemöldökkel-mi a baj tündérrem?

Letölröm a könnyemet,és nagyot sóhajtok.

-S-semi.Cs-csak meg akartam kérdezni…,hogy vi-visszajössz?-nézek rá föl.

Elmosolyodik.

-Szeretnéd?

Nagyot bólintok.

-Hát persze-kisimít egy tincset az arcomból.

Hazzie!Nekem most mennem kell!-jön oda hozzánk a lány és szomorúan néz-De majd hívj!-vigyorog és egy kis fehér lapot ad Harrynek.Beleharap az ajkaiba,majd egy puszit nyom az arcára-várom a hívásod!-kuncog és kitipeg az épületből.

Harry fogja a kis lapot,összegyűri és a mellettünk lévő kukába hajítja.

-Gyere!-nyújtja a kezét én pedig mosolyogva elfogadom.

-Úgy!Igen!Na!Szuper-dicsér meg Alan,mikor az utolsó előtti ruhaszett van rajtam.

Harry most csak csöndben figyel,csakúgy,mint Eleanor

-És akkor most jöjjön az utolsó ruha!De ebben van egy kis változás.Ez lenne az eredeti helyett-mondja Alan és a kezembe nyom egy csomagot,de a ruha nem látszik benne.

-R-rendben.

Eleanorral együtt megyek az öltözőbe.Mikor a ruha elém kerül nagyokat pislogva nézem azt.

Egy hófehér,teljesen egyszerű,koktélruha féleségű egyberuha.Pántja nincs.Deréktól lefelé többrétegű és a derék résznél olyan mintha egy anyag fogná össze,pedig az ugyanúgy a ruha része.

-E-ez…-nem jutok szóhoz.Még sosem volt rajtam ilyesmi.

-Tetszik?-mosolyog El.

Bólintok.

-Na,akkor vedd fel!-ezzel betol a függöny mögé.

Mikor kijövök Eleanor eltátja a száját majd elégedetten bámul.

-M-mi az?-kérdezem,mikor jó ideje már csak mosolyog.

-Harrynek el fog állni a szava!

-M-mi?M-miért?

-Gyönyörű vagy benne!

-Öhm,köszönöm,de nem hiszem…

-Dehogyisnem!Nézd meg a tükörben!-a tükör elé rángat,de én becsukom a szemem-na ugye?Mi?Miért csuktad be a szemed?

-Inkább nem akarom látni-motyogom.

-Miért?Lélegzetelállító vagy!

Megrázom a fejem.

-Alice!-emeli fel a hangsúlyt és bele csíp a karomba.

-Aú!-mondom és kinyitom a szemem,azzal a szándékkal,hogy gyorsan vissza is csukom.

De már késő volt,megláttam magam.Szörnyen néztem ki.Egyszerűen undorítóan.A ruha combközépig ért,így csak még jobban látszottak a ronda lábaim is.Inkább elfordultam a tükörtől.

-Na,mit szólsz?-kérdezi El csillogó szemekkel.

-Hát az biztos,hogy lélegzetelállító.Lélegzetelállítóan ronda-nyögöm kétségbeesetten-én ebben ki nem megyek!-suttogom.

-Alice!Gy-ö-ny-ö-r-ű v-a-gy!-szótagolta-és most húzzál kifelé,mert már várnak!-egy pillanatra megijedtem,hogy tényleg felidegesítettem,de a szája szélén lévő kis mosolyból tudtam,hogy nem.És az ő kedvéért kimentem.

Mezítláb sietek a hosszú folyosón,szinte már futva haladok,mikor a sarkon hirtelen beleütközök valakibe.

-J-jaj,b-bocsánat!-nézek fel ijedten,mikor egy smaragdzöld szempárral találom szemben magam,mely fényesen csillog.Harry szájtátva bámul rám,szemei kikerekednek.Talpamtól a fejem búbjáig végigmér és beleharap alsó ajkába.

-H-Harry,b-baj van?-kérdezem ijedten.

Hitetlenül megrázza a fejét és mutató ujjával gyengéden végigsimít arcomon.Sok időbe telik,mire végre megszólal:

-Gyönyörű vagy-suttogja rekedtes hangján.

13.fejezet

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hozom az új részt.Azért remélem tetszeni fog!xxx

~Harry


-H-Harry..én..szeretnék N-Neked mutatni v-valamit-mondja félénken.
Érdeklődve nézek végig Alice-en,aki most zavartan gyűrögeti az egy szál törülköző szélét,ami köré van csavarva.
Alice nagyot nyel majd mélyen a szemembe néz.A törülköző szélét megfogja és óvatosan lejjebb húzza.
Döbbenten nézek rá,miközben az apró anyag egyre lejjebb csusszan,mígnem megpillantom melle szélét.Nagyot nyelek mikor néhány pillanatra megáll és a földet bámulja.
-K-kérlek.F-folytasd-suttogom rekedt hangon.

Lassan felemeli fejét,és a szemembe néz.Majd elengedi a törülközőt,ami a földre esik,én pedig szájtátva nézek végig meztelen testén.

Kipattannak a szemeim és zihálva próbálom visszanyerni normális szívritmusom.Álom.Csak egy álom..

Nagyot sóhajtok és a plafont nézem.Halk szuszogásra leszek figyelmes.Ezen automatikusan elmosolyodom,majd Alice felé fordulok.Rápillantok és egy pillanatra elakad a lélegzetem.Olyan gyönyörű.Összegömbölyödve fekszik,két kezét összeteszi és arra hajtja rá fejét.Haja kócosan össze-vissza fonódik körülötte,s terül szét párnáján.Néhány nagyobb szusszantásnál hosszú szempillái megremegnek.

Nem tudom meddig nézhettem de egyszer csak arra leszek figyelmes,hogy elmosolyodik.Álmában mosolyog.Boldogsággal tölti el a szívem,hogy így látom.

Halkan feltápászkodom,és a a fürdőszoba felé veszem az irányt,mivel tegnap nem fürödtem.Miután végzek,felveszek egy tiszta alsógatyát és egy melegítőalsót,így félmeztelenül megyek ki a konyhába valami reggeliért.Kenyeret vágok,megpirítom ráteszek valami felvágottat és apró koktélparadicsomokat teszek egy kis tálba.Narancslét töltök két pohárba.Ezeket ráteszem egy tálcára és visszamegyek a hálószobába.

Ő még mindig édesen alszik,ezért halkan leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre,majd visszafekszem mellé.

Nagyjából fél óráig alszik még,addig pedig jól szemügyre veszem arcának minden apró kis szegletét.Észreveszem,hogy a bal szemöldöke felett egy kicsi seb helye látható.Összeráncolt szemöldökkel vizslatom,kezemet nyújtom,hogy megérinthessem de inkább nem teszem.Helyette valami más jut az eszembe.Megtámaszkodom az egyik könyökömön és lélegzet visszafojtva felé hajolok.Mikor elérem fehér arcát egy aprócska puszit nyomok rá.A bőre hihetetlenül puha.Nem bírom ki hogy ne tegyem ezt még egyszer,de most kicsit tovább pihentetem  arcán ajkaimat.

Halk sóhajtást hallok,így gyorsan visszahúzódom.Mocorgoni kezd,majd kinyitja szemeit.

-Jó reggelt napfény!-üdvözlöm mosolyogva.

Pislog néhányat,majd félénken megszólal:

-Sz-szia.

-Hogy aludtál?

-J-jól köszi.Te?

-Én is.Melletted nem lehet nem jól aludni-vigyorgok.

Zavartan néz rám.Egyrészt attól,amit mondtam,másrészt mert észrevette meztelen felsőtestem.Magamba ezt nagyon viccesnek találom így elvigyorodom.

-Álmodtál valamit?

Némi habozás után válaszol.

-N-nem.Te?

-Nem-jelentem ki határozottan.Pedig ha tudná..Ha tudná,hogy álmomban róla fantáziálgatok.

-Éhes vagy?

-I-gen.

Megfordulok,elveszem az étellel megrakott pakkot,majd leteszem közénk.Tágra nyílt szemekkel néz majd óvatosan elmosolyodik.

-K-köszönöm.

Feltápászkodik és elvesz egy szendvicset,majd enni kezd.Én is neki kezdek.

-Még sosem ettem ilyen kicsi paradicsomot-mondja hirtelen.

Hát persze,hogy nem.Ez a drágábbik fajta és neki ilyen „luxus dolgokat” sosem vettek.

-Megkóstolod?-mosolygok,kiveszek egyet és a szája felé tartom.

Zavartan bólint,én meg már a szájához érintem.

-Nyisd ki!-nevetek.Résnyire nyitja a száját,én pedig beleteszem a piros kis zöldséget.Megrágja majd lenyeli.

-Finom-bólint.

-Még egyet?-meg sem várom a válaszát,a szájába nyomom, ő meg meglepetten néz,majd megeszi.

-E-egyedül is tudom,hogy kell betenni a számba-nevet félénken,mire mosolyognom kell.

-De én sokkal jobban csinálom-kacsintok rá,és szájához emelek még egyet.Ő viszont szorosan összeszorítja ajkait.

-Naa!Mi az?-nevetek és próbálom betuszkolni a száján azt a nyomorult parit.Összeszorított ajkakkal nevet.

-Hát jó…-hirtelen az oldalába bökök amitől kicsit felsikít,de ajkait rögtön becsukja,így időm sincs semmire.Felé közelítem kezem és csikizni kezdem,mire becsukott szájjal nevet.

-Edd meg a paradicsomot!-nevetek én is,mire megrázza a fejét.

Tettetett fáradsággal sóhajtok egyet majd leteszem szegény paradicsomot.Erre elmosolyodik.Azt hiszi győzött.

-Szóval nem kérsz paradicsomot…akkor nem erőltetem-a tálcát kicsit arrébb tolom és bámulni kezdem.Zavartan néz rám és egyre jobban vörösödni kezd.

-M-mi az?-kérdezi,de én meg se szólalok csak tovább bámulom.Úgy látszik nem bírja tovább ugyanis lesüti szemeit.Erre vártam,mutató ujjammal felé közelítek,majd gyengéden végigsimítok ajkain.Ennek hatására egy kissé megrándul szája,és felpillant rám.

-M-mit csinálsz?-suttogja.

Nem szólok csak ajkait simogatom,míg egyre közelebb kerülök hozzá.Térdeimre ülök és felé hajolva a fülébe suttogom.

-Hidd el,el tudom érni,hogy megedd azt a paradicsomot-suttogom csábos hangon.Ez  azért így vicces,ugyanis mégiscsak egy paradicsomról beszélünk.Érzem ahogy teste megdermed,szívverése és lélegzete felgyorsul.

Haját óvatosan arrébb teszem nyakáról,majd ajkaimmal apró puszit nyomok rá.Teste teljesen forró.Tovább csókolgatom míg végül egy apró sóhajt nem hallok.Elmosolyodom és kezemmel a tálca felé nyúlok egy paradicsomért.Tovább puszilgatom,hallom zihálását ami azt jelenti szája nyitva van.Ránézek,szemei csukva vannak,majd beteszem ajkai közé a zöldséget.Mikor megérzi azt,rögtön megtartja szájával és beveszi.Szemeit kinyitja,így találkozik enyéimmel.Óvatosan elmosolyodom és fülébe suttogom:

-Mondtam én - még egy utolsó puszit nyomok nyakára,majd feltápászkodom és kimegyek a szobából.

Kiveszek két tányért és megpakolom tésztával,arra pedig bolognai szószt teszek és sajtot reszelek.Egy mosoly csúszik fel arcomra mikor a néhány órával ezelőttire gondolok.Alice nagyon meglepődött a kis „magánakciómon”,az biztos.De éreztem.Éreztem,ahogy egyre gyorsabban kalapált a szíve,és halottam elfojtott zihálását is.

-Alice,jössz?-kiabálom a a lakás másik végébe.

Nem válaszol,néhány pillanat múlva viszont meglátom ahogy felém közeleg.

-Tessék-mosolyogva adom neki oda az egyik tányért.Néhány órája reggeliztünk,de tulajdonképpen mi egyfolytában eszünk.Visszafordulok a pulthoz,hogy elvegyem az én „adagom”,de a következő pillanatban „jaj!” kiáltást hallok és egy hangos csörömpölést.Megpördülök a tengelyem körül és akkor látom meg,hogy az eltört tányér a bolognaival együtt a földön hever.Alicere nézek aki félve pillant rám és hátrálni kezd.

-H-Harry,én nem akartam!S-sajnálom!

Értetlenül nézek rá,nem értem miért veri ezt ilyen nagy dobra.

A szemébe nézek,ahonnan most egy könnycsepp gördül ki.

-Alice,mi a-kezdek bele de közbevág.

-Nem volt szándékos!K-kérlek ne haragudj!Cs-csak ne..k.kérlek cs-csak ne…-suttogja majd a nappaliba fut és összegömbölyödik a kanapén.

Döbbenve követem őt,nem értem ezt az egészet.

-Alice?Mi a baj?-fejét ölébe temeti és teljesen összehúzódik.

Leülök mellé és kezemet vállára teszem.

-Mi a baj?

-A t-tányér…-elcsuklik hangja.

-Ezért sírsz?-hitetlenül felnevetek.-De hát semmi baj!Majd föltakarítjuk!

Lassan felpillant rám és nagy szemeivel értetlenül néz rám.

-N-nem haragszol?

-Dehogyis!Mondom,hogy semmi baj!Megesik az ilyen!-mosolygok.

Összeráncolt szemöldökkel néz rám.

-R-régen..ezért már..rég m-megvertek volna-suttogja és újabb könnycsepp gurul le puha kis orcáján.

Nem tudom elhinni. Ilyenekért verték őt? Egy ártatlan kislányt?

Nem bírok tovább tétlenül ülni ott,a kanapé egyik oldalának a karfájához támasztom hátam és Alice-ért nyúlok.Lábaim szétteszem és oda húzom magamhoz.Így hátát most mellkasom támasztja.Karjaimmal körbe fogom derekát,arcomat pedig odadörgölöm az álla és nyaka közötti részhez.

-Sajnálom.Nagyon sajnálom.De én sosem tennék veled ilyet Alice.Sosem bántanálak.Sosem,érted édes?-suttogom nyakába.

Nagyot sóhajt és aprót bólint.Kezd megnyugodni.Egyik kezemmel arcához nyúlok és hüvelykujjammal letörlöm az ott maradt rakoncátlan könnycseppet.

-Minden rendben-nyugtatom tovább.

Kis idő múlva megszólal.

-Miért vagy velem ilyen?

Kérdőn nézek rá.

-Milyen?

-Ilyen…kedves.

Elnevetem magam.

-Kedves?-kérdezek vissza.

-Igen.És…és..gy-gyengéd.

-Gyengéd lennék?-suttogom fülébe,amitől megborzong.Nem válaszol csak lesüti szemeit.

Igazából érdekesnek találom,hogy ezt így nyíltan megkérdezi.

-V-velem még…Még sosem bánt így senki-suttogja.

Ettől összeszorul a szívem.

-Senki?

-Gondolom anyukám régen.De e-engem mindig kiközösítettek a suliban is.M-mindig bántottak.Nem is ismertek…De..de te nem bántasz.Te más vagy-motyogja lesütött szemekkel, felém fordul,majd rám pillant.

Le sem tudom róla venni a szemem.Csak áhítattal bámulom Őt.

-Miért?-teszi fel az egyszavas kérdést,de én tudom mire gondol.Pontosan tudom.

-Mert én…én nem tudom.Én csak…-nem tudom befejezni a mondatot,nem jönnek a számra a szavak.Csak meredten nézzük egymást.Felé hajolok és homlokom az övéhez nyomom.

Meg akarom csókolni.Érezni akarom a száját az enyémen.Ajkai ízét…Könyörgő tekintettel nézek szemébe,de az övéből nem tudok semmit sem kiolvasni.A néma szobában csak harsány szívverésünket és levegővételeinket lehet hallani.Lenézek apró kis szájára majd vissza a szemébe.Tekintetéből döbbenet tükröződik,nagyot nyel.Teljesen felé hajolok,ajkaim már majdnem az övéin vannak.

Ekkor hirtelen megszólal a kapucsengő.

12.fejezet

~Alice



A film tetszett,egy romantikus vígjáték.Először nagyon furcsa volt ilyen nagy vásznon nézni,de később megszoktam.A szemem sarkából láttam,ahogy Harry néha felém pillantgat.Mikor az italáért nyúlt,véletlenül megérintette a kezem,amitől libabőrös lettem.Nem tudom miért van ez.
Mikor kijövünk a teremből rájövök,hogy nekem sürgősen el kell mennem wc-re.Félénken Harry mellé állok és közelebb hajolok hozzá.
-H-Harry.Elmehetnék wc-re?
Elmosolyodik.
-Persze.Ott van!-mutat az ajtó felé-Oda találsz egyedül?Mert akkor mi megvárunk itt.
-I-igen-bólintok és elindulok a mutatott irány felé.
Miután végeztem,kilépek a folyosóra és Harryék irányába nézek,de nem látok senkit.Megdermedek és nem tudom mit tegyek.Hirtelen elönt a pánik és idegesen kapkodom össze-vissza a fejem,hátha meglátom őket.Elindulok az egyik irányba,egy hatalmas embertömegen próbálok átjutni sikertelenül.Az emberek lökdösődnek én pedig egyre jobban félek.Hol vannak?Itt hagytak?Egyedül?Könny szökik a szemembe,a sírás határán állok.
Aztán hirtelen hátulról egy érintést érzek a vállamon és megfordulok.Ő áll előttem,göndör haja homlokába lóg.Elönt a megkönnyebbülés majd hirtelen felindulásból hozzá bújok és megölelem.Testartásán érzem,hogy meglepődik,de néhány másodperc múlva szorosan visszaölel.Így állunk,szorosan ölelkezve egy darabig,míg le nem nyugszom és eszembe nem jut zavarba jönni.Ekkor elhúzódom és zavartan lesütöm a szemem.
Harry az állam alá nyúl és lassan felemeli azt.
-Ez meg mi volt?-kérdezi mosolyogva.
Félve nézek a szemébe.
-B-bocsánat.Cs-csak nem láttalak és nagyon  megijedtem.
Érdeklődve néz rám.
-Pedig végig ott álltunk.Talán a nagy tömeg eltakart.
-I-igen,valószínű.M-még egyszer bocsánat.N-nem akartam így neked rontani csak..
-Nyugi Alice!Semmi baj!-mondja mosolyogva,majd kezét arcomhoz támasztva,hüvelykujjával végigsimít arcomon.Érintésétől bizsereg a bőröm.Én csak a földet nézem zavartan.Keze egyre lejjebb csúszik,majd megtalálja enyémet és összekulcsolja őket.
-Mehetünk?
-Igen-bólintok,majd megindulunk visszafelé.
Eleanor és Louis érdeklődve figyelik,ahogy feléjük sétálunk.
-Na meg van a nemszerelmes pár!-mondja Lou mosolyogva.
Lesütöm a szemem.
-Louis.Kuss!-mondja Harry zavartan.
Louis elneveti magát.
-Jól van nyugi!Csak vicceltem!-kacsint ránk.
-Nincs kedvetek bowlingozni?-kérdezi hirtelen Eleanor.
Rajtam kívül mindenki bólint.Mivel nekem fogalmam sincs,hogy kell ezt játszani.



A bowling teremhez érve a fiúk fizetnek,aztán kapunk ilyen fura cipőt.Elég kényelmetlen.Odamegyünk az egyik pályához,Louis beírja a gépbe a nevünket.
-Játszottál már ilyet,Alice?
-N-nem.
-Akkor majd Harry megtanít!-kacsint rám.
-Gyere!-int az említett személy,egy labda féleséget fogva a kezében.
-Majd én megmutatom előbb!-szól Loui majd nekifut és eldobja a labdát.A golyó csak néhány bábut lő ki,a legtöbb állva marad.
-Na ez béna volt!-nevet Harry.
-Jól van,jól van!Ez még csak az első volt!-magyarázkodik,mire elmosolyodom.
-Megpróbálod?-kérdezi tőlem Harry.
-Ühüm.
A pálya széléhez vezet,és a kezembe nyomja a golyót.A hirtelen súlytól elvesztem egyensúlyom és kissé eldőlök.
-Jaj bocsánat!-nevet Harry és segít megtartani a labdát.
Tényleg nagyon nehéz az én erőtlen testemhez képest.
-Segítek,oké?-kérdezi majd a hátam mögé áll.Mellkasa hozzásimul hátamhoz én pedig megdermedek az érintéstől.Karjaival átölel és megfogja a labdát.
-Most pedig..-suttog a fülembe,majd beáll a "dobó pózba" és engem is úgy korrigál.A labdát még mindig ketten fogjuk,a szívem pedig hevesen dobog.
-Lóbáld meg..-suttogja.
Úgy teszek,ahogy mondja.
-És..engedd el!-suttog még mindig a fülembe.
Elengedjük a labdát,ami a pályán végigmegy,egy kissé lassan.Lassan megy,de biztosan.A végén pedig eltalálja a bábuk felét.
-De jó!-mosolyogva fordulok Harry felé.
Ő is mosolyog,majd hirtelen magához von és megölel.
-Olyan jó mosolyogni látni!-mondja halkan.
Érzem,hogy kicsit elpirulok.
-Na akkor kezdődhet a verseny!-kiált Louis.


Olyan két óra múlva befejezzük a játékot és elindulunk hazafelé.Harry lett a győztes,én pedig utolsó lettem,de nem bánom.Nagyon jól éreztem magam.Minden körnél,amikor elengedtem a labdát,mintha valami mást is elengedtem volna.A múltamat.Mikor a golyó eltalálta a bábukat,amik ledőltek olyan volt,mintha a golyó eldöntötte volna a rossz dolgokat az eddigi életemből.
Sokat nevettünk és azt hiszem ez jót tett nekem.Eleanorék is nagyon kedvesek voltak.
Harryvel a ház felé tartunk miután elbúcsúztunk Louiséktól.Mikor beérünk a házba Harry hirtelen felkap és megindul velem a fotel felé.Ijedten nézek rá,nem értem mit akar.Leül a fotelbe,engem pedig az ölébe ültet és mosolyogva néz rám.
-Jól érezted magad?
-I-igen.
-Akkor jó-vigyorog.
Néhány másodpercig csendben maradunk,de Harry folyamatosan vigyorog és engem bámul.
-M-mi az?-kérdezem zavartan és fészkelődni kezdek az ölében.
-Semmi-vigyorog még mindig.
-A-akkor miért nézel?
-Nem is tudom.Baj ha nézlek?-vonja fel a szemöldökét.
-N-nem cs-csak nem értem,hogy miért..-az arcom vörösödni kezd.
-Hát.Valahogy úgy érzem,hogy muszáj téged néznem-nevet-elvégre más nincs a szobában-kacsint rám.
Igaz.Mit nézzen,ha csak én vagyok itt?Bár azért a nézés és bámulás között is van különbség.
-Éhes vagy?-kérdezi hirtelen.
-I-igen.
-Rendben.Akkor mi lenne ha lefürödnél addig,már későre jár.Én meg ágyba hozom a vacsorát-a szeme felcsillan és szélesen mosolyog.
-A-az nagyon jó lenne.D-de mindig te csinálsz mindent.Segíthetnék..
-Szívesen csinálom.
Kétkedve nézek rá.
-Mármint szívesen csinálom.De csak Neked.
Lesütöm a szemem és szégyenlősen elmosolyodom.
-Sz-szeretnék segíteni.
Elmosolyodik.
-Rendben.De előbb..Fürödjünk le.
-O-oké.
Kiszállok az öléből és elindulok a hálószoba felé.Hallom ahogy jön utánam.Kiveszek a fiókból tiszta alsóneműt,Harry pedig felém nyújt egy pólót.
-Új pizsama.Az előzőt a szennyesbe tettem-mondja.
-K-köszi-veszem el a nekem jóval nagyobb "Harry pólót".
A fürdőszoba felé viszem az irányt,kinyitom az ajtót,belépek,és már csuknám be amikor észreveszem,hogy a göndör hajú is bejött.Nem csinál semmit csak úgy áll ott.Kérdőn nézek rá,de nem szól semmit,ezért inkább rákérdezek.
-Öhm.M-mit csinálsz?
-Állok-vigyorog.
-É-és miért itt?
-Mert itt van kedvem.
-Ühmm..értem.Esetleg..k-kimennél?Cs-csak mert szeretnék fürdeni...
-Ó.Hogy egyedül akarsz?Azt hittem a "fürödjünk le" az nálad is azt jelenti,hogy együtt fürdünk-vigyorog kajánul én pedig döbbenten nézek rá.Így állunk pár másodpercig.Ő vigyorog én pedig értetlenül nézek  és kezdek félni.Ezt most komolyan gondolta?
Hirtelen elneveti magát,én pedig a megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtok.
-Csak vicceltem tündérkém.
Odajön hozzám és a fülemhez hajol.
-De ha meggondolod magad..csak szólj.Én szívesen fürödnék veled-mondja halkan én pedig érzem ahogy a vér felszökik az arcomba és nem jutok szóhoz.Még egyszer rám néz,féloldalasan elmosolyodik,csillogó tekintetét elemeli rólam és kisétál a helyiségből.Akadozó lélegzettel nézek utána.

Egy szendvicsekkel megrakott tálcával a kezembe ülök fel Harry ágyára már letusolva.Nemsokára ő is belép,szintén egy tálcával a kezében amin ital van,melegítőalsóban és egy sima pólóban.Utánam ő jött a fürdésben,majd együtt csináltunk kaját.
Bekapcsolja a TV-t és behelyezkedik mellém.Éppen valami krimi megy az egyik csatornán és azt nézzük,közben pedig falatozunk.Miután megettük, a tálcákat és a poharakat leteszi a földre és rám néz.
-Mindjárt jövök-mondja majd bemegy a fürdőbe.
Nagyából öt perc múlva visszajön egy tubussal a kezében és leül az ágyra.Megfogja a bekötött kezem és elkezdi leszedni róla a kötést.Nagyot nyelek amikor meglátom a mély vágásokat.Harry egy pillanatra rám néz majd leszedi a tubus tetejét és kinyom belőle egy kicsit.Visszatekeri a tetejét és a csuklómra keni a krémet.
-M-mit csinálsz?-kérdezem zavartan.
-Ettől gyorsabban meggyógyul-mondja és tovább kenegeti.Érintésére kellemes bizsergés fut végig a hátamon.
-Na most már viszont aludjunk!-mondja és feláll.
Ijedten nézek utána.Elmegy?
-Jó éjt Alice!Álmodj szépeket!-mondja,majd lekapcsolja a lámpát és becsukja maga után az ajtót.
Tehát ma már a kanapén alszik.Megértem.Biztos nem lehet kellemes mellettem aludni.Ki akarna egyáltalán mellém feküdni?
Mindegy.Nem várhatom el ,hogy itt legyen velem minden pillanatban.Mégegyszer körülnézek a sötét szobában,majd behunyom a szemem és várom,hogy az álom rám találjon.


Sírva ébredek az éjszaka közepén.Zihálva nézek körül a szobában de nem látok senkit.Próbálom magam megnyugtatni,hogy csak egy álom volt.Csak egy rossz álom.De mindig mikor visszaemlékezek rá,a sírás határán állok.
Nagyjából fél óra múlva teljesen lenyugszom és próbálok visszaaludni de nem megy.Nem tudom meddig vergődök,de egy idő után megunom,felülök és kiszállok az ágyból.A konyha felé veszem az irányt,gondoltam majd csendben átmegyek a nappalin,de akkor észreveszem,hogy megy ott a TV.A kanapé felé közelítek és akkor hirtelen rám néz a göndör.Én is és ő is meglepődök.
-Baj van?-hangjában aggódást vélek felfedezni.
-N-nem.Cs-csak rosszat álmodtam és nem tudok visszaaludni.B-bocsánat,nem akartalak zavarni-mondom zavartan.
-Nem zavartál.Én sem tudtam aludni.
Leülök az egyik fotelba.Pár másodpercig csend telepszik ránk,majd veszem a bátorságot és megszólalok.
-M-ma miért a kanapén akartál aludni?
Összeráncolt szemöldökkel néz rám.
-Tessék?
-Z-zavartalak éjszaka vagy m-miért?
-Mi?Dehogyis.Szeretted volna ha ott maradok?-döbbenten kérdezi.
-Hát i-igen-már megint vörösödöm.Szerencse,hogy a sötétben nem látszik.
-Nem gondoltam volna,hogy szeretnéd.Azt hittem csak a múltkor történtek miatt nem akartál egyedül lenni-magyarázza.
-Akkor..nem velem volt a baj?-kérdezem félénken.
-Dehogyis.Csak azt hittem..szóval érted.
Bólintok.Harry feláll és kikapcsolja a TV-t.Csak a hold halvány fénye világít be a szobába.Megfogja a kezem és magával húz vissza a szobájába.Az ágy felé vezet és int,hogy feküdjek le.Így teszek,majd végignézem,ahogy Harry is befészkeli magát a takaró alá.
-Az ágy úgyis kényelmesebb-mondja mosolyogva.
Egy ideig csendben vagyunk,majd nagy gondolkodás közepette,hogy mit tegyek végül úgy döntök rákérdezek.
-H-Harry?
-Igen?-kérdez vissza.
Hirtelen inába száll a bátorságom.
-M-mindegy..Semmi.
-Naaa.Már felkeltetted a kíváncsiságom!
-Nem.S-semmi.
-Alice!Megcsikizzelek?-kérdezi vigyorogva
A hasamhoz kapom a kezem és a számba harapok.Hát rendben.
-Szóval..csak annyit akartam kérdezni..hogy m-milyen érzés?
-Mi?-kérdezi szemöldökráncolva
-M-milyen érzés szerelmesnek lenni?-hangom alig hallható.
Meglepve néz rám,majd elgondolkodik.Az oldalára fordul,így szembe kerülünk egymással.
-Hát..ez egy elég összetett dolog.Nem tudom,hogy meg lehet-e ezt így magyarázni.Csak azt tudom,hogy én mit érzek ilyenkor.És amit mástól hallok.
Érdeklődve hallgatom.
-Szóval..amikor meglátod Őt...hirtelen néhány pillanatra minden megszűnik létezni körülötted.Csak te vagy és Ő.A szíved..hevesen dobog..szinte a torkodban érzed..teljesen összezavarodsz..nem érted mi ez.Közeledni szeretnél felé.Meg akarod érinteni.Meg akarod védeni mindentől.Bármilye lennél.Bármit megtennél csak hogy boldognak lásd.Ha nem vagy vele úgy érzed majd' belehalsz a hiányától.Meg akarod csókolni..És mikor ez sikerül úgy érzed a fellegekben jársz..A hasadban pedig apró pillangók repdesnek össze-vissza-suttogja, a hasamhoz vezeti kezét és gyengéden simogatni kezdi-több száz apró,nagyon apró pillangó-suttog tovább és fejével a hasam felé közelít.Teljesen ledermedek.Óvatosan felhúzza a pólóm,úgy mint múltkor és felé közelít.Ajkaival egy apró puszit nyom a hasam közepébe,amitől először csak libabőrös leszek,majd egész testem megremeg.
A varázs nem tart sokáig,néhány pillanat múlva visszahúzza fejét és gyengéden elmosolyodik.
-Számomra ezt jelenti-mondja halkan.
Nem bírok megszólalni,csak bámulok ki a fejemből.Az arcomhoz nyúl és végigsimít rajta.
-Jó éjt Alice!-suttogja alig hallhatóan,majd visszahúzza kezét,szemeit pedig lassan lehunyja .Pár pillanatig nézem a becsukott szemű Harryt,majd úgy döntök megpróbálok elaludni.Lehunyom a szemem.Egy zöld szemű,göndör hajú,gödröcskés fiú arca nyugtat meg teljesen és visz a tudatlanság édes álma felé.

Sziasztok!Rég hoztam részt,nagyon sajnálom!Táborban voltam és különböző nyári programokon.Viszont fogalmam sincs mikor tudom hozni,mivel a laptop amin eddig írtam bekrepált.Tehát a következő rész fogalmam sincs mikor jön,technikai okok miatt.Egy kis türelmet kérnék,én pedig megpróbálom minél előbb hozni az új fejezetet!Még egyszer nagyon sajnálom!
 xxx